A cím láttán pár olvasónak biztosan felelevenedtek bizonyos Need For Speed Undergroundos emlékek, pedig most nem lesz szó erről a játékról. Mondjuk lehetne, mert bár éppen semmi kapcsolat nincsen jelen bejegyzés tartalma és az NFSU között, simán egybegabalyíthatnám a kettőt, úgyis nagy divat manapság egymástól különböző dolgokat összemosni, és itt nem a fehér és tarka zoknikra gondoltam. Persze akár gondolhatnék azokra is, nyilván izgalmas lenne.

Tegnap este rendezték a Magyarország - Törökország selejtezőt. Néztem. Néztem, és nem hittem el, hogy a magyar focisták tudnak olyan összeszedetten játszani, ahogy az első félidő első felében játszottak. Jó, persze el is fáradtak, mint állat, meg kaptak egy szép nagy potyagólt, aztán az erőnlét el is ment üdülni jó messzire, a második félidő olyan nyeszlettre sikeredett, hogy még. (Ez pedig egy igencsak végfokozatú jelző akar lenni nálam.) Beállították Kabát Pétert, aki néhány éve magyar gólkirály volt, most értelmes labdaérintése nem akadt. Gera is annyi mutatott, hogy szépeket esett, ha megrángatták. Thorgelle nem rúgdosott nagyon mellé, helyette mások nagyon mellérúgdostak néhányszor. Szerencse, hogy csak egy gólt kaptunk. Nem tudom, mi lesz így a válogatottal, lassan ott tartunk, hogy csak olyanokat tudunk legyőzni, akik mögöttünk vannak a ranglistán, ezek száma viszont egyre csökken. Szó nem volt tehát a török uralom miatti visszavágásról: ezek a törökök nem sokszázezren voltak, csak tizenegyen, az eredmény ugyanaz.

Reggel megnéztem a Japán Nagydíjat és nem igazán örültem a végén. Kár, hogy M. Schumacher kiesett: kíváncsi lettem volna, hogy Alonso utoléri-e és ha igen, akkor mit kezdenek a másikkal. Technikai sport, a technika bármikor becsődölhet, na de miért éppen ilyenkor? És éppen a Ferrari? Az a Ferrari, ami sosem romlik el? Alonso járhat hálaimát rebegni a templomba a következő két hétben, mert ezzel a mai győzelmével ott tart, hogy elég neki egy nyolcadik helyezés Brazíliában, és az is csak akkor kell, ha Schumacher elsőként ér célba. Minden egyéb esetben ő a világbajnok.

Utána voltam Kakukknál mindenféle dolgok okán, a hazaút tök jó volt, egyik lámpás kereszteződésen ötödik váltásra tudtam átmenni, mert mindenütt csak autó, busz, kamion, autó, busz, kamion, tolakodó robogós, autó, eltévedt gyalogos, lejáró CD és fülledtség. Ráadásul építik felénk az elkerülő utat, ennek örömére alaposan feltúrkálták az egész mindenséget, ahol felmarták az aszfaltot, ott remek kis öt centi magas függőleges útperemeket hagytak, ha tízzel megyek rá, leszakad a fél autó, ha öttel, belémjön a mögöttem vágtató ukrán mikrobusz, aztán még le sem tudom őket anyázni. Debrecen felé pedig volt alkalmam padkára húzódni egy "Sanyika" feliratú, rommá túnyolt Opel Astra elől-mellől - a szokásos dolgok: vasalódeszka a csomagtartóra hegesztve, körbe spoiler meg küszöb, színtelen burák mindenütt, peres gumi, racsing matrica, kályhacső, helyzetjelzővé barkácsolt indexlámpák, legalább 5 plusz lóerő, dehát a fíling... "Sanyika" valami okból kifolyólag nem vette figyelembe ama tényt, miszerint az autóúton középen lévő szaggatott fehér vonal nem a hiperűrugrás látványeleme, hanem elválasztó jelzés, és azt jelzi, hogy az útnak két sávja van. Ő lazán beelőzi az egész sort, látom, hogy jönnek szemben, húzódik vissza mögém, mondom hagyok neki helyet, kicsi gázfröccs, erre ő is odalép és megpróbál megelőzni, hogy elém soroljon vissza, de ehhez kevés a hely. Hárman voltunk egymás mellett az úton. Én a jobb padkán, a szembejövő a bal padkán, "Sanyika" meg középen. Szóval ez is felért egy k***aélettel.

És hát emberek: itt vagyunk a XXI. században, megélünk fantasztikus dolgokat, na de ilyet...! Kérem tisztelettel, lejárt a Vistám. Bejelentkezés során közölte, hogy activate now or die, én meg inkább activate, mint die, szóval eljutottunk oda, hogy aktiváljunk. Namost, aktiválni lehet egyrészt interneten - legkörülményesebb, mivel nincs net -, másrészt telefonon - nincs kedvem 8*6 darab számjegyet bediktálni az ügyfélszolgálatosnak vagy az automatának -, harmadrészt SMS-ben. Meg van adva egy mobilszám és annyi. Fogalmam nincsen, hogy mit kell csinálni, jobb híján beírom azt a sok számot és elküldöm SMS-ben. Alig fél perc múlva jön egy üzenet, hogy "Az Ön Vista aktivációs kódja: sok-sok szám". Begépelem, leokézom, gratulálnak. Azóta működik a Vista, már vagy tízszer kikaptam tőle sakkban a mai estén.

Amúgy meg ma lett kétéves a blog, már ha ma október nyolcadika van, és tényleg az van, tehát kétéves a blog, ennek örülünk nagyon csak nem látszik rajtunk annyira, mert éppen most jöttünk Steven Seagaltól, akihez érzelmeink fokozottabb kifejezésének elsajátítása okán járunk hetente kétszer. Jól haladunk, a mai foglalkozást követően már annyira profik lettünk, hogy a holnapi Valség és Nyau előadást arcizomrándítás nélkül tudjuk lera... lerega... le-re-a-gál-ni, akármelyik székére is ülünk majd a negyvenezer új lelátónak.

Ezen a héten néhány politikust akkor is megutáltam volna, ha addig rajongójuk lettem volna. De nem voltam. Képzelhetitek... Mindenesetre találtam egy cikket egy helyi lapban, ami tökéletesen kifejezi a véleményemet az aktuális magyar politikáról, már ha lehet ezt politikának nevezni. Idézem:

"Ilyen nem történhet meg nyugaton vagy Amerikában" - mondja egyik barátom arra célozva, hogy máshol nem lehet "ekkorákat hazudni, és közben nem csinálni semmit". A politikusok tényleg hazugságkényszerben élnek? Vajon egy minden megnyilvánulásában őszinte politikus meddig van ma partiban bárhol egy dörzsölt és felelőtlenül ígérgető társával? Költői kérdések. A politikusok mindenhol hazudnak, a különbség csak abban van, hogy máshol rafináltabban, jó esetben kevesebb kárt okozva teszik. Olyan viszont tényleg nincs a fejlettebb demokráciákban, hogy a rivális elnökjelölt beteges hazudozónak, pszichopatának, párttársa a tévében bunkónak nevezze az elnököt. Olyan sem nagyon, hogy követeli a szenátus feloszlatását, és "független, szakértő" elnök és alelnök kinevezését akarja elérni utcai óriástüntetéssel, melyet szenátorok szerveznek. Olyan sincs, hogy addig vonakodnak a szenátusban dolgozni, amíg az elnök - "ez az erkölcsi hulla" - hatalmon marad.

Semmittevés. Ha valóban ismerjük a teljes öszödi beszédet, akkor tudjuk, hogy mi az a semmi, amit Gyurcsány Ferenc nem csinált: a költségvetés szigorítása és az elmaradt reformok. Orbán Viktor azt hányja a szemére, hogy nem csinált semmit, de közben az a legnagyobb baja, hogy most meg csinál (megszorít, reformál). Érdekes ellentmondás. Biztos Orbán Viktor is szeretne valami hasznosat tenni, csak az a baj, hogy a miniszterelnök eltávolításának szándékán, meg a hatalom mielőbbi átvételén túl ebből sajnos egyelőre mást nemigen látni. Persze minek is tudni a terveiről annak, aki még soha nem hazudott: benne vakon bízhat bárki. Végre egy olyan politikus, aki ha valamit kimond, az attól és ott válik igazzá. Na, ilyen aztán végképp nincs nyugaton.

Eddig az idézet (Szegő Péter, Kelet-Magyarország, 2006. október 7..) Deskshot-time!

A csütörtök eltelt egyrészt egy valószínűtlenül valóságos Valószínűségszámítás és statisztika gyakorlattal, amin tanárnéni olyan kedvesen tud minket leoltani, hogy alig vesszük észre. Utána kettőig az ISzK-ban időzünk, félórás várakozást követően le is ülünk. Ez mondjuk nem a kondenzvíz hatása. WarPriest PHP-kódot ír mellettem, én meg olyanokat írok be gúgliba, mint "BIOS + beep + codes" és "mainboard + error + signal". És letöltöm az Abit NF7-S v2.0 alaplap leírását, amiben nulla, azaz nulla szó sem esik a hibajelzésekről. Gyakorlatilag az öndiagnosztikai rész kimerül abban, hogy világít két led. Karaj. Nézzük a gúglit. Nagyszerű, hogy találok vagy tíz különböző oldalt, amin megtalálhatóak az Award-Phoenix BIOS hibajelzései, kevésbé nagyszerű, hogy nem mind ugyanazt írja. A hallott jelzést azonosítva bizony van átfedés a videokártya és a memória hibája között, esetleg maga az alaplap is lehet döglött. A legvalószínűbb mégis a VGA, éppen a kék színű pacák miatt. Körbekérdezek MSN-en is, túlságosan nem nyugszom meg ettől... Mindenesetre köszönöm WarPriestnek, hogy kibírt fél napot velem és sztárvendé végeláthatatlan esélylatolgatásaimmal.

Péntek. A vonaton pszichedelikus élmény az a hiperaktív nyanya, aki egy babakocsival nyomakszik keresztül a tömött folyosón, amiben meg lehet akadni, abban megakad és mellettem áll meg végül. Elővigyázatosságból előkotrom a lejátszót. Nyanya önhatalmúlag bevágja egy fülke ajtaját, a bentiek visszanyitják, nyanya ismét bevágja, hogy itt mekkora huzat van. Tán nem a nyitott ablak mellett kellene álldogálni. A babakocsira amúgy nagy szükség van, mert a gyerek, akit abba Palma-texszel kellene beleragasztani, jobban megy, mint ül. Pedig a nyanya kiabál neki végig, hogy maradjon nyugton, meg mindjárt jön az anyja, csak megissza a kávét. Elég hülye anyja lehet mindenesetre, hogyha vonatindulás előtt egy perccel még kávézik az állomáson, a kölök meg már a vonaton van, már elnézést. De tényleg jön egy nő, tényleg az anyja. Vagy jó színész. Mindenesetre belé sem szorult sokkal több értelem, mint a nyanyába, Darwin örülhet, jó az elmélete. Már bőven megy a vonat, ők pedig jó hangosan beszélgetnek, hogy milyen aljas utasok vannak ezen a vonaton, nem adják át a helyet, meg hasonlók. A fülkéből kiszólnak, hogy ideje lenne abbafejezni a fikázást, az anyuka nem úgy néz ki, mint aki nem bír állni fél órát, a gyerek a babakocsiban ül, a nyanya meg ülhetne, de sajnos az ajtóhúzogatós hisztijével eljátszotta az esélyt, úgyhogy...

Alig érek haza, megyek is vissza Debrecenbe a számítógépért. Hülyeség amúgy Nyíregyházára elhozni Debrecenből, csak éppenséggel van rá esély, hogy még garanciás a vas, és bőven nem mindegy, hogy mennyibe kerül a javítás vagy a cserealkatrész. Szóval elhozzuk, mondom a szervizes srácnak, hogy mi volt, közli, hogy garancia már csak a Samsung vinyóra van, másra nincs, viszont van nekik raktáron ugyanilyen Radeon 9600-as kártya, ha mégis az a rossz. Másfél órán belül szólnak, hogy mehetek a gépért, készen van. A srác szerint a videokártyának semmi baja, viszont a memóriamodul totál defektes. Kicseréli egy másikra, gond nélkül bootol a masina, belép az egyetlen olyan fiókba, ami nincs jelszóval védve és elindít CD-ről egy 3D-s tesztprogramot. Remek! Tizenötezer mínusz, és jövök is hazafelé. Píszofkék. Hol van mindez egy garanciális hardvercsere horrorjához képest?

Osiris ist kaput gegangen. Történt mindez úgy, hogy a Rózsaszín párduc otthoni, nem nyilvános vetítése közben megállt a tudomány, hideg újraindítás után pedig a BIOS egy jó hangos sípszóval tudatta, hogy akkor itt most valami nagyon nem oké. Nyomatékosítandó a véleményét, a monitor nem ébredt fel standby állapotból, semmi kép, csak a sípolás. Természetesen az alaplap leírása nincsen nálam, miért lenne, bár talán a gépen rajta van PDF-ben, azt viszont nagyon érdekes így megtekinteni.

Rendben, szétszedem a gépet, füst és aktív szén sehol nincsen. Kiveszem a videokártyát: érdekes színű foltok vannak rajta a kondenzátorok tetején, meg a kártya oldalán. Nyár eleji szétszereléskor nem láttam ezeket rajta. Aggyaba-ajjaj, ahogy Palik mondotta volt. Kiveszem a memóriát is, sértetlennek látszik, visszarakom. Semmi változás, sípszó, nincs kép. Nem akarom a ki-be kapcsolgatással tönkrevágni mondjuk a merevlemezt, úgyhogy összerakom az egészet és békén hagyom. Semmi cserealkatrészem nincsen, hogy elkezdjem kitalálni, mi lehet. Így viszont nem tudom rendesen megírni a hétfői blogot, pedig lett volna benne egy nagyon jó kis Bácsó-féle beszólás, de mire belekezdek az írásba, tuti elfelejtem.

Megvan az eredmény nálunk is, k***a nagy eredmény, mondhatom. Aktuális polgármesterünket ugyanis, bár a település jelentős részének kivan tőle az összes mindene, újabb négy évig kell elviselnünk, egyszerűen szólva: szopó. Természetesen ebben nagy szerepe volt a pénteken megrendezett szüreti bálnak vagy minek, amit úgy tessék érteni, hogy falusi kampányzáró volt leginkább, mert bálnak bál, csak szüret nem volt előtte. Azok az apró részletek, ugyebár... Ott pedig megjelent a település kisebbsége teljes létszámban, ami érdekes, mert a győzelem hírére ez a drága ember rekeszekkel locsolta a pezsgőt és akikre locsolta, azok ugyanazok voltak, akik a bálon jól érezték magukat, és együtt skandálták, hogy "ő a mi polgármesterünk, mi választottuk meg!" Részemről annyit fűznék hozzá: vihetik, az övék. Kár, hogy a település összes többi lakója szív majd emiatt. Demokrácia, vazzeg.

Kis öröm az ürömben, hogy a képviselőtestület gyakorlatilag teljesen kicserélődött, és ami fontos, hogy a tizenegy emberből legalább nyolcnak van felsőfokú végzettsége, ami idáig nem volt jellemző. Talán ennyi okos össze tud majd fogni és ha kell, akkor odarúg jól. Ja, és hajrá Szabi! Majd azt az apróbb juttatást, amit ígértél a telefonban... :]

A mai napról még annyit kell elmondanom, hogy belekezdtem kicsit ebbe a FÉLELEM című játékba (Half-Batt, ugye :), aminek az első egy órája kifejezetten frusztráló. Nem azért, mert nehéz, vagy mert annyira félelmetes - a Doom 3 elején sokkal jobban izgultam, hogy abban a fene nagy sötétben minek megyek neki, illetve mi jön nekem -, hanem azért, mert ötpercenként megtörik a lendület. Kommandózunk, jönnek szembe katonák, leszedem őket, megyek tovább egy kihalt részen, furcsa események, elkerülhetetlen jelenetek, bejátszás, kihalt rész, kommandózunk tovább. A bejátszások alatt meg ilyen suttogások mennek, hogy "You’ll be god among men.", ráadásul túlságosan szerencsésen úszunk meg bizonyos dolgokat, szóval a poén, azt hiszem, korán le lett lőve. Néha kapunk társakat magunk mellé, ők tök hasznosak, mert ha hárman vannak, akkor akár három golyót is felfognak előlünk - fejenként egyet, haha -, esetleg két lépés után végez velük egy bizonyos unknown origin. Amúgy az első órát túlélve egészen jól beindulnak a dolgok, kicsit több az akció, jók a pályaszakaszok és az ellenfelek is kellőképpen értelmesek: bekerítenek, fedezik egymást, gránáttal kifüstölnek a fedezékből; az egyik helyszínen egy lépcsőkkel, szinteltolásokkal teli udvaron kellett szembeszállnom olyan tizenkét katonával, jó tíz perc volt, mire elnémult a dual pistol.

Apróbb probléma csupán, hogy a grafikát erősen le kellett butítani ahhoz, hogy nagyobb mozgolódás közben se akadozzon nagyon. Viszont megéri, még így is, mert az időlassítás remek móka, és annyira nem is lett csúnya az összkép. Azt hiszem, ezt nem másfél év alatt fogom végigvinni :] .