A hétfőről annyit, hogy reggel nyolctól délután négyig tartó öjömbódottá volt kialakulóban, de végül mégsem alakult ki teljesen, ugyanis véletlenül elfelejtettem Nyelvek és automaták előadáson elálmosodni. Úgy látszik, romlik a fegyelmem.

Talán az is közrejátszott ebben, hogy vasárnap este először tekintettem meg a Pofa be! című, Jean Reno és Gerard Depardieu fémjelezte filmet, amin durva jól szórakoztam, mert végre ez egy olyan vígjáték, ahol fogyasztható mértéken belül maradtak az altesti poénok, ellentétben például a Rózsaszín párduccal, ami végig olyan, mint Steve Martin bajuszban: kretén. Szóval ha MSN-en valakinek úgy köszönök, hogy "Canten vagyok Montangy-ból", akkor nem meglepődni! De ha már filmek, tegnap este például megnéztem újra a Halálhajót (böcsületes címe Event Horizon), ami semmivel nem volt érdektelenebb, mint első megtekintésekor.

Ma viszont volt jóféle Nyelvek gyakorlat, amin megismertük a hihetetlenül addiktív CYK-algoritmust, amellyel eldönthető, hogy adott w szó benne van-e adott L nyelvben, és amelyhez szükségünk van egy háromszögmátrixra, amit az egyszerűség kedvéért megfogunk és a mellékátlójára borítunk. A gyakorlatvezető megfogalmazásában: "Ez egy háztető." Ugye jól hangzik? Én el is határoztam, hogy mától csakis ilyeneket akarok csinálni nyugdíjig. Mondjuk létezik olyan szó és nyelv, amelyek esetében nyugdíjas koromig számolhatnám... De voltam Méréstechnikán is, ahol, mivel egyedül voltam három órán át a laborban, volt időm megcsodálni az infrás CD-olvasót, volt időm megírni a majdnem jó mérőprogramot és volt időm megtudni, hogy a valóban remek GTR2 című szimulátor most, megjelenésekor is csak hatezer forintba kerül, ami visszatart a zsákmányolástól, az mindössze annyi, hogy a cuccot telepítés után interneten kell aktiválni, ami esetemben értelemszerűen bukó. Azért lehet, hogy dobok egy levelet a hazai forgalmazónak, hátha ezt is lehet SMS-ben, mint a Vistát, LOL.

És most "Reménykedjünk" című rovatunk következik. Remélem, ti nem vagytok annyira felelőtlenek, hogy reggeli készülődés közben arcotokba kapjatok egy Reflektor magazint, benne egy interjúval, amit Kiszel Tünde készített Kelemen Annával. Tomboltak az agysejtek, kéremszépen, tomboltak az agysejtek. Neves kutatók állítólag felszerelték a helyiséget egy agyi aktivitást érzékelő műszerrel, ami az interjú vége felé valamit jelzett is, de később kiderült, hogy egy óvatlan hangya zavarta meg a szenzorokat. Remélem, hogy WarPriest barátom és kollégám megújult weboldalát jó sokan megnézitek, mert ő annak örül. És végül remélem, hogy S@ti nem kényszerült kisszériás regénysorozatot írni az elveszett, megkerült, majd ismét elveszett bejegyzésekkel kapcsolatosan. És most: Pofa be!

Ez a hétvége megint tökjó volt, pedig ezúttal valóban. Remélem értitek. Höhö. Végülis nem történt sok minden, ismét megmentettem a világot, meg ilyesmi piszlicsáré ügyek. Oktató célzattal most megmutatom, hogy egy mezei PDF-olvasó szoftvernek igenis van köze a Csillagok háborújához, nem is kevés. Talán még Lucas bácsinak is el tudom adni ezt a felfedezést, hátha csinál belőle egy új legelső trilógiát.

Szóval, annyi történt, hogy a szombat délelőtt jól eltelt a Tecsóban, ahol is a kalandok már a belépés előtt megkezdődtek, ugyanis alig akartam elhinni, hogy egy megveszekedett bevásárlókocsi legális elbitorlásához nekem egyrészt el kell battyognom a parkoló túlsó végébe, hogy az ott lévő bódé mintegy harminc kocsijából egyet se tudjak elhozni, mert le vannak lakatolva, másrészt ezután battyogjak vissza megint a másik végéig, hogy ott valami isteni közbenjárásra, alig tízpercnyi sokobanozás után ki tudjak húzni egy kocsit a mögötte álló lelakatoltak mögül úgy, hogy az az egy kiszabadított példány olyan legyen, hogy a pénzbedobó nyílásába valóban bele lehessen tuszmálolni a százforintost. Rögtön jó ideges lettem, menni is akartam inkább haza. Odabent remek felvételeket készítettem néhány speciális árucikkről. Sajnos a képek nem adják vissza azt a pillanatnyi izgalmat, amit a megpillantáskor éreztem, de ez csak amiatt van, mert én ekkor már mégjobban szerettem volna otthon lenni és siettem kicsit az exponálással.

Finom fűszer a fakanál
Nagyi palacsintába gyakran darál

Ez itt kérem olyan bögre:
Akasztható, de csak szögre

Alig értünk haza, indulhattam szokásos "Nfol éjjel-nappal, de főleg hétvégén ráér és segít ráklikkelni a Sajátgépre" körutamra, melynek keretében ezúttal egy nagyon egyszerű, tizenöt perces dolog várt rám. Jó, ahhoz, hogy egy GPS navigációs kütyühöz való, CD-n lévő magyar használati útmutatót kinyomtassunk, tényleg nem kell több idő. Feltéve, hogy a CD olvasható. Feltéve, hogy a CD nincsen keresztben megrepedve. Feltéve, hogy a gyártó weboldaláról le lehet tölteni. Feltéve, hogy van a gépen Flash-plugin telepítve. Feltéve, hogy feltéve... Na, itt már tényleg akartam menni hazafelé.

Röviden a történet. A cucchoz adtak kézikönyvet, de az angol és német, néhol diszjunktan, néhol nem. A csomagban volt egy CD, amin a felirata szerint alig tíz nyelven van fent a kézikönyv, köztük magyarul is. CD betesz, klikkel, ding, helyezzek be lemezt. Kiveszem, keresztben el van repedve. Nézzük a dobozt, hátha van rajta valami webcím. IE indít - bár otthon lehetnék már -, cím bepötyög, kézikönyvet tessék, van angol és német. Meg kínai. Szerintem nekünk az nem kell így elsőre. Google nem talál magyar szájtot. Vendéglátóm feltárcsáz valakit, később kiderül, hogy ő az eladó. Míg beszélnek, én tovább keresgélek valami magyar nyelvű akármi után, és akkor, egyszercsak ilyet hallok:
- ...robot véber...robot véder...értem, értem...akrobot véder...
Jóember lelkesen magyarázta, hogy a kézikönyvet Acrobat Readerrel lehet megnyitni, miután a tulajdonostól értesült arról, hogy "nem tudjuk megnyitni a lemezt". Átvettem a telefont, erre nekem is elkezdte elmesélni, hogy ott van a CD-n a PDF kézikönyv, és ahhoz mindenképpen Acrobat Reader kell, ami amúgy tévedés, de mindegy. Mondtam, hogy én szívesen megnyitnám, ha a lemez olvasható lenne, de nem az. Erre megint jön a Readerrel, nem kicsit néz hülyének. Meg azt is mondtam, hogy az előbb kerestem interneten magyar oldal után, de nem találtam, van-e mégis ilyen; erre ő visszakérdezett, hogy meg tudom-e most nézni az interneten, mert van magyar oldaluk. Mondom, nem kicsit néz hülyének.

Békésen bontottuk a vonalat, én meg elnavigáltam nevezett weboldalra. Úgy két perc várakozás után sikerült rájönnöm, hogy a böngészőben látható fekete színű téglalap maga az oldal, újabb egy perc után már arra is rájöttem, hogy azért áll ennyiből az oldal, mert zseniális módon fekete alapon fekete betűkkel írták ki középre, hogy frissítsem a Flash lejátszót a megtekintéshez. Mennének az ilyenek is focistának inkább... Mindegy, upgrade-elünk - ami az Adobe-Macromedia egyesülés óta elég komoly szívás -, már látszik az oldal, látszik, hogy egy darab Flashből áll az egész, de legalább ott a link a magyar kézikönyvhöz. Rákatt. A változatosság kedvéért most egy tök fehér lapot látok, rajta pici piros iksszel, ami ugye azt jelzi, hogy ott volna valami, ha ott volna. De nincs ott, haha... Természetesen az IE okos böngésző, alapból egy belinkelt PDF-et ő maga akar megnyitni, ami körülbelül annyira remek ötlet, mint giotinnal beretválkozni. Ha viszont nem ballal kattintok a linkre, hanem eszes júzerként a jobbgombos menün át megpróbálom lementeni a gépre, akkor újfent megsz*pom, ugyanis a Flash-objektum menüje jön elő, ahol nemigen van olyan, hogy mentés másként. Úgyhogy ennyit a kézikönyvről, a fickó úgyis ígérte, hogy ad másik lemezt, én meg már menni akartam haza...

Kisvártatva hazaértem, de addigra elfelejtettem, mit akartam otthon csinálni. A népszerűségnek nagy ára van.

Kedves Hölgyem! Borzasztóan örültem a mai váratlan találkozásunknak! Igazán frenetikusan éreztem magamat abban a két percben, amíg én voltam a gonosz, aki eltipor másokat. Remélem mihamarabb ismét találkozunk valahol, akkor talán már okot is adok arra, hogy miattam nyavajogjon. Meg ugye a mait is be kell pótolni, nehogy később gondban legyünk az elszámolással. Sajnálom, hogy a végén odavetette nekem, hogy "emeszpés hülyegyerek", legközelebb előbb tessen eltenni a pártkitűzőt, nehogy elkezdjek gyanakodni magára, hogy a piros pulóverem miatt vadult meg annyira. Meg talán nem ártana valami tanultabb ismerőssel utánajárnia, minek a rövidítése a FIDESZ, majd a döbbenet elmúltával legyen szíves sorra venni, hogy a szóösszetételt képező három szó közül melyik kettő az, amelyik Önre nem illik.

Végezetül egy apró észrevétel: talán nem kellene olyan kurva nagy igyekezettel belekötni mindenkibe, még a végén valaki beveri az orrát véletlenül, és az azért mégiscsak jobban fáj, mint ez a pár sor.

Ezt most nem sokan értik a rendszeres olvasók közül, sőt, valószínűleg senki nem fogja érteni. Nem baj, nem érdekes, nem lesz benne a zéhában sem.)

"Nem tudok mit mondani, egyszerűen nem tudok mit mondani... Ez szégyen! A magyar válogatott kikapott Máltától 2-1 arányban..." - ezeket a szavakat Léderer Ákos mondta ma este, amikor is az RTL Klub A szökés előtt leadta a Magyarország - Málta selejtező összefoglalóját. Pedig ő egy vidám srác, a vébé alatt is annyira lelkesen tudta megmagyarázni, hogy x csapat mennyire sz*rul játszott... Viszont most igaza van. Eléggé igaza van. Málta az elmúlt huszonöt évben nem győzött magyar csapat ellen, más válogatottak ellen is ritkán győznek, hát most sikerült nekik, ellenünk. Még ha egy fantasztikus játékot mutató, erős csapattal álltak volna ki, de nem, ők továbbra is csak egyszerű máltaiak. A magyar válogatott meg tele idegenlégiósokkal, aztán erre elég.

Egyszerűen nem igaz, hogy a szövetségi kapitány nem veszi észre, hogy ebben a kiírásban majdnem minden meccsen kaptunk egy hatalmas potyagólt, ami előtt Juhász Roland szokott butáskodni. Most is így volt: egy szem máltai csatár előreszaladt, két védő között elvitte úgy a lasztit, hogy még el is esett - persze hagyták felkelni kényelmesen -, kapufára lőtt, a lepattanót meg a teljesen üresen érkező társa bepöckölte a hálóba. Nagy nehezen összehoztunk egy saját gólt, Thorgelle buksiról tette kapuba a labdát, de utána arról szólt a meccs, hogy a máltai csatár - az az egy szem - állandóan meglépett és mindig az utolsó pillanatban sikerült szerelni. Kivéve egyszer, mert abból megint gólt lőttek. Erre aztán nem érkezett válasz, pedig a bíró szép nagyot hosszabbított a kedvünkért.

Pedig ez kötelező győzelem lett volna. Bozsik úr, kérdem tisztelettel: ezt most hogy...?

Az elmúlt napokban mintegy három ilyen közösségépítő portálizére kaptam meghívót, kettőre olyan valakitől, akiről életemben nem hallottam, nem ismerem és nem érdekel. Nagyon jó, hogy mindegyik meghívó mellett volt ilyen rövid leírás, hogy miért is jó nekem oda regisztrálni és ott tevékenykedni. Aszongya: "Gyere ide, mert ez nem egyszerű közösségi portál. Barátokat, ismerősöket kereshetsz, csoportba rendezheted őket, üzeneteket küldhetsz nekik, használhatod a fórumot, feltölthetsz képeket, egyszóval: kifejezheted magadat. Itt a helyed." Kérdem én, az előbb felsoroltakban ti láttok olyasmit, ami más ilyen jellegű oldalakon nincsen megvalósítva? Én nem találtam. Szerintem egyetlen dolgot kivéve minden ugyanolyan mindenütt. Talán a körlevelek másfélék. Nem is értem, miért nem mennek sokan át máshová az iWiW-ről, úgyis kevés a meghívó, nyilván ez az oka annak, hogy újabban ismét kapok ezeréves, ötven embernek továbbküldés után meghívót kapós leveleket.

Pedig nemegyszer szóltam az illetőknek emiatt, illetve kissé viccesen az üzenőfalra is odafirkáltam valami olyasmit, hogy bár némely levélben törléssel fenyegetnek, én nem küldtem tovább, mégsem töröltek és lesznek szívesek az elmaradásukat bepótolni, amivel rengeteg gondomat megoldanák, tisztelettel. De nem használ itt már semmi, végső megoldásként marad a kickban, ugye. Talán jobban odafigyelnének, ha elkezdenék én is valami ritka sz*rt csinálni, lásd a cukivagyok.hu példáját. Említett produkció egyébként a Richter-skálán minimum hatfeles, de állítólag a dal hallgatásakor a Geiger-Müller számláló is becsipog. A videoklipet még nem mertem megtekinteni, gondolnom kell nyugdíjas éveimre és az akkor is használni kívánt agyam épségére.