Kicsi a világ. Elérkeztünk arra a pontra, ahol ismét szükségünk lesz korábban megszerzett Kalkulus ismereteinkre, csak most valségből. Meg fejgeomból. Valségen a tanár előadta, hogy itt most mindenféle integrálások lesznek, jóindulatból, és hogy jó lesz támaszkodnunk mindarra, amit Kalkulusból már jól megtanultunk. Aztán hozzátette: "Sosem értettem, miért mosolyognak ilyenkor a hallgatók." Köszönjük szépen, mi is sírnánk inkább.

Kicsi a világ. Mégis úgy érzem, túl nagy. Vagy csak túl sokan vagyunk rajta. Ez direkt módon a ruhatárnál kialakuló népvándorlásszerű eseményről jutott eszembe. Indirekt módon meg arról, hogy talán nem túlzok, ha azt mondom: van vagy két tucat ember, akit én érdekelek valamennyire, nekik talán havonta kettőnél is többször jutnék eszébe, ha teszem azt, erős felindulásból köddé válnék vagy ilyesmi. És ez ahhoz képest, hogy hányan vagyunk, döbbenetesen kevés. Mi vagyunk a tömeg, de külön-külön majdnem mindenki láthatatlan. Ez így nem jó. Jó lenne ezen változtatni, szeretnék látszani, de saját erőmből nem vagyok képes erre; a seggberúgás meg úgyis csak ideiglenes lendületet ad.

Ha már eleget sajnáltatok engem, a következő linken megfigyelhető Youtube-videón tessék végigkövetni a kis szánkós Line Rider eddigi legjobban szervezett utazását és cápatorokba hullását. Neki nem fáj. A cápának sem, mert vonalból van. Connection lost. Last known coordinates are...

Unatkoztam otthon úgyhogy elvitt a kutya sétálni. Körbementünk a falun. A mai blog a kutyámnak köszönhetően jött létre.

Mert amit láttam, az minden volt, csak nem kellemes. A település teljesen kihalt, semmi mozgás at all. Ismerős életkép ez, minden pénteken ugyanezt látom: az utcán senki, az ablakokon belesve fogatlan szeszkazánokat és hányattatott sorsú családtagokat látni: átlagos Mónika-show megy a tévében. Eldobott ukrán cigisdobozt lök a szél a lábam elé. Itthon vagyok. Asszem.

Nyírbogdány-Gyártelep két dolognak köszönheti létezését (a ritka igényes településhonlap pedig egy névtelen webmesternek). Az egyik az, hogy itt megy a vasútvonal, a másik az, hogy a múlt század első felében az akkori olajipari cég, az ÁFOR ide épített egy viszonylag nagy kőolajszármazékokkal foglalkozó üzemegységet. Akkoriban még szokás volt törődni a munkásokkal, úgyhogy az üzem közelében felhúztak pár tucat házat, egy vasútállomást, játszóteret, kultúrházat, óvodát, iskolát, mindent, ami kellett a boldog szocializmushoz. Ment is minden szépen, az üzem fénykorában hatszáz főt foglalkoztatott, úgy nézett ki, ez örökké így lesz; reggel, délben és a munkaidő végén mindig dudált a gyárkémény, a felesleges felszabaduló gőzzel a lakásokat fűtötték, ingyen. Máig emlékszem arra, amikor a kultúrház egyik kisebb termében először játszottam az üzem leselejtezett Commodore 64-eseinek egyikén a Pit Stop első részével meg Rob Hubbard Commandojával, közben eggyel arrébb pingpongoztak a srácok és a játszótérre is bármikor le lehetett menni, mert nyírták a füvet, javították a teniszpálya kerítését és a kultúrház gondnokától el lehetett kérni a játékszereket.

A módszerváltáskor aztán az ÁFORból létrejött a MOL Rt., és bizonyítandó a kapitalizmus újszerű eszméit, szépen lassan elkezdődött a leépítés, átszervezés. Az üzemegység mára nem egység, a területén vagy tíz különböző cég dolgozik, azoknak a fele már csak karbantartja a dolgokat, hogy lassabban rohadjon szét az egész. A vasútállomáson a hajdani két váróteremből már csak egy van nyitva, az is csak alibiből, jegyet venni meghatározott időpontokban lehet, mert a pénztárosnénik nem ülnek ott egész munkaidő alatt. (Bár most éppen történik valami az állomáson, tíz év után ki lett vakolva az aluljáró, ugyanis van valami új MÁV-direktíva, miszerint ahol van aluljáró, az vasútállomás és ennek megfelelően több pénz jut rá.) A játszótéren megeszi a rozsda a mászókákat, méteres nyáron a fű meg a gaz, a kosárlabdapalánkon több a lyuk, mint az anyag, satöbbi. A kultúrház pedig... Nos, azt megvásárolta előbb az egyház, azután az önkormányzat. Kezdeni nem fognak vele semmit, mert állítólag életveszélyes a tetőszerkezet, javításra nincs pénz, különben is olcsóbb lenne ledózerolni és újat építeni helyette, de pénz nélkül azt sem lehet. Így hát lassan tíz éve be van zárva, le van lakatolva.

Mindezt azért meséltem el, mert a séta közben azon gondolkoztam, hogy minimális akarással és egy hozzáértő vezetéssel ebből a kis koszfészekből olyan király helyet lehetne alakítani, hogy még. Komolyan gondolom, hogy mintegy százmillió forintból meg lehetne oldani az egész település rendberakását, új munkahelyek létrehozását, a lakosság életkörülményeinek javítását, a fiatalok szórakoztatását, egyszóval mindent. Rengeteg olyan feladatkör van ugyanis, amelyhez nem kell semmilyen szakmai tudás, viszont hasznos a társadalom számára: elhelyezkedési gondokkal küszködők pedig mindig vannak, és nem túl megterhelő, ha annyi a munkája valakinek, hogy naponta háromszor körülnéz a településen. Az üzem kiürült irodáiban semeddig sem tartana egy ifjúsági központot létrehozni: ahol van kólaautomata és internet, ott hangulat is van. (Merthogy ott igenis van szélessávú internet, legalábbis ki van építve a hálózat.) Ennyi pénzből megoldható lenne, hogy a következő választáskor olyan ember kerüljön a falu élére, aki tényleg akar valamit tenni a felzárkózásért, elvégre ennyi pénzből legalább eggyel többször tudjuk megvendégelni a kisebbségi lakosságot, mint a jelenlegi brancs.

De lehet hogy még ennyi sem kellene. Gyere kutya, menjünk.

A helyszín Budapest egyik olyan területe, ahol bejelentett rendezvény zajlik. A békés tömegben középmagas, baseball sapkás figura nyomakszik előre, majd megállapodik egy kopasz mellett.
- Helló!
- Szevasz.
- Klassz a dzsekid. Bőr?
- Ja.
- Kicsit hideg van, nem?
- Ja.
- Szép bakancs.
- Ja, acélbetétes.
- Te, figyuzz: nem tudod, lesz ma este valami...?
- Nem tudom.
- Nyugodtan megmondhatod, nem vagyok sneci.
- Akkor ilyen testalkattal miért érdekel?
- Riporter vagyok.
- Legalább már értem, miért követ téged az a kamerás fazon.
- Szóval? Lesz ma valami, hmm?
- Nem tudom. Szerintem nem.
- Naaa, lécci-lécci-lécci... Kiküldtek vazzeg az utcára ebben a hidegben, hogy hátha, pedig otthon nézhetném a Megatáncot én is.
- Ma nincs is Megatánc.
- Tudom, ott dolgozom.
- Ráb*sztál haver.
- Ja.

Mindez egy személyes kommentár a comment.com cikkéhez, amelyből kiderül, hogy a TV2 úgy gondolta, ma is lesz buli és a helyszíni kapcsolásokkal nagyon csúnya dolog lenne egy másik, élő műsorszámot megszakítani folyton, ezért felborította a műsorrendjét és várt. Hiába.

(Zárójeles megjegyzés, mert nem tartozik igazán ide: nagyon tetszik, ahogy a média egyfajta népi hőst próbál faragni egy bűntettet elkövető és ezért a rá jogosan kiszabott börtönbüntetését letöltő egykori sztárból, miközben beállítják a rendszer áldozatának és megmutatják, milyen jó is az, ha az embernek vannak befolyásos barátai, akiktől szabadulásakor új lakást meg autót meg mellműtétet kap ajándékba és újra elkezdi élvezni az életet ahelyett, hogy éjjelente az idegrángás törne rá abbéli gondjában, hogy ugyan honnan a vaníliapudinggal leöntött piskótatésztás életből fogja tudni visszafizetni a károsultaknak mindazt a pénzt, amit elsikkasztott. Igen, Zalatnay művésznőről van szó, akiről a minap egy újságosnál látott címlap azt írta, hogy hiányzott neki a sitten a szex, de nővel nem tudná elképzelni... Normális férfiember meg vele nem tudná elképzelni, szerintem. Kivéve, ha bukik a frissen szabadult sittes bulákra. De akkor meg is érdemli.)

Ha már comment.com, szólok pár szót az Index-birodalomról is. Ott van ugye a Totalcar, ahol az utóbbi időben érdekes tendenciát figyeltem meg. Winkler Róbert és Karotta kitűnő újságírók, cikkeikből süt a szakmai hozzáértés és az autók iránti rajongás. Erőlködés nélkül tudnak hozni egy stílust, amit a tévében is megszoktunk tőlük. A többi cikkíró pedig erősen próbálkozik hasonulni hozzájuk, több-kevesebb sikerrel. Nem mindegyiküknek megy. Ebből születnek olyan írások, amik néha már-már bántó hangvételűek, elfogultak. Nagyon nem lepődök meg rajta, mert szerintem ilyen az egész Index is: tegnap vagy tizenöt cikket elolvastam náluk és ebből csak kettő volt Tóta W. Árpádtól való :). Viszont minden egyes cikkben éreztem valami olyat, hogy nekem itt nagyon örülnöm kellene annak, hogy a cikk szerzője a szemem láttára mondja meg a frankót, majdnem meg is veregeti a vállamat, hogy bólogassak csak, úgyis egyetértek, merthát a hülye is látja, hogy úgy van. És ami azt illeti, baromi jól működik a dolog lélektana, én is elgondolkoztam azon, hogy vajon nem tényleg úgy van-e...? De szerintem akkor sem úgy van.

Sajnos más oldalakon is tapasztalok ilyet. Remekül látható, hogy a nagy népszerűségnek örvendő magyar oldalakon előbb-utóbb elkezdődik a szerzők arcosodása, onnantól kezdve eluralkodik rajtuk a "szarok a világba bele" életérzés, pénz arra van, amire éppen kell, aki meg nem ért egyet, az vagy maradi, vagy tahó, vagy gyökér, de mindenképpen bekaphatja. Úgyhogy remélem, nem hoztok magatokkal még egy embert, mert akkor nekem is gyorsabban kell átalakulnom ilyen odamondóemberré, azt meg talán mégsem akarnám egyelőre.

Végezetül annyit javasolnék, hogy használjátok ki az év hátralévő napjait, mert egy pillanatig nem figyeltek oda és platty - máris beleléptetek. 2007-be. IS.

Nem értem én ezt a politikát. Jön az MSZP-s kancellária-miniszter vagy kicsoda, Szilvássy, hogy neki bizonyítékai vannak arra, hogy a zavargások hátterében Fideszes politikusok állnak, jól elmondja mindezt egy parlamenti ülésen, aztán rögtön nyolcvan évre titkosítják az egészet. Még a végén kiderülne valami olyan is, ami nem ehhez az ügyhöz tartozik... Például az, hogy a pártok lehallgatják más pártok telefonbeszélgetéseit. Mindenki spionkodik mindenki után, közben úgy tesznek, mintha, közben pedig mégsem. Mostmár én is azt mondom: menjen a kormány! De menjen vele együtt az ellenzék is! És menjen velük együtt az összes szélsőséges, sarokba sz*ró bagázs is! Biztos van olyan ország tőlünk keletebbre, ahol jut nekik hely. Mert nekem itt, Magyarországon nagyon nincs igényem már erre a két hónapja tartó sz*rdobálásra, elegem van abból, hogy bárkinek bármi baja van, azonnal demonstrálni indul meg fenyegetőzik, a háttérben meg a politikusok igazi demokráciáról beszélnek, meg hogy a nép kiáll önmagáért.

Baromi hasznos dolog az evolúció, meg érdekes is, még érdekesebb viszont, hogy a politikában mennyire nem tud érvényesülni: megrekedt a fejlődés a gerinctelenek osztályánál és nincs rá valós esély, hogy valaha továbblépjen. Igen, még az Európai Unióban is ugyanez folyik, csak ott kulturáltabban anyázzák egymást a frakciók, mert az nyugatias politika, érted...

A tegnapi Híradóban vezető hír volt, hogy a Malév bérel egy Boeing 737-es szimulátort, amivel a pilótákat valósághű környezetben tudják tréningezni. Egyrészt ennek a hírnek a hírértéke nagyjából nulla, de valamivel ki kell tölteni azt a húsz percet, ami a reklám és az időjárás-jelentés között van. A riportban megszólalt a szimulátort felügyelő főpilóta, és valami olyat mondott, hogy "a lehetséges kombinációk száma végtelen". Azért egy indirekt bizonyítást kérnék erről: ismereteim szerint nagyon gazdaságtalan olyan repülőgépet gyártani, amiben végtelen sok kapcsoló, gomb, tekerentyű és bizgere van, éppen ezért nem is gyártanak ilyet. Azt már meg sem említem, hogy ha gyártanának ilyen szerkezetet, az a cromagnoni előembertől kezdve a nap felfúvódásáig és felrobbanásáig megélhetést biztosítana a Földön élő összes embernek, ugyanis ennyi idő alatt ennyi ember nem tud végtelen sok kapcsolót beépíteni. Sőt, ha a kapcsolók száma természetes szám, akkor sem érnének soha a végére, mert mindig lenne még egy, amit be kell szerelni.

Tehát, ha objektíven állunk a kérdéshez, azt kell gondolnunk, hogy a szimulátor véges sok, legfeljebb megszámlálhatóan végtelen kombinációban képes egy adott szituációt előállítani, még akkor is, ha mondjuk a hőmérsékletet -100 és +60 fok között, tizedes lépésekben lehet változtatni, és ilyen opcióból van mondjuk 500 darab. Az ugye egy opció esetén 160*10=1600 különböző érték, az egész szimulátorra nézve 1600500 eltérő eset, ami jó sok, de közel nem végtelen, és valószínűleg ennek 0,2%-a olyan beállítás, amellyel egy repülőgép pilótája pályafutása során találkozik. Hírnek azért jó volt...

Tegnap említettem, hogy kipróbáltam a Race demóját, ami egy hivatalos WTCC licencű szimulátor akarnak lenni. Fejlesztője az a SimBin, akik a GTR első és második részével történelmet írtak. Szóval úgy gondoltam, ebből is valami jó fog kisülni. Tévedtem. Persze utólag könnyű ráfogni, hogy már az Eidos logó megjelenésekor elszorult a szívem, ők ugyanis nem éppen a hardcore szimulátorok kiadójaként ismertek, hogy finoman fogalmazzak. A másik nagy szponzor az Eurosport, már értem, miért van tele a menü kicsi csillagokkal. És akkor jött maga a játék... Szépen beállítottam a Logitech Dual Actiont, kiválasztottam a Seat Leont és kigurultam a pályára, ami esetünkben Brands Hatch, a túraautóversenyzés egyik szentélye. Hát, ennyit még sehol nem szentségeltem... A móka ott kezdődik, hogy amikor megkapom az irányítást, a gép a tök egyenes úton hirtelen jobbra rántja a kormányt, aztán kezdhetem a gépészkedést, hogy ne két méter után kenődjek a falra. Az irányítás a továbbiakban is elég darabos, szinte lehetetlen normálisan, íven kanyarodni, ráadásul a GTR-rel ellentétben itt akkor sem fix a belső nézet, ha fixre állítod - vagyis nulla elmozdulást állítasz be a menüben -, hanem a rázkódás mellett ugyanúgy elfordul a "fejem" a kanyarban, csak késve, és pont azt nem látom, amit kellene. A fizika is érdekes, bár mentem vagy húsz kört ugyanazzal az autóval, egyszerűen nem lehet érezni, hogy mit lehet és mit nem, teljesen véletlenszerű, hogy adott kanyarban adott sebességgel megcsúszok-e vagy nem: lutri. Mindezt legnehezebb fokozaton műveli, amiből az következik, hogy novice szinten elmegy viszonylag jó arcade játéknak, de egy SimBintől azért ennél többre számít az ember. Talán nem véletlen, hogy bár már a játék demója is letölthető és a honlapja hónapok óta működik, eddig nagyon kevés helyen írtak róla... A megjelenésig még változhat azért, de... valahogy nem érzem benne azt a steril profizmust, amit a GTR-ben szinte süt. És akkor itt van nekünk a Need for Speed: Carbon is, ami szerintem muhaha kategóriás fröccsöntött tucattermék lesz, újradobozolják az Underground2-t és ennyi...

Az idő az bizony olyan, hogy megy. Az időjárás régi hagyomány már, senki nem emlékszik rá, mikor volt először ilyen. Persze ez nem változtat azon a vélekedésemen, miszerint az időjárás újabban segghülye. A meteorológusok meg éghajlatkutatók ezt úgy mondják: eltűnik az évszakok közötti átmenet, lesz egy meleg nyarunk és egy hideg telünk, tavasz és ősz nélkül, jól fognak kinézni a fák is, ha a nemlétező ősszel nem tudják lehullajtani azt a sok, nemlétező tavasszal meg nem növesztett levelet. Van igazság abban, amit mondanak, főleg idén, mert a mai időjárás éppen olyan volt, mintha egy este rendben kikapcsolt számítógépre éjjel gonosz, szuvas fogú manók előző generációs illesztőprogramokat telepítettek volna: reggelre fagyott, mint állat.

A valség gyakorlat olyan volt, amilyen, az eloszlásfüggvényről volt szó, de csak másodsorban, mert elsősorban a zéháról. Arról a zéháról, amin én egy igen korrekt öt pontos álomhatárt vízionáltam magamnak, mint elért legmagasabb pontszámot, ehhez képest 20 százalékkal teljesítettem jobban azzal a vacak hat ponttal. Aggódni nem aggódom, tiszta sor, hogy a második zéhán is jól megszívjuk, még akkor is, ha a mai anyagot értettem, felfogtam, sőt, még most is értem. Persze hétfőn előadáson is ez volt, szóval ez felfogható úgy is, hogy cheatelek gyakorlaton. Én szemét...

Most pedig szokásos heti felháborodás-blokkunk következik, melynek során határozott fellépésre fog sor kerülni, ezért kérem a véletlenül idekeveredett civileket, haladéktalanul határolódjanak el a kemény magtól, ellenkező esetben... ööö... szóval bántás lesz.

Van nekünk ez a csodás szoftverünk, a megkerülhetetlen Internet Explorer 6. Mindannyian szeretjük, személyes imádatomról többször regéltem már itt is, máshol is. Amiért most elővesszük ismét, az a botrányos stíluslap-értelmezése, minden baj forrása, elmém tönkretevője. Figyelmesebb olvasók bizonyára észrevették, hogy folyton változik a blog alap betűtípusa, hol talpas, hol talpatlan, hol ilyen, hol olyan. Nos, ez nem kizárólagosan amiatt van így, mert én ezt kurva jó poénnak gondolom - pedig igen -, hanem amiatt is, mert nem bírom felfogni, hogy egy böngésző hogyan csinálhat Arial betűből noname talpas betűt, hogyan lehet az, hogy a Courier betűtípust nem ismeri egy Windows XP-s gépen, hogy miért húzza szét teljes szélességűre az amúgy nem teljes szélességű menüt, satöbbi. Vagy itt van a legújabb heppje, a deviantART-on egyszerűen gondol egyet és a nyilván nem egyszerű CSS-t meg sem próbálja valahogyan értelmezni, egyszerűen feladja és megjeleníti az oldalt úgy, ahogy azt a HTML-kódja szerint meg kell. Ez simán tök jó, ugyanis semmi más nem hiányzik így az oldalról a képeken kívül.

Mindez nem azért baj, mert engem mérhetetlenül idegesít. Az IE6 jelen pillanatban rengeteg számítógépen van jelen, rengetegen használják is egyszerűen azért, mert ott van, benne a rendszerben, kiirthatatlanul, megkerülhetetlenül, menthetetlenül. A legtöbb felhasználónak persze esélye nincsen mást használni helyette, lásd céges számítógéprendszer, iskolai, egyetemi géptermek borzasztóan korlátozott jogosultságokkal gépei, és éppen ez a legnagyobb baj is egyben: a legtöbb ilyen helyen nem fogják lecserélni a böngészőt - ha másra nem is - legalább IE7-re, mert minek azt, eddig jó volt, mától nem lesz jó? Hát, nemhogy mától, eddig sem nagyon volt jó. Valahol mélyen van egy olyan sejtésem is, hogy az internetes honlapok jelentős része bajban lenne, ha az IE6 eltűnne a színről, W3C szabványok és ajánlások ide vagy oda.

Mindezzel oda lyukadunk ki, hogy adva vagyok én, aki rákényszerül arra, hogy egy nyomorék weboldalt szabvány szerint egy nap alatt elkészítve további egy napot szánjak arra, hogy nevezett nyomorék weboldal alá olyan stíluslapot gyártsak, ami jól olvasható betűkkel, jól látható színekkel, jól pozícionált divekkel jelenlen meg kedvenc böngészőnkben is. Az IE6 ugyanis nem olyan, hogy semminek lehetne tekinteni. A Statgép szerint az Nfol-home összes látogatója közül 60+ százalék használ valamilyen verziójú Firefoxot, 5 százalék Operát, elvétve egy-két látogató IE7-et, Safarit, Konquerort, Epiphany-t, Mozillát, Flockot; úgy gondolom, ez elég jelentős arány, de akár kevésnek is lehet gondolni, ha hozzáveszem azt, hogy orrba-szájba reklámozom a Firefoxot, mint elsődleges platformot. Marad tehát 30%-nyi renitens, akik közül mondjuk én vagyok minden tizedik látogató az ISzK-ból, marad 27%, ami még mindig azt jelenti, hogy minden negyedik látogató IE6-tal jön az oldalamra és következésképpen egy szétesett, csúnya, pixeles betűkből álló akármit lát, nem pedig zseniális blogot.

Sajnos ez a csúnya betűs dolog éppen annál a CSS-nél látszik legjobban, amelyik a színösszeállítás miatt a legérzékenyebb az ilyesmire: igen, a fülét befogó emberes fejlécű, fekete alapúról beszélek. Ma már odáig merészkedtem, hogy a CSS-ben minden font-family attribútumhoz egy szimpla serif-et írtam, mondom a Times New Roman csak olvasható lesz, de szerintem nem lett az. Azért jó lenne tőletek is némi feedback a témában, mert ha rajtam múlik, átalakítom az egészet nyugodt szívvel.

Ha ehhez még hozzáveszem azt is, hogy ma havazott... És hogy a Race című szimulátor majdnem megsiratott (olyan gyenge)... És hogy a kombinált bérlet majdnem 600 forinttal drágult tegnaptól... Csókolom, melyik buszt is adják hozzá? Vagy ez egyből céges tulajdonrész? Valamelyik vesém nem kellene esetleg?