Kezdjük rögtön fordított sorrendben. Mivel Magyarországon kissé problematikus elképzelni, hogy milyen lehet olyan országban élni, amelyik több időzónába esik bele, így fogalmam sincsen, hogyan oldják meg mondjuk az Egybesült Államokban az olyan alapvető dolgokat, mint a tévéműsor.

Mert teszem azt, ott él Sörli és Sztív, mindketten szeretik nyomon követni a Lostot, csak Sörli New Yorkban lakik, Sztív pedig San Franciscóban és van közöttük gyenge három órás időeltolódás, Sztívnél három órával kevesebb van, mint Sörlinél. Namost, ha a Lost aktuális epizódja szerdán kerül műsorra, méghozzá este kilenctől kezdődően, akkor nem tudom, mi van. Mert Sörli New Yorkban leül este kilenckor, fél tizenegyre meg is nézi - reklámokkal, ugye -, majd felhívja Sztívet, hogy látta-e, de Sztívnél akkor még csak fél nyolc van, tehát még másfél órája van a kezdésig és biztosan baromi ideges lesz, ha Sörli előre lelövi mindazt a két pillanatot, ami az aktuális részben érdekes volt. Nyilván az sem megoldás, ha az egész USA-ban egyszerre adnak le valamit, mert akkor lehet, hogy Sörli bealszik, mire elkezdődik a műsor, Sztív meg nem ér haza a tekepartiról. Szóval nem értem én ezt. Vagy minden csatornának van külön és kizárólagosan fogható adása minden egyes időzónában - szóval valahogy megoldják, hogy a nyugati partiak ne foghassák a keleti parton leadott, egyébként egyező adást? KTamás, légy szíves avass be, már csak Sörli és Sztív miatt is, válaszodig kétségek közt gyötrődöm.

Augusztus óta nem telt el úgy blogtúra, hogy ne néztem volna meg, írt-e valamit a drága jó ShadoW. Két hete nem néztem meg. Erre kiderül, hogy megint ír. Rögtön adott is némi ötletet a bevezetőszerű, más háttérszínű dobozokkal, bár nevezett részek pontos felhasználási céljára még nem derül fény számomra. Úgyhogy kicsit kölcsön is vettem a dolgot, ennek az eredménye a cím alatti kis okosság, ami a Marginális Érdeklődésre Számot Tartó Blogok ZRt. kollektívájának legutóbbi interaktív taggyűlésén - jelenlévők: S@ti, Nfol; határozatképes - a keresztségben a summary box kódnevet kapta, a továbbiakban pedig a remélhetőleg nem nagyon elcseszett RSS-feedben is ezek a mondatkák fognak megjelenni a linkeken túl. (KTamás javasolta, hogy legyen benne a feedben a bejegyzés teljes szövege, de szerintem nem akartok az RSS-ben négyezer karakteres akármiket olvasni, úgyhogy ebben egyezzünk ki egyelőre.)

„A készülékhez jár adatkábel is, így könnyedén tudunk szinkronizálni otthoni vagy munkahelyi számítógépünkkel Bluetooth illetve infravörös kapcsolaton keresztül.”

Nemhiába, bámulatos ez a modern technika. Ha tehetitek, hallgassátok meg az Evanescence The Open Door című albumát - valamikor nyár végén jelent meg -, szerintem érdemes. A kertünkben meg rügyezik az egyik gyümölcsfa. Csak mondom.

Fél kilenckor begyógyult szemekkel keltem ki az ágyból. Tán nem kellene éjjel fél kettőig röhögni Pythonékon. Hülyeség. Dehogynem kellene. A fonya zéhámhoz meg az van írva a táblázatban, hogy "gyakorlat időpontjában javíthat". Gondoltam érdemes lenne felkeresni a gyakorlatvezetőt és megkérdezni tőle, hogy nem lehetne-e esetleg átírni az eredményt megnézni, mik voltak a hibáim, meg aztán úgyis azt mondta kedden, hogy ha bajunk van, keressük meg. Három órát elcsesztem az életemből arra, hogy megkeressem. És nem találtam meg.

Még szerdán kölcsönadtam a Rendszerszervezés jegyzetemet valakinek, akivel megbeszéltük, hogy pénteken, azaz ma délután egy órakor találkozunk egy bizonyos helyen és akkor visszaadja, merthát jövő szerdán mégiscsak vizsga és hiába gondoljuk most úgy, hogy erre a vizsgára fél óránál többet készülni rettentő bűn, ki tudja, nem alkalmazzuk-e addig a duplagondolt. Megkérdezte tőlem, hogy ugye biztos nem fogom elfelejteni, hogy péntek, egy óra. Mondtam, hogy nem. 12:50-től 14:15-ig vártam rá, ő meg nem jött. Kicsit mondjuk megborultam agyilag, amikor a telefonban nem találtam meg a számát. Felhívtam valaki mást, tőle elkértem az elérhetőségét. Kiderült, hogy két telefonszáma is van, namost, amíg a nap folyamán a debreceni lakóingatlanban tartózkodtam, egyiken sem sikerült őt elérni. Viszont, ahogy a vonat elindult velem hazafelé, rögtön felhívott és elmesélte, hogy jó, hogy én felírtam, de ő meg totál elfelejtette. Persze én rendes gyerek vagyok, nem háborodok fel ilyesmin, viszont... A jövőben nagyon szemét és utálatos leszek, mert nem fogom kölcsönadni az órai jegyzeteimet negyed óránál hosszabb időre senkinek, különösen azokat a jegyzeteket nem, amik olyan előadáson készülnek, amire mások azért nem járnak be, mert túl korán van/túl későn van/túl unalmas. Vagy időben megnézem a telefonszámaimat.

Tegnap az volt a kérdés a Fókuszban, hogy "Ön szerint méltóan emlékezünk-e Puskás Ferencre?" Hát, erre így konkrétan nem mondanék semmit, várjuk meg vele a szombat estét, sose lehet tudni, ugye. Hátha valami agytröszt összekombinálja mindazt, ami jó és egy kamionnal odaparkol a Népstadion mellé, kinyitja a pótkocsit és az összegyűlt embereknek eladásra kínál némi megmaradt, "garantáltan nem lejárt szavatosságú" cuccot, ami ha másra nem is jó, a rendőröket lehet vele dobálni. Jaj, megint olyan gonosz vagyok. Gonosz és pesszimista. Egy gonosz pesszimista. A leghíresebb magyar meg nem ezt érdemelné. Most pedig tessék másfelé kattintani gyorsan. My hovercraft is full of eels.

Valség gyakorlat for teh win! Ilyen elcseszett egy anyagot, mint a statisztika... Ezzel vallatni lehetne. Szóval vallottunk másfél órán keresztül. Igazi felüdülés volt azok után, hogy alig huszonöt percet késett a busz, hogy a háromezer forintos bérlettel az alsó lépcsőn, az ajtónak nyomódva, idegen emberek különböző testrészeinek létezését elkerülhetetlenül a tudatomba véső módon kellett eljutnom az egyetemig. Merthogy reggel, csúcsidőben a Hajdú Volán ZRt. nagy ívben tojik az utasok fejére. Más időpontokban is, csak akkor annyira nem bántó. Ezen a vonalon nem tegnapelőtt óta van zsúfoltság, amikor 2003. őszén idejöttem, már akkor is ez volt. Azóta meg semmi nem változott, csak a bérlet ára lett a duplája. És természetes, hogy minden megállóban pont az az egy mama akar leszállni, aki a busz belsejében nyomorog a fém locsolóval a kezében, mert ő nem ér rá fél órával később a temetőbe menni és tényleg nagyon sajnálja, hogy miatta a fél busznak le kell szállnia, azután meg vissza. És még a kijelzőn sem volt semmi érdekes kiírás.

Hálistennek a vonatjegy is drágulni fog nemsokára, megint, kíváncsian várom, hogy most mennyiből nem tudnak majd visszaadni a pénztárnál; úgyis reformálni kezdik a MÁV-ot, lehet hogy a pár forintos visszajárót is erre fordítják. Hát persze, hogy nem. Viszont valaki kitalálta, hogy szintbe kell hozni a vonat és a busz jegyárát. Jelenleg a vonat olcsóbb. Mi tehát a megoldás? Emeljük fel kicsit a buszjegy árát, aztán emeljük hozzá a vonatét. Zseniális, mondhatom. Nem is értem, hogy ennyi tehetséges emberrel a fedélzeten miért ott tartunk, ahol... Például jövő májustól nekem csak akkor jár a diákkedvezmény a vonatjegyre, ha az iskola és a lakhelyem között utazom. Figyeljetek, most jön a fontos kérdés: VAJON KI ÉS HOGYAN FOGJA ELLNŐRIZNI, HOGY ÉN HOL TANULOK ÉS HOL LAKOM? A kalauz elkéri majd minden diáktól a diákigazolványt, a személyit és a lakcímigazoló kártyát is? Vagy a jegypénztárnál megkérdezik, hogy hová megyek és miért? WTF?

Persze nincsen mit csodálkozni ezen. Elvégre van egy remek jogrendszerünk, ami jogszabályban rögzíti, hogy egy olyan céget, amelyik ismeretlen dátumtól kezdve a mai napig abból realizál busás profitot, hogy külföldről behozott és idehaza összeszedett, lejárt szavatosságú élelmiszereket átdátumoz, átcsomagol és újra forgalomba hoz, azt nem lehet megfogni, ellehetetleníteni, a vezetőit kiállítani egy szép nagy térre és ott nyilvános és ingyenes program keretében acélbetétes katonai bakanccsal ismétlődő jelleggel jó sokszor ánuszon rúgni, MERT AZT NEM SZABAD. Legrosszabb esetben megbüntetik őket pár millióra, kifizetik, fél év múlva pedig a cég neve mögé tesznek egy kettes számot és újrakezdik a bizniszt, annyira megtöri őket az ítélet. Nálam meg megtalálják a merevlemezen az As the Rush Comes-t empéháromban meg az NFS Carbont is és mehetek a bíróságra pénzbírság plusz két év felfüggesztettért.

Ha már Carbon. Említettem tegnap, hogy befejeztem a karrier módot. Csókoltatom a készítőket ismét. Hogy ennyi fantázia nem szorult beléjük, azt azért mégsem gondoltam volna. Odamész egy területre a városban - merthogy itten nekünk területet kell elfoglalni mástól, néha meg éppenhogy meg kell védenünk azt, ami már a miénk -, lenyomod az aljanépet, aztán következik a lokálhíró, jön a bossfight, amit stílszerűen Boss Fight néven találunk meg a térképen. Körverseny, majd Canyon Duel. Utóbbiban először te követed az ellent egy szerpentinen, minél közelebb maradsz hozzá, annál több pontot kapsz, aztán csere és ő követ téged. Minél közelebb van, annál több pontot vonnak le tőled. Ha a végén pluszban vagy, nyertél, egyébként bukó, kezdheted elölről, vagyis megint te követed, aztán ő téged. Különösen feldobja a hangulatot, ha véletlenül elsőre sikerülne lenyomnod a versenyt, betölti a kötelező ingame animációt és a játék hibaüzenettel visszaadja az irányítást a Windowsnak, természetesen még azelőtt, hogy az autosave meg tudna mukkanni. Mindez azon a ponton kezd érdekessé válni, mikor eljutsz a legforróbb területre, ott ugyanis az eddigi bossokat is le kell nyomni mégegyszer, egyenként, csak nekik új autójuk van, amik akkor is legyorsulnak téged, ha végsebességgel, a nitrót tökig benyomva haladsz az egyenesben, kanyarban nem fékeznek semmit, mégis beveszik gond nélkül, a civilek kivétel nélkül elénk fordulnak be. És az a durva, hogy ha akarnál, akkor sem tudnál konkrét bizonyítékot mutatni a csalásról, ugyanis ebben az igen fejlett, sokadik részben már nem lehet hátranézni sem. Tükör meg régóta nincs.

Egyetlen pozitív dolog van, amit találtam. Korábban azt írtam, hogy a driftben igazi büntetés az irányítás. Nos, miután sikerült valamennyire megszokni, elég jól tudtam vele menni. Szépen össze lehet fűzni a csúszásokat, egyszer sikerült egy huszonötezer pontosat csúszni huszas szorzóval. Természetesen a drift versenyszámból van a legkevesebb az egész játékban. Illetve bocsánat, dragból van a legkevesebb, egészen pontosan nulla darab... Most van négy autóm, ebből három alapból százezernél többe került és maradt hétszázezer kreditem. "Oda kell figyelnünk, hogy mire költünk, különben könnyen elfogynak a javak." Ja, tényleg. De mindez mit számít, amikor az amerikai FHM oldalán már lehet szavazni arra, hogy ki legyen a következő rész sztárolt modellje...

Webmikulás. Mert ha van biomikulás meg ökomikulás, akkor legyen webmikulás is. A webmikulás is hoz ajándékot a gyerekeknek, akkor is, ha jók és akkor is, ha rosszak. Persze megéri jónak lenni, a jó gyerekek ugyanis mind szép weboldalakat szépen megjelenítő böngészőprogramot kapnak tőle, míg a rosszaknak csak szép weboldalakat meglehetősen csúnyán megjelenítő, nagyon buta hibákkal rendelkező böngészőprogram jut, ráadásul jövő mikulásig viselniük kell egy "Én ma is használtam Internet Explorer X-et!" feliratú pólót. A nagyon rosszak pólóján az X helyén egy hatos számjegy szerepel, a kevésbé rosszakén meg hetes.

Szóval ma is megrendítő élményekkel lettem gazdagabb, amikor próbálgattam a kis projektemet. Én készséggel elhiszem, hogy rengeteget dolgoztak a hetes verzión, hogy belekerüljön használható módon az adathalászat elleni védelem, meg az RSS-támogatás, meg a fülek. De akkor miért maradtak benne olyan hibák, amik már a hatos IE-ben is megvoltak? Mondok példát is rögtön.

Múlt héten belekezdtem egy vadonatúj oldal elkészítésébe. Nem titkolt célom volt, hogy a blogot ismét formába hozzam, ugyanakkor úgy szerettem volna elkészíteni a kódot, hogy egyrészt megfeleljen az XHTML 1.0 ajánlásnak (erről később), másrészt legyen hozzá egy korrekt stíluslap, ami szintén megfelel az ajánlásnak, harmadrészt pedig alkalomadtán minimális átalakítás árán tudjam beüzemelni vele az adatbázis-alapú blogot (amit most olvasol éppen, az még mindig statikus HTML). A gyakorlatban ezeket a célokat nem kellett szétválasztanom, ugyanis a szabványoknak történő megfelelés magában hordozza a kód egységességét, átláthatóságát, azaz könnyedén módosítható bármely része, ha éppen arra van szükség. Azonban rá kellett jönnöm, hogy egy ponton túl minden egyes, a szabványosság felé tett lépéssel újabb és újabb hibajelenségek bukkannak fel IE használata esetén.

Már írtam nemegyszer, hogy az elsődleges platform a Firefox. Amikor blogot írok, vagy bármilyen más oldalt fabrikálok a magam vagy mások örömére, elsősorban Firefoxban nézem meg az eredményt. Amíg abban nem azt látom, amit szeretnék, addig más böngészőt el sem indítok. A Firefox az alfa és az omega. Utána megnézem Operával, ami pár milliméteres pozíciós eltéréseket kivéve jól jeleníti meg az oldalt. És ezek után jön csak az Explorer. Méghozzá a hetes, amely a hatoshoz képest jelentős előrelépés és közben mégsem. Verziószámtól függetlenül elcsúszik benne az oldalsó linklista. Verziószámtól függetlenül képes megjeleníteni szöveget olyan helyen, ami az oldal határain kívül esik. Verziószámtól függetlenül leszarja, hogy felül, a "Napi okosságok" felirat a CSS-ben a fejléc bal szélétől kissé beljebb, függőlegesen középtájra van igazítva. A hatos pedig képes arra, hogy egy 770 képpont széles téglalapba nem tud beleszorítani egy 500 és egy 200 képpont szélességű téglalapot, mert szerinte nem férnek el egymás mellett. Így inkább szépen alátördeli. Ha tehát az oldalsó menüt nem látjátok, bátran görgessetek le az oldal aljára, ott lesz a menü is.

Mint írtam fentebb, törekedtem az XHTML 1.0-nak történő megfelelésre. Eredetileg a strict módozatot preferáltam, amíg rá nem jöttem, hogy abban tilos a hivatkozásoknál target tulajdonságot megadni, vagyis minden egyes link azonnal elnavigálna innen, azt meg én nem kultiválom különösebben, illetve ti, olvasók sem nagyon szóltatok amiatt, hogy az új ablakban/fülön megnyíló linkek zavarnának titeket. Így maradt a transitional verzió, aminek minden tekintetben megfelel az oldal. A CSS is teljesen érvényes. Úgy gondolom, azzal, hogy ezeknek az ajánlásoknak megfelelő lapot készítettem, kellőképpen kimutatom az igyekezetemet és a továbbiakban nem fognak érdekelni az IE visszásságai.

Ennél többre nem vagyok hajlandó. Ha más böngészővel találtok valami hibát vagy volna pár észrevételetek, írjátok meg. Velem lehet tárgyalni (majdnem mindenről). A webmikulás tehát hozott nektek egy szép új blogot, abban egy szép unalmas bejegyzést, amin nyilván mindenki halálra unta már magát. A bagázs fele azért, mert nem érdekli, a fele meg azért, mert ő is készített már weboldalt. Érdekes kérdés lehetne, hogy mindezt miért éppen ma adtam elő nektek, mikor annyi minden más, szórakoztató dolog is történt a világban... Például óvodások tízezreinek hasadt meg a tudata, amint kora őszies időben várta a pelyhes hóval együtt érkező Mikulást. Például befejeztem az NFS Carbont (erről holnap bővebben). Például a buszon akkor váltott a lejátszó a Drowning Pool Bodies című számára, amikor a sofőr egy tempós kanyar közepén rúgott egy egészségeset a fékpedálba és páran majdnem elestek. (Említett szám refrénje ugyanis ez: Let the bodies hit the floor!) Hangulattrack a javából!

(Oldalra felírtam pár régi-új nethuszárt, így már nem hiányzik onnan sem _birge, sem pedig Dicska blogja. Hiány pótolva. Mára ennyit.)

A Nyelvek és automaták gyakorlat mai performanszán (a performanszán teljesen olyan, mint a Mikulás szánja, csak ezzel nem a Mikulás csúszik, hanem Performan...) megismerkedtünk az Early-algoritmussal, ami személyes véleményem szerint égbekiáltó nagy *******, de megnyugtattak, hogy szigorlaton úgyis lesz róla szó. Már megérte felkelni.

Most, mikor a bejegyzést írom, nagyjából két órája itthon vagyok, lefürödtem, sétáltam fél órát a levegőn - sorrend, érted... - és még mindig olyan hihetetlen cigarettaszagom van, mintha rám borult volna egy platónyi friss dohány. Köszönhető mindez annak, hogy Méréstechnikán valami nem volt világos és én bementem tanárbá hátsó irodájába megkérdezni, hogy izé, akkor ezt most hogy. Az irodát úgy kell elképzelni, hogy az ember bekopog, ajtót nyit, belép, karral belelendít a levegőbe, minek hatására a levegő megmozdul és jelentős mértékben javulnak a látási és levegővételi körülmények. Tanárbá odabent üti a laptopját - IBM T-sorozat, bírja -, a billentyűzetet és a képernyőt foltokban elfedő hamuréteg ellenére.

Előadom a bajomat, kisegít annyival, amire mintegy két percen belül magamtól is rájönnék. Mindegy. Úgy néz ki, összeáll a mérőprogram, a grafikai része gyakorlatilag készen van, nekem tetszik így, elég jó ahhoz képest, hogy még nem tanultam grafikát. A mérés része meg olyan, hogy elméletileg van készen. Mérni mér, de csak akkor, ha a potméteres dobozzal adom neki a feszültséget; ahogy a kondenzátoros áramkört kapcsolom rá, rögtön meghülyülnek az értékek. De nem determinisztikus módon, hanem ahogy éppen tetszik. A leírásban az áll, hogy a használaton kívüli vezetékeket kössük rá földre, mert az úgy sokkal jobb lesz nekem: minden egyes vezeték földbe kötése után más értékeket kaptam... Szóval az irodából a zárt ajtón át is olyan nehéz dohányszag áradt a terembe, hogy belehalok bazmeg, és még most is azt érzem.