Ez a poszt valószínűleg sokkal kimunkáltabbnak fog tűnni az eddigieknél, lévén ezt hosszú idő után ismét a régi jó jegyzettömbös módszerrel írom. De ha nem, akkor annyi.

Tegnap idén először ettem fagyit. Három gombóc megvásárlása ugyan nem tűnik oly jelentőségű eseménynek, hogy csak úgy szó legyen róla a blogban, de az élelmes olvasók nyilván e pillanatban elkezdik sejteni, hogy ha mégis szó van a három gombóc megvásárlásáról, akkor a három gombóc megvásárlása nem volt éppenséggel egyszerű. Nem tévednek.

A nagy semmiből hirtelen megjelenek a hűtőpult előtt, ez indításként rögtön jó, szegény eladólány darab ideig fogalom nélkül próbálja elfogadni eme váratlan történést. Pedig előttem is állnak ketten. Kérnek mindenfélét. Kiméri, odaadja, elveszi a pénzt, üti a gépet, nyomtatja a blokkot. Ütné a gépet. Nyomtatná a blokkot. Ha tudná. De megoldja:
— Lali, gyeremár...
Lali advanced felszolgáló. Jön.
— Mi a baj?
— Nem nyomtatja a gép a blokkot. Az előző blokk végén meg ilyen színes minta van, látod?
— Az volt a szalag vége. Tegyél bele új tekercset.
— De nemtom hogy kell.
— Akkor megmutatom. Így.
Megmutatja.
— Köszi!
— Akkor minden oké?
— Igen.
Lali el, csak úgy porzik.
— Rögtön adom a blokkot — mondja az előttem állónak. Ő megértően bólint. A blokk meg még mindig sehol.
— Egy pillanat türelmét kérem még! Lali...
Lali a mondat végét meg sem várva elhaladtában térddel reseteli a gépet, közben valami olyat motyog, hogy „ nem mintha ezt nem mondtam volna már el”, a gép meg felbúg és elkezd nyomtatni egy blokkot.
— Erre tökre nem emlékeztem.
Igen, én sem emlékszem már arra, hogy tíz perce milyen fagylaltot akartam kérni.

Jövök hazafelé, nyalom a fagylaltomat. Kétsávos egyirányú utcából szirénahang és motorzúgás hallatszik, aztán megjelenik maga a rohammentő is, olyan tempóval és vehemenciával, hogy még a legbálnább bálnamercit kommandírozó ukrán ügyvéd jellegű karakterek is elkezdik minimálisra redukálni fizikai kiterjedésüket. Nem úgy Trabipapa. Ő ugyanis a jobb egyről nézelődő Trabimamával együtt ebben a pillanatban éppen el van foglalva azzal, hogy erőteljes kapaszkodás közben a korai Teletubbies–skicceken látható, mindenen csodálkozó arckifejezéssel megtalálja a kettes fokozatot a váltóval, mert jön ez a valami itt, villog meg zenél, de még átérünk előtte. A mentő meg közben letolja őket az útról, mert nem érnek át előtte.

Most következik az a rész, hogy dágádángdángdágá..., avagy megválaszolok egy megválaszolatlan hozzászólást; lássuk hát, hol tartok a TeCső–kollekcióval.

A kvantumfizika és a két rés — Erről még középiskolában tanultunk fizikaórán és már akkor azt gondoltam, hogy vagy a tudósok csesznek el valamit, vagy az atomok köcsögök. Mindenesetre a megfigyelés ténye befolyásolja az eredményt és a jelenlegi ismeretekkel nem lehet a két rés problémáját megmagyarázni. Majd jövőre.

Hogyan akasszuk ki az embereket a repülőn? — Ezt nem tudtam megnézni, mert ha becsatolom az övemet, akkor nem érem el az egeret. De az első „ühüm” nagyon jó!

Kérjünk segítséget angolul! — Valószínűleg vicces a jelenet, kár, hogy egy szót nem értek angolul... Vagy németül.

HL2 dominó — Az elején azt hittem, hogy meg fog fordulni a stadion, de amikor a srác átgyalogolt néhány dominón és nem döntötte fel őket, akkor ott éreztem, hogy ez tényleg csak szabadidő kérdése.

Whole Life — Akar róla írni, igen, mert naponta megnézi azóta, pedig nem tudja dekódolni a szöveget. Headbang for teh win!

Awesome human beatbox — Tulajdonképpen már a hajszerkezet látványa eladja az egész videót; kép nélkül simán elmenne magyar elektronikus slágernek a rádióban.

A szomszéd szoftvere — Nem szeretnék ünneprontó lenni, de mintha Vágási Ferinek nem jött volna be ez a nagy csodaművelés. :)

Angry Nintendo Nerd – Back to the Future — Gördeszkával én sem tudok megállni, de ez akkor is borzalmas lehet. Repülő DeLorean, méghogy...!

Angry Nintendo Nerd – Top Gun — Szerintem egy vadászgéppel ennél egyszerűbben lehet leszállni. Csak guruláskor kell figyelni, nehogy kilökjön magából a Gripen.

Angry Nintendo Nerd – Double Dragon III — Bimmy and Jimmy. Who the fuck is Bimmy? It’s the first screen in the game!

Angry Nintendo Nerd – Friday the 13th — Ez a játék annyira trágya, hogy már szinte jó. Vagyis elég jó. Szuper! Bárcsak tudnám, melyik irányba megyek éppen...

Angry nintendo Nerd – Bible games — Na ez megütött, komolyan. Noé akarok lenni! Noah kicks ass, he’s even better than Chuck Norris! Vazz, amikor hazavágja a majmot a ketreccel, hát hogy lehet olyan hangot torokból kiadni?

A többi ajánlat megtekintése folyamatban. Addig is: hugsum lengra!

Ha valaki nagyon ráér és van kedve ismeretet terjeszteni, akkor megírhatja ide kommentbe, hogy vajon mi a jó francnak kell egy böszme nagy és lassú beállító–szoftvert elindítani olyan alapvető dolgok beállításához, mint mondjuk a gamma vagy a fényerő. Merthogy el kell indítani az egész szutyok Catalyst Control Centert, ami szerencsés esetben alig harminc másodperc alatt meg is jelenik, hogy aztán két kattintás múlva be is csukjam.

Az pedig, hogy tetszőleges számítástechnikai üzletben komplett és kezelhetetlen baromnak tartanak, mert én 2007–ben venni szeretnék egy fekvő desktop házat, csak úgy üresen, nagyon nem tetszik. (Persze konfigurációban lenne, felárért, de külön nincs.) 2003–ban 2005–re jósolták a BTX szabvány (alaplap– és gépházelrendezésre vonatkozó) térnyerését. Na, mit nem lehet látni sehol?

Hálistennek hozzánk is elért a nyugat: múlt hét óta az Unideben hadrendbe állt az új Neptun. Valahol úgy érzem, nem lenne jogos, ha most csak úgy elkezdeném leírni nektek ide, hogy milyen elképesztő döbbenet ült ki az arcomra és hogyan fordultam le a székről rögvest, amikor első ízben szembesültem ezzel a szörnnyel; nem akarom elvenni tőletek az első alkalom varázsát. Ezt nagyon át kell élni. Szerencsére jelenleg semmire nem tudom használni; kínomon pedig a négyzetrácsos bannergrafikáról rám mosolygó „wherever you are” szlogen sem tud enyhíteni, bár értem a célzást.

Köszönjük!

A megyei napilap mai számának egyik olvasói SMS–e:

„A rossz hír: nem rendezhetünk foci EB–t. A jó hír: megmaradt ezermilliárd forint, amit elkölthetünk az egészségügyre, oktatásra, munkahelyteremtésre, infrastruktúrára, stb.”

Gyerekek, most megfogjuk egymás kezét, lesétálunk a patakhoz és ott akkorát kacagunk, de akkorát...!

Engem mindenesetre csapjatok nyakon legközelebb, ha tévesen jelölöm meg a következő F1–futam időpontját. Tiszta szerencse, hogy jó darabig nem tudok majd ebben hibázni. Ebben legalább nem.

Mi is volt Bahreinben? Akció. Meglepetés. Feltámadás. Hanyatlás. Vagyis minden. Úgy tűnik, a Ferrari és a Mercedes remekül elszórakoznak a mezőny élén, ebben mindössze az a meglepő, hogy a Mercedes általában bírja, no meg az, hogy Raikkönen mennyire nem lelkes újabban. Massáról tudjuk rég, hogy ha tud, megy, most tudott és ment is. Akárcsak a Hamilton srác; neki úgy kellett szólni a boxból, hogy tulajdonképpen már célba ért, elengedheti a gázpedált. Jól csinálja, amit csinál, ügyes is, azért a picike olajfoltos bródszájdért meg különdíjat lehetne neki adni. Kettőt. Alonso szerintem kihozta a hétvégéből, amit ki lehetett, Heidfeld pedig azóta olyanokat magyaráz minden újságírónak, hogy ez volt élete legeredményesebb versenye, vagy a legkellemesebb, vagy nem tudom; mindenesetre a BMW–vel mindhárom idei versenyen a negyedik lett, előbb–utóbb velük is komolyan számolni kell. És a többiek? Renault: szánalomhegy. Toyota: Trulli még csak–csak összeszedi a pontot, Ralfot viszont szánalomhegy a négyzeten. Honda: Szánalomhegy a köbön. Williams–Toyota: Wurz és Rosberg egymással bíbelődik a strandon. Red Bull: Webber sokáig jó helyen haladt, aztán tönkrement alatta a vas, Coulthard meg egyértelműen szétgyilkolta a motort, de legalább amíg ment, addig lehetett örülni neki. Asszem ennyi.

Pozsgay József munkásságából ezúttal mindössze egyetlen kifejezést emelnék ki, de ebből is kiderül számunkra, hogy Felipe Massa nem csupán versenyző, hanem folyamat is egyben, merthogy ő kéremszépen „el tudott húzódni”.

És most csakazértsem fogom leírni, hogy mikor lesz a következő futam Spanyolországban.