Csináld magad jelleggel sürgősségi beavatkozást végeztem a Sony Ericsson K750i mobiltelefonomon, mert a joystick működése újabban nem szolgált rá nevének első részszavára; szerintem ha öt irányból kettővel állandóan gondja adódik, az már probléma, főleg a névjegyzékben navigáláskor (a lefelé és a hívás közötti határ valahol elveszett). Úgyhogy szétszereltem a készüléket és kitakarítottam.

Minden tiszteletem a mérnököké: ennyi sok bizbaszt ilyen kis helyre berámolni...

Majd meglátjuk, mennyire javul meg, javul–e egyáltalán. Ha nem, akkor GSM–üzletben kb. kétezer forintért adnak egy új mikrokapcsolót és gombot, annyit talán megéri befektetni a szebb, jobb, szárazabb érzésért.

Néztem a Bajnokok Ligája elődöntő visszavágóját, ahol a Milan jól kiosztotta a tavalyi világbajnokságon már látott, rémesen ötlettelen és hullaszagú angol focit a rossz napot kifogó van der Saar kapussal kombináló Manchestert (3–0, Kaká, Seedorf, Gilardino) és közben az jutott eszembe, hogy ha mondjuk tizenöt év múlva leülök a gyerekkel meccset nézni és ő megkérdezi tőlem, hogy ilyen jó meccseken miért mindig csak külföldieket lehet látni, akkor nem fogok tudni válaszolni a kérdésére.

Nem egészen terv szerint haladok a hosszú hétvégére beütemezett dolgokkal, tegnap már majdnem hozzá is fogtam valamihez, ami hasonlít a házi feladataimra. Mondjuk fejben sokat haladtam előre, öt feladatból három végülis meg van oldva, a maradékot pedig még szokom, tizennegyedikéig csak kifundálok valamit azokra is.

Azt az embert viszont nem értem, aki ma pártrendezvényre megy szórakozni, mert még május elsején is arra kíváncsi, hogy mit mondanak neki a politikusok, ahelyett, hogy a Hősök terén kérne az m1–től Bangó Margit számokat a szomszéd Matildkának meg a Janikáéknak Adonyba, szeretettel. A televíziózás úgyis csak egyszer lehet 50 éves, a szar politika viszont fényes jövő elé néz, attól tartok.

Az internetben az a legnagyszerűbb, hogy ha kicsit odafigyel az ember, máris jól tud szórakozni. Az én egyik legkedvesebb elfoglaltságom a keresztes hadjáratokkal kapcsolatos: imádom az olyan helyeket, ahol lelkes vagy hozzáértő vagy egyéb netezők egymás torkán járatják be a körfűrészt pusztán azért, mert nekik van meggyőződésük. És erre remek táptalajt adnak a különböző számítógép–platformok. Mivel az ilyen állóháborúk jellemzően ugyanolyan evolúción mennek keresztül évek óta, megosztanám a megfigyeléseim eredményét veletek. Nézzük a fontosabb szakaszokat:

0. szakasz: xy blogger valamely elhatározás okán switcherré válik és ettől a perctől kezdve ő felsőbbrendűként kezelendő személynek gondolja magát. Az anyagiak még szóba sem jönnek.

1. szakasz: xy bloggert a maradi többség a felsőbbrendűség éreztetése miatt elkezdi szekálni; ezzel egyidőben xy blogger elkezd szembesülni az új platform hibáival, talán még az is eszébe jut, hogy hoppá, ez még kurva drága is, amire a maradi többség természetesen nem egy ízben rávilágított.

2. szakasz: xy blogger ellentámadásba megy át, az ő rendszeréből csak úgy süt a zen és aki ezt nem akarja, az sík hülye. A maradi többség ezalatt zsebkést élezget a konyhában, de egyiküknek véletlenül eszébe jut, hogy lehetne itt normális vita is, érvekkel alátámasztva akár.

3. szakasz: Átmeneti fegyverszünet. Mindkét fél próbál tényeket közölni pro és kontra, gyengébb pillanatokban még egyet is értenek néhány jelentéktelen apróságban.

4. szakasz: Egy félreértett félmondat miatt ismét lángba borul az égbolt, elkezdődik a másik banda módszeres lejáratókampánya, amelyben kitűnően megfigyelhető a „más szemében a szálkát is”–effektus elburjánzása; ez a legjobb rész, én speciel szénné röhögöm magam rajta. Ugyanekkor az értékes gondolatok is úgy becsomagolódnak a zenbe, hogy a végén el is felejtődnek.

5. szakasz: xy blogger valahonnan fülest kap, hogy ha sokan tesznek úgy, ahogyan ő tett, akkor az ő fenséges zenje több emberhez jut el. Több ember = több probléma, kevesebb maradinak meg kevesebbet is lehet a zenről hazudni, ezért hát GOTO 3.

— —

Szerintetek nem érdekes, hogy Arnold Schwarzenegger kormányzósága alatt Kaliforniában szinte mindig szükségállapot van? Á, biztos véletlen.

Lassan négy és fél éve van jogosítványom, azóta vezettem is párezer kilométert mindenféle gond, baleset vagy büntetés nélkül. Ma viszont kis híján sikerült jelentősen átalakítanom a Fabia orrát. Meg a garázst.

Mekkora szerencse, hogy kurva nagyot tudok rúgni a fékpedálba!