Minden jel arra utal, hogy én rekeszizom–túlterhelés miatt fellépő légzési elégtelenség következtében kisvártatva elhalálozom. De előtte bemutatnám a gyilkosomat.

Jelentem, el lettem zavarva otthonról. Az albérletünk a magasföldszinten található, alatta, az alagsorban fodrászat és kozmetika működik, ahonnan ma negyed tíz körül olyan intenzív gyantaszag kezdett hozzánk áramlani, hogy egészen megörültem neki és eltettem a Technocol Rapidos nejlonzacskót kevésbé szerencsés napokra. Aztán mégis eljöttem otthonról, mert azt az illatorgiát szerintem ember nem bírja; lehet, hogy az üzletben is gázálarcban szépülnek a gaz hölgyek. Persze mindent a szépségért, értem én, csak amikor a szúnyogok halva repülnek be a lakásba, akkor azért el kellene gondolkozni egy pöttyet azon, hogy jó–e ez így.

A híradások szerint magyar tudósok sikerrel klónoztak egy nyulat. Korábban már csináltak így egeret, akit Klonillának neveztek el. (Gondolj bele. Ugye?) A nyúl nevéről még nincsen megbízható forrásból származó értesülésem, de kézenfekvő lenne a Klondike nevet adni szegénynek, csak hogy megmaradjunk a kreativitásnak ezen a szintjén. (Esetleg lehet még Klónyúl, de ez annyira a legalja, hogy én kérek elnézést.) Egyébként én örülök ennek a nyúlnak, ha azt vesszük, igazi előrelépés ez: eddig úgyis csak seggfejeket meg külföldi zenekarokat bírtunk klónozni. Végre egy hasznos klónozat!

BL–döntő megvolt? És nem aludtál el rajta?

Kellene írnom valamit, elvégre annyi minden történt az előző poszt óta, hogy végiggondolni is sok, ezért nem is gondolom végig. (Csalódott arcok egészen a látóhatárig.) Na jó, azért röviden mégis: ultragáz prog–ZH, ultragáz algelm–ZH, kevésbé ultragáz algelm vizsga. A számonkérések ultragáz–faktorában a jelenlévők többségével egyetértettünk, ami azért jó dolog, mert mi legalább egyet tudunk érteni valamiben. Bár, ha meggondolom, most látható némi közeledés a baloldal és a jobboldal részéről is: abban például tökéletesen egyezik a véleményük, hogy mindenért a másik oldal a felelős. Haladunk tehát, csak kurva lassan.

Most viszont felidézem a hét eddigi legérdekesebb beszélgetését, amelynek apropóját az adta, hogy Tibi pólója kölcsönhatásba lépett a hamburgeréből származó ketchuppal:
(Tibi) — Leettem magamat, báz!
(én) — Kezelhető.
(Tibi) — Szerinted kijön a pólóból ez a szar?
(én) — A Photoshop kiszedi...

Tény: ez a Linkin Park nem az a Linkin Park, amelyik a Hybrid Theory és Meteora című albumokkal kivételes kedvencemmé vált annak idején. Ez egy másik Linkin Park. Nem jobb, mint a régi, de nem is rosszabb; egyszerűen csak más. Szokatlan. Megdöbbentő. Írhatnék most részletes véleményt a Minutes to Midnightról, de teljesen felesleges. Meghallgatod, rájössz. A Leave out all the rest, a zseniális Shadow of the day, a szintén zseniális What I’ve done, a Hands held high, az In between remek dalok. A többivel sincs rettentő nagy baj, szóval egyik sem válóok, csak azok éppen olyanok, amilyeneket tetszőleges nu-metál zenekar is össze tud hozni némi tehetséggel — ez talán kicsit sajnálatos is.

Szerinted?

A tökéletes bűvésztrükk három részből áll. Az első: a megbizonyosodás.

Én alapvetően nem kedvelem különösebben a kosztümös filmeket, magam sem értem, miért. A bűvésztrükkök sem igazán érdekeltek. Eddig. A The Prestige egy kosztümös film, ráadásul bűvészekről szól. Halálra kellett volna unnom magamat azalatt a kétszáz perc alatt.

A második: a fordulat.

Mégsem untam magamat halálra. A film ugyanis nem arról szól, hogy bűvészek bűvészkednek, illetve erről szól, csak emellett rengeteg egyéb dologról is, amik viszont rettentő érdekessé teszik a mutatványt. S@tinak különösen ajánlom, meg mindenkinek, aki szereti az olyan filmeket, amelyekben ugrálunk az időben, élve boncolunk olyan érzelmeket, mint a hiúság, az elhivatottság és a megszállottság vagy az önzés, majd a végén rohadt nagyot koppanunk állal, amikor mindenre fény derül. (És figyelem, ebben a filmben a dolgok magyarázata olyan magyarázat, amely tényleg kézzel fogható és elgondolkoztató, egyben a film újbóli megtekintésére sarkall.)

A harmadik és legfontosabb: az elismerés.

Ez az a mozi, amit nézve nem veszed észre az idő múlását, nem kezdesz el vakarózni a székben, nem mész ki sehová, csak ülsz, nézel és várod a következő pillanatot. Christian Bale, Hugh Jackman, Michael Caine, Scarlett Johansson — mindannyian nagyszerű alakítást nyújtanak. Borzasztó jól lett ez a film elkészítve, minden tiszteletem a stábé. Csak ajánlani tudom, tényleg: olyan, akár egy bűvésztrükk. 10/10, and I mean it.