Vasárnap a Naplóban megszavaztatták a nézőket arról, hogy szerintük mindig viselniük kellene-e a rendőröknek golyóálló mellényt és a végeredmény az lett, hogy valami kilencven százalék támogatja ezt az elképzelést. Gratulálok. Kicsit furcsállom ugyan, tekintve, hogy ebben az országban a biztonsági öv becsatolása sokaknak elfogadhatatlan és felesleges biztonsági intézkedés (mer’ én kitartom magamat izomból, bazeg), sőt, egyenesen nemzeti sport a becsatolásra figyelmeztető sípolás kiiktatása (a pénzesebbje kisütteti a kompúterből, az okosabbja meg a háta mögött csatolja be az övet). De az is lehet, hogy igazat mondott a PISA-felmérés és tényleg ennyire sehol nem vagyunk szövegértésben.

Szintén vasárnap volt A szólás szabadsága (tudod, Baló György vagyok, négy perc kilenc másodpercünk van még, gúvadt szemekkel várjuk a diagramot!), amibe meghívták az ország egyik legsikeresebb vállalkozóját, Demján Sándort, ő pedig szépen elmondta, hogy szerinte itten nem reformok mennek végbe, hanem évek óta csak maszatolnak a kérdéses úriemberek. Mivel én is úriember vagyok, eszembe sem jut megkérdezni Demján úrtól, hogy vajon az ő érdekeltségeire milyen hatással volt ez a maszatolás.

Szlogenek. Az egyik ember — nevezzük az egyszerűség kedvéért ex- és pillanatnyilag wannabe-miniszterelnöknek — értékeli az évet és semmi újat nem tud mondani azon kívül, hogy "a jövő igennel kezdődik". Minden kisiskolás tudja, hogy ez hülyeség, a jövő j-vel kezdődik, tetszik látni, még nincs is hatalmon és máris összezavart egy generációt. A másik ember — nevezzük az egyszerűség kedvéért miniszterelnöknek — értékeli az évet és semmi újat nem tud mondani, ráadásul olybá tűnik, mintha valami durva szűrőkkel megbolondított szemüvegen át nézné a világot. Nem tudom, melyik félelmetesebb.

"Fair play", tegyünk érte. A kifejezés lényege tömören annyi, hogy ha nem b*szol ki másokkal, akkor mások sem fognak kib*szni veled, nagyon szép, kár, hogy a gyakorlatban ez pontosan annyira működőképes, mint a KRESZ, ott is elvársz annyit a másik embertől, hogy legalább az életét féltse és ne közlekedjen forgalommal szemben meg ne kockáztasson öt másodpercnyi előnyért. A kampány amúgy is idealista, az a sofőr, aki nem áll meg az úttestre lépő amerikaifoci-mezbe bújt ember előtt, az a rövidgatyás, kopasz bírónak sem fog megállni, akárhogy fújja is a sípját.

"Ésszerűség a mindennapokban" — ez a szlogen az egy- és kétforintosok bevonásáról tájékoztató reklámban. Ó, igen, hiszen a mindennapokban azt tapasztaljuk, hogy itt minden kib*szottul ésszerű. Például a kormánynegyed meg a négyes metró. Ennél jelenleg csak egyetlen ésszerűbb dolgot tudok említeni, hiszen mi lehetne ésszerűbb annál, hogy elkölt az állam pár milliárdot egy olyan népszavazás lebonyolítására, amelynek az eredménye lényegében semmire nem lesz jó a nyálverésen kívül? Oké, lehet, hogy az jön ki a végén, hogy minden kérdésben nagy főlénnyel győznek az igenek. És akkor mi lesz? Tényleg van, aki elhiszi, hogy ettől majd fogja magát Ferenc testvér, egy szeles, ködös hajnalon elsétál Viktor atya házához, illemtudóan becsönget és azt mondja neki, hogy "nesze haver, itt az irodám kulcsa, lécci a tapétát ne cseréltesd le", Viktor atya meg leül a Nagy Állami Terminálhoz és párszor megnyomja a kontrolzét és megint minden szép és jó lesz?

Akárhogy is lesz, bízom abban, hogy mindenre lesz egy jó szlogen. Elvégre még mindig könnyebb ezeket kitalálni, mint valódi megoldásokat a valódi problémákra.

Fél hat után nem sokkal megérkezett a bácsi egy nénivel, köszöntek és bevonultak a fürdőszobába. A mintegy három méteres táv alatt a bácsi megjegyezte, hogy nem kell aggódni, seperc alatt meglesz az egész expedíció. Na, mondom, just you wait! A bácsi rettentő mód fel volt szerelkezve, egyetlen zsebéből hat csavarhúzó és két fogó került elő, amint lassacskán szembesült a korábban vázolt műszaki csodával. A négy csavart simán legyűrte, viszont a nyitási művelettel elvolt egy darabig, elvégre az ajtó nem nyílt ki sehogy, és amint jósoltam, leemelni sem lehetett. Szerencsére a vizsgálathoz elég volt egy harminc centis rés, annyira valahogy ki tudtuk feszíteni az ajtót a cső szétvágása, a vízóra összetörése és a főcsap letörése nélkül is. Pangó kondenzvizet viszont nem talált sehol, ezt a megállapítást arra alapozom, hogy a berendezés csak porzott.

Alant egy kép a kérdéses szerelvényről, amelyet bátorkodtam ritka igénytelen nyilakkal és némi magyarázó felirattal megcsinosítani, ha már maga a felvétel elképesztően defókuszált és zajos:

Ezúton gratulálnék a kivitelezőnek és a műszaki átvevőnek. :(

Az előbb szóltak a lépcsőházban, hogy a gázfűtés miatti páralecsapódás miatt a vízaknába csurog a "kondenzvíz" és az annyira érdekes valaki számára, hogy délután öt órakor jönne és kinyitná a fürdőszobai fali szerelvényt és megnézné.

Gondos albérlőként előzetes terepszemlét tartottam a szerelvény körül. Lesznek meglepetések, azt kell mondjam. Egyik oldalon végig csavarozva van, némelyik csavar szépen lekenve radiátorfestékkel, útban volt, hát útban volt, remélem, aki jön, az erős. Mivel a ház minden lakásában utólag, valószínűtlenül sok munkaórát befektetve építették ki az egyéni kombikazános gázfűtést, a derék mesterek a csöveket úgy és ott vezették, ahogy és ahol éppen sikerült. Ennek megfelelően a szerelvény egyetlen zsanéros, tehát eredetileg kinyitható részének ajtajába is befarigcsáltak valahogy egy csövet, amely miatt az ajtót valószínűleg a büdös életben soha többet nem lehet majd kinyitni, ugyanis az ajtón nem vágtak ennek megfelelő méretű lyukat. Emberünk meg pont ki szeretné majd nyitni. Nem baj, mentőötlet: leemeljük majd az ajtót! Én speciel ennek is látom akadályát (szvsz ehhez sem elég nagy a lyuk), de egyelőre vigasztal a tudat, hogy a nagy átalakításkor ezt az ajtót valahogy mégiscsak a helyére tették; remélem, hogy elegen is leszünk a művelethez...

Majd jelentkezem, képekkel.

Tegnap Vezetésszervezés előadáson belebonyolódtunk kicsit a képességek és készségek témájába, meg abba a kérdésbe, hogy a diploma vajon alkalmas-e valaminek a mérésére. Szerintem a tanár kicsit meglepődött, amikor azt mondtuk, hogy igen, ha a tudást nem is, de az alany kitartását elég jól jellemző mennyiség az egy birodalmi diploma. Persze lehet, hogy ez megint ilyen debreceni sajátosság.

Egyéb. Nem tudom, WarPriest kolléga hogyan vélekedik ez ügyben, de ha a félév során bizonyos órákat kibírunk hallható felröhögés nélkül, akkor én felterjesztem magunkat valami közepesen magas köztársasági érdemrendre, illetve automatikusan megkapjuk az "Önuralom bajnoka 2008" plecsnit a kimagasló teljesítményünk okán.

És most kérem hagyják el a termet.

Lakótárs tantárgyfelvétele

Lakótárs a félév első napján fél kilenc és kilenc között nyomtatásban kézhez kapja a komplett félévi órarendjét. Ezt követően belép az ETR-be, fél óra alatt megtalálja, merre kell aktiválnia a félévet, aztán lekéri az n-edik félévi kurzusok listáját, megnyomja a "Mindet kijelöli" és az "Felvesz" gombokat, sikeres művelet, buksisimi.

Lakótárs beiratkozási procedúrája

Lakótárs a félév első hetében felkeresi a Tanulmányi Osztályukat, ahol kap egy nyomtatványt, öt perc alatt kitölti és a leckekönyvével együtt leadja, sikeres művelet, buksisimi.

Nfol tantárgyfelvétele

Egész héten lesi az ETR-t, hogy mikor mit mozgatnak át máshová, mikor bővítenek létszámot, mikor jelenik meg új gyakorlati csoport, bemegy mindenhová, ahová járni szeretne, mert nem tudni, hogy melyik oktató papíroz és melyik ETR-ez. Második hét közepére kialakul egy körülbelüli órarendje, amelyben vagy van óraütközés, vagy nincs, általában ekkor valaki még bejelenti, hogy "lehet más időpontra kerül át az előadás", ilyenkor buksisimi a fallal és heves tiltakozás.

Nfol beiratkozási procedúrája

Félév kezdetén jön a rendszerüzenet, hogy megnyílt a HSZK, merthogy tehermentesítés, egyszerűbb ügyintézés, gazdasági növekedés és általános jólét. Legalább nem kell a TO-n két órát sorban állni matricáért meg indexleadásért. Lelkesedik. Tárgynap reggelén kilenckor, nyitásra megérkezik a HSZK-hoz. Az ajtó még zárva, szabadtéren várakozik ötvenedmagával. Nyílik az ajtó, páran benyomulnának, mert nekik tegnapról van sorszámuk (WTF?), közlik velük, hogy reset mester miatt ez sajnos szopó. Áll fél órát az ajtón kívül, hogy bejusson az ügyféltérbe. Az ügyféltér egyik sarkában van a sorszámosztó automata, az ügyféltér másik sarkától az ajtóig ér a sor, a hat ablakból kettőnél dolgoznak és nem igazán különül el a sorszámért álldogálók és a már ügyet intézők oszlopa. Áll fél órát, mire eljut a géphez, azalatt hallgatja a többiek szitkozódását, mert a gép a matricát kérőknek háromnegyed tízkor délután kettőre ad időpontot. Sokan el is mennek, Nfol meghekkeli a rendszert és nem matricázást kér, hanem beiratkozást. Kijön a sorszám, 10:05-re szól a 6. ablakhoz. Apró probléma, hogy a 6. ablaknál senki nincsen. Várakozik, míg a többi ablaknál túllépnek a sorszámán. Ekkor betámad, matricát ragaszttat és jogviszony-igazolást kér (kettőt), majd kifelé menet átverekszi magát a tömegen. Matrica és papír már van, de még nála a leckekönyv, irány a TO. A lépcsőn felérve elnéz balra, vazzeg, kilométeres sor. Áll fél órát, leadja az indexet, közben azon filozofál, amit a HSZK ajtaján olvasott, hogyaszongya "három egyszerű lépés a gördülékeny félévkezdetért", nagyon szép, csak kár, hogy a három lépés között eltelik a fél délelőtt, meg három helyre kell elmászkálni. És még buksisimi sincsen.