Mire is vágyhat az egyszeri hallgató egy Nem-klasszikus logikák jegymegajánló zárthelyit követően? Nos, tulajdonképpen bármire, ami nem logika. A Közép-Európa rali Debrecenbe érkező mezőnyének megtekintése megfelel a kritériumnak, úgyhogy kedden este hattól fél egyig megvolt a program.

(Kis mellékszál. Érdekes megfigyelni, hogy ha valahol húsznál több ember összegyűlik, akkor pár percen belül megjelennek a helyszínen az autós és motoros vagányok, aztán... hát vagánykodnak. Tegnap a parkolóhoz vezető utcába a rendőrök jó érzékkel még akkor is beengedték a civil forgalmat, amikor már szállingóztak a versenyzők járművei, úgyhogy aki úgy érezte, hogy neki mutogatnivaló járműve van, az egyből egykerekezett is. Mondjuk megértem én ezt, a motort leszabályozásig forgatni is inkább benzin, mint ész kérdése, na meg fél Debrecen előtt elnyalni sem lehet utolsó élmény.)

Peterhansel találkozik a tömeggel

Eleinte csak a szervizkamionok jöttek, a normális forgalomhoz képest egészen embertelenül drabális darabok, szörnyeteg kerekeken. Aztán a motorosok, természetesen mindegyik húzatta neki, hadd örüljön a nép (egy fickó az egyik kamionos banda láttán hangos víváészpánnyában tört ki annak ellenére, hogy a kamion oldalán egy marhanagy olasz zászló lengett), de az az igazság, hogy mióta minden második utcai motornak repedtfazék hangja van, annyira nem volt sokkoló a hangjuk. Nem úgy az autóknak! Legelsőnek mintha Sainz jött volna a Volkswagen Touareggel, aminek — akkor még úgy hittem — nagyon beteg hangja volt, gázadáskor valami veszettül csörömpölni kezdett benne. Később megérkezett Kis Sándor kék színű Nissanja, majd a többi gyári Touareg — és mindegyik ugyanúgy csörömpölt, mint az első. A legelső igazán szürreális látni- és hallanivaló a Mitsubishi csapat volt. Egyszerre három autójuk érkezett meg (Peterhansel, Alphand és még valaki) és a fentebb említett forgalomirányítás miatt szépen megragadtak a tömeg között, a bátrabbak rögtön megrohanták őket, ők meg halálos nyugalommal elkezdtek aláírást osztogatni. Közben ugye a három terepjáró alapjáraton dübörgött egymás mögött — nem szeretnék a csapatnál vesekő lenni. Beért Szalay Balázs és Palik is, aki azért elfüstölt egy keveset a gumiabroncsból. Az izgalommal vegyes rettegés viszont akkor fogott el mindenkit, amikor Robby Gordon begurult a Hummerével és egy kisebb gázadáskor megmozdult a föld alattunk. A mögötte jövő, a mindennapokban iszonyat durvának tűnő szériaközelibb Hummer crewcar ahhoz képest sarokban doromboló kiscicának tűnt, de általánosságban is igaz volt, hogy a versenygépekhez képest az ilyen-olyan kerregő Land Cruiserek teljesen kulturált jármű benyomását keltették, ahogy szinte hangtalanul haladtak a sorban. Még láttuk Hiroshi Masuokát is, de ő egyáltalán nem integetett vissza. :( Itt is volt egy pár jó poén, például amikor három szekuritis ember egy Ignisben valahogy bekeveredett a később érkező versenyzők közé a sorba, mire egy nagyhangú fazon beordított, hogy "hát ez meg a mi ótónk", kétezer ember percekig ezen röhögött.

BMW X3-asok darabokban

Volt néhány érdekes, számomra ismeretlen járgány is. Például most sem tudom hová tenni azt az angol rendszámút, amelyik úgy nézett ki, mint egy TVR sportkocsi nagy kerekekkel. Volt rengeteg ööö... Bowler (régi kocka és újabb fajta is), meg egy egyes BMW-ből forkolt valami. Aztán azt is érdekes volt látni, hogy a gyári csapatoknál a pilóta behozza a versenygépet, leállítja a motort, kiszáll és elmegy vacsorázni meg aludni, közben az egyik kamion mellégurul, kiszállnak belőle a szerelők és fél óra alatt lényegében a vázig szétszerelik az autót és kicserélnek benne mindent; a magyar Gál István pedig az egyedi építésű Protót a navigátorával és egy szerelővel önkezével szervizeli egy közepes méretű furgonból előhalászva az alkatrészeket.

Összességében megérte kimenni, végülis nem mindennap lát az ember ilyet.

Mai jótanács: ha valaki megkérdezi tőled, hogy tudsz-e magnókazettából CD-t csinálni, gyorsan kell kapcsolni és azt kell mondani, hogy nem, továbbá olyan arcot kell vágni, amelyről leolvasható, hogy a magnókazettából CD-csinálás az valami olyan esztelen elképzelés, mint mondjuk elektromos tüzet vízzel oltani, fagylaltra ketchupot tenni vagy politikusra pénzt bízni. Máskülönben megszívod, rámegy fél napod és ha szerencséd van, a végén még le is tolnak. Ha nincs szerencséd, akkor közben is.

(Tudniillik a Rosszmáj nyúz olyan rendszeresen megjelenő rovat itt a blogon, amelynek megjelenése nem rendszeres.)

Hamarosan piacra "dobják" az eldobható mobiltelefont. Egyrészt nem látom értelmét ennek a készüléknek, bár társadalmi hasznossága megközelíti a kanálhajlításét, másrészt minden mobiltelefon eldobható, nem?

A kulturális járulék a hazai internet-penetráció gátja. Továbbá f*szság is. Az meg egy érdekes probléma, hogy az adó bevezetése után az interneten tartalmat előállítók jogosultak-e valamilyen ellentételezésre, mondjuk azért, mert az ő tartalmaik nélkül kevesebb adó folyna be.

Mindenesetre, ha emiatt valóban növekednek az internetezés költségei, én már tudom, hogyan fogom kigazdálkodni a különbözetet. Egész állatokat fogok venni hentesnél porciózott húskészítmények helyett.

(További ritka sz*r posztok a hét folyamán már nem várhatók.)

Gyors leltár.

Numerikus matematika beadandó program beadva, accepted, agyvérzést követő nagyöröm (igen, zavar, hogy fogalmam sincsen, miért ment át most a teszten és miért nem ment át rajta három órával ezelőtt, mindenesetre nem fogok meglepődni, ha valgrind error summary-kkal fogok álmodni). Eső lába lóg. Megint zöld a netkapcsolatom. Fort Minor album meghallgatva. Lehet inni egy agancsos kólát a sikerre.

Továbbá rendet rakni is lehet, mit lehet, kellene. Sürgősen.

Fejlett technikánkkal lehallgattuk az urigeller@tv2.hu postafiókot és elfogtunk egy levelet:

Kedves Uri!

Először is szeretném megjegyezni, hogy mi teljesen normális család vagyunk, éppen ezért eszünkbe nem jutna a televíziónk tetejére kanalat vagy más evőeszközt helyezni, noha akad egy-két tévéműsor, amiket kajálunk.

Az első fekete pontot akkor kapta tőlem a műsorod, amikor a nappaliban felejtett zabpelyhes tálkában lévő kedvenc kanalam már attól elkezdett csavarodni, hogy megszólaltál magyarul. Nagyon szerettem azt a kanalat, erre te elhajlítod. Aztán a képkirakós produkcióval sem lopta be magát a műsor a szívünkbe, mert a gyereknek direkt emiatt vásárolt ezer darabos puzzle-t öten nem tudtuk kirakni, ugyanis a csomagból hiányzott a képnek legalább a negyede és nem te hallgatod egész nap a gyerek csalódottsága miatti bömbölését.

Persze nem haragszom rád, de szeretnélek megkérni, hogy a továbbiakban lehetőleg sehogyan se izélgessed a tévé tetején lévő szobaantennát. Elhiszem, hogy neked ez semmiség, de bazeg nekem a vasárnap délelőttöm ráment, hogy csípőfogóval kiegyengessem meg visszaigazítsam a dróthálót.

Maradok tisztelettel,
úgy is tudod, ki

Ez a műsor megint csak azért jó, mert fél évig biztosítja a témát a számos humoros, néhány kevésbé humoros és nagyon sok egyáltalán nem humoros magyar humoristának.