Csak hogy egy ilyen szép szó legyen a cím. Vidám az élet így, közvetlenül Vezetésszervezés vizsgát követően. Öt órányi kevéske, cserébe harminckilenc fokos lázzal — négyévente egyszer szoktam komolyabban beteg lenni, most meg lassan két hónapja nem bírok rendesen kimenni a nyavajából és időnként ilyen konjunktúra jelentkezik — megtámogatott alvásnak bizony jelentkeznek a maga kellemes mellékhatásai, amik önmagában is megnehezítik a sikeres vizsgázást, nem beszélve arról, hogy a Myers-Briggs-féle személyiségmodell tárgyalása milyen döcögős tud lenni, ha a kérdéses anyagrészből csak a fontosabb tulajdonnevekre (Myers, Briggs) emlékszik az ember.

Akkor most jelentkezek a következő vizsganapra.

[Kellően minimalista elektronikus zenei alap hallható, vizuálisan megtámogatva szabályosan közlekedő autósokról készült vágóképekből összeollózott intróval. Aztán hirtelen váltás egy stúdióban álló alakra.]

Köszöntöm Önöket, ez itt a Közlekedő, a Magyar Televízió balesetmegelőzési műsora. Bár nagyon igyekeztünk, a mai adásban sajnos egyetlen balesetet sem tudtunk megelőzni. Köszönöm figyelmüket, tartsanak velünk holnap is!

[Ugyanaz, mint az előbb, csak a sorrend fordul meg. Plusz támogatók logói hosszú, tömött sorokban.]

Május elseje óta vasszigor van az utakon, lehet írni a sajtóban, hogy eltelt egy hét és máris mennyi a fejlemény: négyezernél több eljárás, százötvenmilliónyi kiszabott bírság. Állítólag még a közlekedési morál is javult, mert idén eddig feleannyian haltak meg, mint tavaly ilyenkor. Hát, nem is tudom.

Elképzelhető, hogy én egy gigantikus érzéki csalódásnak vagyok az áldozata, mert ha kétrét hajlok sem veszek észre semmi változást a közlekedésben itt az országnak azon a részén, ami ugye már szinte nem is tartozik az országhoz, támogatások osztása és országimázs szempontjából mármint. A szabályos közlekedés továbbra is egyfajta gyengeséget sugall, az országúton békés 90-95-tel haladó autóst a távolsági busz és a megengedettnél kétszer nagyobb rakományú, méteres füstoszlopot köpő IFA kivételével mindenki megelőzi, de legalábbis rátapad, mint Tocsik Márta a BAR-listára. Táblával jelzett sebességkorlátozás hatására történő lassítást garantáltan dudaszóval honorálnak az anyagi lét magasabb szintjén kormányozó állampolgárok, a záróvonal csupán a felezővonal folytonossági hiányának a hiánya és a zebracsíkos területek is csak Győzikét gondolkodtatják el néhány ezredmásodperc erejéig. És itt már régen nem arról van szó, hogy a szigor melletti legfőbb érv a renitens pár százalék kiszűrése és megdorgálása, mert nem pár százalék renitens, hanem pár százalék nem az. Lehet persze kárörvendeni, hogy az első hivatalos háromszázezres rögtön egy Hetes BMW, aki 50 helyett 137-tel lett bemérve, ugyanakkor talán érdemes elgondolkozni azon, hogy egy Hetes BMW tulajdonosának anyagi biztonságát mennyire rengeti meg az a háromszázezer forintos bírság. Ellenben mostantól mindenki fosni fog minden nyomorult szabálytól és inkább nyom egy satuféket a féktávon belül pirosra váltó lámpánál a mögötte egy méterrel érkező pótkocsis teherautó előtt.

Mindezzel kissé parallel, hogy az Electronic Arts a PC-s szoftverkalózkodás visszaszorítása érdekében feltalálta a digitális spanyolcsizmát (szériaszámos telepítés mellett tíznaponkénti kötelező internetes ellenőrzés, kedves mama jól van?), amely a crackerek és warezolók dolgát lényegében nem befolyásolja, a játékokat pénzért megvenni óhajtó néptömegek módszeres szopatására ellenben kiválóan alkalmas. Gratulálok, baszkikáim, sikerült elérni, hogy még az erkölcs is a warez pártját fogja.

Aztán csodálkoznak, hogy a Take2 elküldi őket a fenébe a felvásárlási szándékukkal együtt.

Azért hihetetlen és számomra lelkileg nehezen feldolgozható, hogy van egy felsőbb hatalom, amely figyeli az életemet, kifürkészi a gondolataimat és ráadásul sajátos a humora.

Alapvetés 1: a trolibusz mindig pontosan közlekedik, kivéve azon alkalmakat, amikor fontos lenne valahová időben megérkezni.

Rendben van, hogy pénteken kora délután a kettes trolibusz a menetrend szerint tízpercenként közlekedik, az aktuálisat még látod az ajtókat becsukva elindulni a megállóból, a valóságban pedig csak húsz perc elteltével jön a következő, de az eléggé demoralizáló, hogy a húsz perc alatt az út túloldalán elhalad négy darab kettes és egy darab hármas trolibusz is, ami azt jelenti, hogy a hozzánk közelebbi végállomás és a mi megállónk (a vonalon a második) között legalább öt darab trolibusz tartózkodik és ezek közül egyik sem jön, viszont mindegyik megy. Ennél csak az felháborítóbb, hogy a vasútállomásra kiérve, a menetrend szerint 14:34-kor induló szerelvény 14:34:00-kor tényleg elindult, az én ekkor már erősen szofisztikált fejszerkezetem meg 14:34:07-kor bukkant fel a peronon.

Alapvetés 2: a vonat sosem indul el pontosan a menetrend szerint, kivéve azon alkalmakat, amikor a menetrend szerinti indulás időpontjában nem tartózkodsz a vonaton.

És akkor mindez nem elég, mert itthon szembesülök azzal, hogy a körülbelül egy hónapja elvitathatatlan helyzetből kifolyólag leordított drága emberek már megint zsezsegnek a hátam mögött, indukálva ezzel egy újabb, valószínűleg utolsó leordítást és hozzájuk hasonló szintre süllyedést és a tudtuk nélkül elvégzek rajtuk egy kísérletet, amelyből majd kiderül, mennyi idő múlva kezd kínossá válni számukra, hogy kellő jogosultságok nélkül a valagukat sem fogják tudni kitörölni.

Alapvetés 3: majd én elintézem, hogy ne legyen itt önbíráskodás.

Egyébként reggel voltam nummat előadáson, ahol a vasaláss közelítő integrálás témája volt, de a reggeli kómás állapot miatt nem voltam eléggé résen és véletlenül megértettem azt, amiről szó volt. Fura érzés, bár meg tudnám szokni.

— Pár éve még ő is feltolt négy emeletet.
— Aha, és már akkor is mesélt olyanokat, hogy ahhoz képest a Mátyás királyos népmesék sehol nincsenek?

Így megy ez kéremszépen mesteremberek közt. Merthogy a múlt heti vízóracserélős mókák után most a kedves kábeltévé-szerelők fúrják széjjel az összes útjukba kerülő falat és egyéb szilárd tárgyat, precízen, nyolc óra nulla nullakor beindítva a fúrógépet. Mondjuk engem a szendergésben nem bírtak megzavarni, tegnap este elég kutyául voltam szervezetileg, a Showder Klub második felét már skippeltem is, szóval a fúrási művelet konstatálását követően közös megállapodással békén hagytuk egymást (én lesz*rtam, hogy ők fúrnak, ők meg lesz*rták, hogy én alszom, win-win, situation). Egyébiránt konstans napsütésben gazdag szép napot kívánok mindenkinek, különösen azoknak, akik ma matekból érettségiznek és esetleg a sikeres írásbeli után fáradtan székükre rogyva szolid blogotrip keretében ellátogatnak ide hozzám, aminek ugyan elenyésző az esélye, viszont látszik, hogy gondoltam rájuk is és nincsenek elfelejtve.

Báj dö véj, kimondottan örülnék annak, ha egy szabad öt percetekben megfogalmaznátok, tulajdonképpen miért is olvassátok ti ezt a blogot (már ha olvassátok egyáltalán és az RSS-olvasóban nem mindig a "Mark as read" gombbal léptek túl rajta), elvégre nem igazán szól semmiről, amiről szól, az sem túlságosan professzionális, a hülyébbnél hülyébb bejegyzéscímekből pontosan semmi sem derül ki a bejegyzés tartalmával kapcsolatosan, a színvonal meg az utóbbi időben erősen megközelítette a Hálózat Televízióét (amelyen amúgy tegnap egy harminc éves japán verekedős film ment olyan képminőségben, mintha egy árvíz után fellelt VHS-szalagról valaki erős tömörítésű hangalámondásos SVCD-t csinált volna és azt feltöltötte volna YouTube-ra; mellesleg a film története is annyi, hogy ketten verekednek, csak úgy, ok nélkül), továbbá szerintem annyira szép és vonzó sem vagyok, hogy ezért cserébe ennyi hülyeséget érdemes volna tőlem elviselni.

Szóval szeretném, ha nyilatkoznátok ez ügyben, hozzászólásban vagy levélben, rímelni fog ez itt, remélem.

A hétvége eddigi mérlege: isteni finom halászlé házikenyérrel, egy darab kipurcant mp3-lejátszó, egy darab folyton leeresztő biciklikerék, néhány apróbb szemideg-rángás ("fájl menünk nincsen, csak start menünk van!"). Az imént készültem el a harmadik, egyben utolsó nummat beadandó programmal. A péntekem lényegében ráment, meg a ma délelőttöm is, úgyis pihenni kell a hosszú hétvégén... Mindegy, elsőre AC, a csúcson kell abbahagyni.

Ha valaki érintett eme bizniszben, azt tudom tanácsolni, hogy a leírásban szereplő példák mindegyikével teszteljétek a programot, mert az első három példa becsapós. Én legalábbis becsapódtam velük.