Re:

Alig másfél hetes, előre be nem jelentett pauza után máris folytatjuk műsorunkat. Gyanakvóbb olvasóink megnyugtatása végett kijelentjük, hogy nem a médiahatóság sötétített el minket, mi magunktól is kellően sötétek tudunk lenni, amennyiben erre lakossági igény mutatkozik.

Hétfőn sajnálatos körülmények között elhunyt Kolonics György olimpiai bajnok kenus. Ezúton gratulálnék a teljes magyar médiának, amiért egy ilyen eset kapcsán sem tudtak lejönni a megszokott "csak keményen" vonalról és egy valamennyire őszintének látszó megnyilvánulást sem voltak képesek mutatni az elmúlt három nap alatt, ehelyett mindenhol azzal foglalkoznak, hogy vajon kokszolt-e Kolonics és hogy a mentő öt percet késett vagy tizet, mert az egészből ezt kell nekik kiragadni, ez hozza a pénzt meg a nézettséget. Engem mondjuk inkább az érdekelne (ha már bulvár), hogy egy olyan edzőtáborban, ahol valami százötven sportoló — közöttük ugye olimpikonok — napokon keresztül kihajtja a lelkét a Dunán, szóval ott miért nincsen egy kellőképpen felkészült orvosi csapat?

Kolonics György

Pekingben ott leszel.

F1’08: Silverstone

Egy névtelenségbe burkolózó olvasóm a minap afelől érdeklődött, vajon miért nem írtam egy kanyi szót sem a Francia Nagydíjról. Erre van egy nagyon kompakt és támadhatatlan válaszom: mert nem történt rajta semmi. Halálosan unalmas volt. Másfél óra alatt láthattunk két előzést. Mi a fenét tudnék erről írni?

Az eső az elfogulatlan néző legjobb barátja.

Hálistennek (vagy Mr. Ecclestone-nak, az F1-ben érdekeltek szerint ez a két személy vagy egy és ugyanaz, vagy egyenes ági rokonok) a Brit Nagydíjról van mit írnom. A változó körülmények alaposan megkavarták a taktikákat, gondoltam is rá, hogy remek felütése lenne a bejegyzésnek az a mondat, hogy "komoly taktikai húzások segítették a dobogósokat", ám ha Hamiltont vesszük, rá ez pont nem igaz, mert minden helyzetben biztosra mentek. Maga Hamilton amúgy most minden dicséretet megérdemel, a rajttól kezdődően magabiztosan terelgette a gépet a pályán, szinte nem is hibázott. Esőben egyébként is jó (lásd tavaly Fujiban), a fontos ellenfelei meg szépen elfűrészelték maguk alatt a futamot (Raikkönen negyedik helye azért jelez valamit, a csapat balf@szkodása után vesztes helyzetből fontos pontokat mentett), különben is kijárt már neki egy újabb győzelem, a hármas pontegyenlőség meg egyértelműen jót tesz az évadnak. Kovalainen valószínűleg már szombaton, az időmérő után is sejtette, hogy ő itt nem nyerhet, de hogy az hatodik helynél előbbre várta magát, az is biztos. Massáról nem szólnék, ballábas felkelés bejátszott.

Heidfeld ötödik a pontversenyben.

Meglepő volt viszont Heidfeld teljesítménye. Talán ő volt a másik, aki nem csúszott ki a pályán álló vízben, a verseny közepétől meg nagyon jól ment. Neki fontos eredmény ez a második helyezés, Montreal után szerintem sokan leírták Kubica győzelme láttán, pedig a pontok alapján nincsen tőle messze. Ha már Kubica: a harmadik helyet dobta el a kicsúszásával. Szintén nem volt szokványos, amit Alonso és Piquet művelt a Renault-val, Alonso a rossz körülmények között teljesen partiban volt a többiekkel még a rossznak tűnő gumiválasztás ellenére is. Akinél viszont felvillan a WTF? állapotjelző fény, az Barrichello, aki a Hondával lett végül harmadik. Ross Brawnnal egymásra találtak (ugye, régi ferraris csapatmunka flashback), feltették az esőgumit, ott a hat pont a zsebben. A Honda nyilvánvalóan eldobja az idei évet (mintha tavaly is ezt mondták volna, hmm...), már olyat hallani, hogy Buttont nem nagyon marasztalják jövőre. Ez egyrészt érthető, ha Button szeretne dobbantani, neki nem ezt ígérték annak idején, hanem életképes versenyautót, megértem, hogy elege lett; másrészt, ha a Honda akarja kitenni Buttont, az valahogy nem volna szép azok után, amit el kellett tűrnie éveken át. Még csúnyább lehet az ügy, ha jövőre, az új szabályok szerint épített Honda tényleg versenyképes lesz...

Eső kell az F1-nek, meg őskáosz. Ja, utóbbi már megvan: szabálykönyvnek hívják.

Icaros in da house

Hétfőn átvettem a megrendelt notebookot. A korábbi posztban is bemutatott Toshiba Satellite L40 mellett döntöttem az olvasók és más tanácsadók egyöntetű véleménye, illetve a tényleges kipróbáláskor tapasztaltak miatt. (A HP-nak valóban remek a billentyűzete, csak az nem olyan remek, ami körülötte van, pl. a gépház anyaga.) Még túlságosan sokat nem tudtam foglalkozni a géppel, annyit viszont már most elmondhatok, hogy nemcsak az internet-terminálok érintőképernyőjével gyűlik meg a bajom, hanem a tapipaddal is elég gyakran sikerül érdekes kombókat bevinnem, valamint legalább egy hét kell majd, mire megszokom, hogy a nem létező numerikus rész hiábavaló tapogatása helyett az Fn + ö adja elő a "/" jelet. Tolok majd fel képeket, hátha nem láttatok még elég noteszgépes képet. :)

Jelenleg Windows Vista Business fut a gépen (gyárilag a merevlemez teljesen üres volt, non-OS feature pack), amivel még szintén viszonylag keveset tudtam foglalkozni, viszont várható egy bejegyzés ezzel a rendszerrel kapcsolatosan, mert így élesben használva rendes tempóval generál bennem indulatokat (a Huawei E220 modem életre keltése speciel két órámba került és még most sem tökéletes), azzal együtt vannak benne dolgok, amik nagyon tetszenek és hasznosnak bizonyultak ilyen rövid idő alatt is. Szerintem teljesen elfogadható sebességgel működik, az Élményindex 3,1 lett.

Esetleg önmagatok szórakoztatására elkezdhettek ötletelni, vajon mi akasztott ki eddig... Ja, nem az UAC.

Mondom csütörtök

Ebben a remek kis melegben sikerült annyit gyalogolnom a betonrengetegben, amennyit nagyon rég nem (Nagytemplomtól a Malomparkig, onnan fel az egyetemig, onnan vissza a Nagytemplomon túl). Voltam abban az üzletben, ahol sok minden vagyok, de hülye azért nem. Meglestem élőben az Asus EeePC-t, amiből volt kitéve 9 colos modell is fekete színben a hetes fehér mellett, ráadásul be is voltak kapcsolva. Meglepően fürgén működött rajtuk a Windows XP, viszont beigazolódott ama korábbi félelmem, hogy még a nagyobbik panel is túlságosan apró ahhoz, hogy huzamosabban lehessen rajta dolgozni, legalábbis az én szememnek. Amúgy az egész napos működéstől elég komolyan felmelegszik a gépház, konkrétan a tapipad sütötte az ujjamat, de ez bőven nem rendeltetésszerű használat.

Alig jövök ki innen, egy srác jön szembe a járdán, látszik rajta messziről, hogy az útvonal-kidolgozásban éppen az újratervezés pontnál tart, erre megkérdez engem, hogy van-e itt a közelben valamilyen bolt vagy büfé. Körülnézek, a hátam mögött mintegy százötven méterre némán simul bele a városképbe a Malompark homlokzatára szerelt marha nagy Interspar felirat, mondom arra, még pizzázó is van, meg focimeccs kivetítőn (video alarm detected, ugye, a második félidőben háromszor, ha jól számoltam). Egy árnyékosabb helyen kicsurgatom zsebeimből a vizet, ezt követően közepes iramban haladok a Nagytemplom irányába, gondosan elkerülve a fás-bokros részeket, mert a világos ing és a nagy felület vonzza a köcsög kis bogarakat; úgy nézek ki tőlük, mint aki magára borította egy tálcányi mákos bejglit, oszt’ hol van még Karácsony...

A trolira hálistennek csak fél órát kell várni tűző napon, biztos nagyon jó élmény órákon kereszül terelgetni ezt a hatalmas monstrumot a belváros szűk utcáin a feltűnően nagyszámú tahó sofőr ténykedése közepette — én szerintem kérnék a gép elejére egy jelzésértékű bozótrácsot meg egy teherhajós ködkürtöt —, hiába lehet kisujjal tekerni a kormányt álló helyzetben.

Most pedig nem teljesen magamtól fogok rájönni, hogyan lehet SATA merevlemezre XP-t telepíteni. Óje!

Silly me

Bevgraf vizsga teljesítve, nummat vizsga elbukva, progelm vizsga már biztos, de még nem tudni, mennyire görbül a jegy.

Az előbb öt percig néztem a Hajdú Volán weboldalán a menetrendet, mert meg akartam nézni, hogy egy bizonyos helyre el tudok-e jutni itthonról trolibusszal, és mivel nem találtam meg, elborult tekintettel emlegettem az oldal szerkesztőit. Aztán leesett. (Habár, ha lehet venni kombinált bérletet, akkor talán nem volna hülyeség a helyi buszok menetrendje alá beszúrni egy linket a DKV-hoz és viszont, talán egyik céget sem verné nagyobb költségbe ez a művelet.)

Kanadai tudósok (vagy britek (vagy szégyenlős amerikaiak)) jó ideje kísérleteznek azzal, hogy különféle állatokat megtanítsanak repülni. Módszerük kimondottan hatékonynak bizonyult egyes madárfajoknál. További hülye hírekért kérem látogassa meg külső agykérgemet.