... mer’ a vasaláss témája.

Én magam nem tudok vasalni, de elhiszem, hogy elképesztően jó dolog. Gond akkor van, ha olyan ember kezd el vasalni, aki igazából nem vasalni szeret, hanem magát mutogatni. Akkor van az, hogy élete első vasalásait már egyből forgalmas közúton végzi a szomszédos, teljesen kihalt mellékút helyett, mert ott ugye nem járnak a szintén vasaló-fan haverok-ismerősök, akiknek be lehetne mutatni a csodás gőzölőtalpat és a víztartályt. Még nagyobb gond van akkor, ha a kezdő vasaló mondjuk kinéz magának egy kétszáz méteres útszakaszt és délelőtt tíztől késő délutánig azzal üti el az idejét, hogy túráztatja az amúgy is hangos vasalót, vagy ezen útszakaszon egykerekezve, illetve százzal menve vasalgat fel-alá, amivel a környező házak lakóinak idegrendszerét lényegében a plafonig b*ssza fel (jancsiszög-effektus). A gond azonban akkor a legnagyobb, ha ennek a kétszáz méternek a közepe táján lakok én, aki történetesen kénytelen vagyok a napot aktív készenlétben tölteni, amennyiben mára ígérte magát a mester, aki a két hete kicserélt ablakokra rávarázsolná a párkányt meg a redőnyt, ezen felbuzdulva kora reggel éppen csak annyira szereltem széjjel a szobámat, hogy odabent se ülni, se feküdni, se meglenni nem lehet, plusz le van nullázva az összes elektronika, tehát álló nap azt hallgatom, ahogy a motor jön-megy, a mester viszont szaporodik jönni, szóval akkor leghamarabb jövő hétvégén lesz megcsinálva a megcsinálnivaló, ami után végre lesz értelme annyira kitakarítani az ablakbontás utáni kosztól a szoba rejtett zugait is, hogy szilikózis veszélye nélkül tudok majd bent tüsszenteni és visszakapom a padlószőnyegemet meg a konnektoraimat egy időre, mert valamikor még jönni fog a festő is és azt meg nem akarjuk, hogy csak úgy körbefesse a szekrényeket, de legalább a munkálatok alatt nyitva tartott ablakon bealázkodik majd pár rovar, akik kellő mértékben fognak lepetézni valamelyik résben ahhoz, hogy a hosszú téli estéken feléledve kókadt röpködésükkel engem szórakoztatni tudjanak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elfek és orkok, tündék és trollok, a Szíriusz bolygón nyalábvetővel ácsorgó kvantumfizikusok, székely deszkások (szevasztok!), kemping bringások (szevasztok!), kaponyányi monyók, UML-diagramok pálcikaemberkéi! Kedves szecsőiek, 7 méter Tiborok, térhatású gyerekek és a Vedlő Menyét Lakópark lakói! Kedves gyakran hozzászóló, ritkán hozzászóló, szinte hozzá sem szóló, illetve örök hallgatásba burkolózó olvasók! Kedves ezt sem olvasó olvasók!

Tragikus hirtelenséggel négyéves lett ez a blog, amit éppen olvas — vagy éppen nem olvas — Ön. Ennek örömére most nem írok semmi egyebet. Az ütemes tapsot a szerkesztőség címére postázza el, már amennyiben.

Kedvezményes Vásár legyen mindannyiukkal!

Szigorúan csak konkrétumok nélkül. Szóval két esetet gondolok lehetségesnek:

a) Kegyes hazugságokkal vagyok kitömve.

b) Az emberi természet olyan, hogy hiába van tudatában annak, hogy létezik a kompromisszumos, de még elég jó választás, előbb mégis rápróbál a két végletre, közben frusztrálja, hogy nem a kompromisszumos, de még elég jót választotta.

Ezek vannak így, ezen az esős péntek délelőttön. Lehet elmélkedni.

Bevallom, nem kedvelem különösebben Felipe Massát, ettől még sajnálom, hogy a sokadik futamot bukja el úgy önhibáján kívül, hogy előtte rendesen kikaparta magának a gesztenyét. Komoly ellenfele ma sem akadt volna, ha... De előbb nézzük a vidám dolgokat.

Abban talán sokan egyetértünk, hogy amit Fernando Alonso produkál a jelenlegi Renault-val, az lényegében folyamatos feszegetése a határoknak, mind műszakilag, mind emberileg. A magam részéről átkozottul örülök annak, hogy most Alonso felállhatott a dobogó legfelső fokára. Egyrészt megérdemelte, másrészt kellett már neki és a csapatának ez a kis(?) sebtapasz, hogy a 2008-as szezon ne úgy maradjon meg az emlékezetükben, hogy ez volt az az év, amikor két lábbal állt a mocsárban. Nico Rosberg második helyezése nekem kicsit esetlegesnek tűnik — még a futamon történtek fényében (muhaha) is —, erre majd később kitérek bővebben, mindenesetre a versenyzésében nem volt hiba. És itt van még Hamilton, aki mostantól kezdve epekedve fogja várni a ferraris boxkiállásokat.

A Ferrarinál azt nyilatkozták a valenciai Raikkönen-féle baki után, hogy a náluk alkalmazott jelzőberendezés tökéletesen működik, még ember is áll az egész mögött, szóval az egész rendszer olyan túlbiztosított, hogy az rettenetes. Ez a túlbiztosított rendszer Szingapúrban zöld jelzést adott Massának, amikor még bőven tankoltak az autójába és éppen elhaladt volna mellette egy másik versenyző, emiatt Massa kirongyolt a szerelők közül a töltőcsővel együtt, kis híján nekiment a másik versenyzőnek, kis híján berobbantotta a fél boxutcát, eldobta az egész hétvégés munkáját, plusz még Raikkönennek is erősen betett. Mellesleg Raikkönen nem sokkal a vége előtt megpuszilta a korlátot és kiesett. Kimi a futam utáni sajtótájékoztatón annyit modott, hogy "our morale is not too high now", ezt úgy kell érteni, hogy di Montezemolo úr már élezteti az ipari flexgépeket a következő mítingre.

Amit még el szeretnék mondani, az az, hogy van egy javaslatom az FIA részére a boxutca lezárásával kapcsolatban. Tisztelt uraim, legyenek már tekintettel arra, hogy szerencsétlen pilótának nem az a dolga, hogy kitalálja, önök éppen mire gondolnak. Ha önök úgy döntenek, hogy a boxutcát lezárják a biztonsági autós szakasz elején, akkor ezt időben tudatniuk illene a pilótákkal, mondjuk úgy, hogy a boxutca kijáratánál lévő lámpát váltsák át ilyenkor pirosra. Most megbüntették Rosberget és Kubicát, pedig mindketten zöld jelzésnél jöttek vissza a pályára. Önök szerint logikus ez így? És kérem azt is figyelembe venni, hogy a jelenlegi szabály azért is rossz, mert direkt csábítja a csapatokat arra, hogy rosszkor jöjjenek ki. Rosberg a büntetéssel együtt is nyert a hibás kiállással — azt persze nem tudjuk, hogy nem tudott volna tovább kint maradni, vagy csak próbálkoztak —, mert utána nagyon jó helyre tudott visszaérkezni és kiautózta magának azt az előnyt, amibe már belefért a stop&go is. Igen, Kubicát meg visszavetette a bünti a mezőny közepére, de ez akkor sem jó így.

A következő futamokra Domenicalli csapatfőnök Ferrari egy-kettőt ígér. Szerintem érthető, ha ebben kételkedem.

Késő este volt, az irodaház szinte teljesen kiürült már, csak egy tárgyalóban volt világos a marketingosztályon. Zénó kelletlenül feszengett a reggel óta viselt vasalt öltönyében, akárcsak a körülötte helyet foglalók többsége. Egy darabig némán hallgatták a falióra másodpercmutatójának szüntelen ketyegését, csöndben merült az akkumulátor az asztalon zümmögő hordozható gépekben. A felettese nagyot sóhajtott.
— Márpedig valamit ki kell találnunk! Nagyon jól tudjátok, hogy mi még sosem sültünk fel egyetlen megbízással sem. Nem pont ezzel kellene, a mindenségit!
— Teljesen használhatatlan a téma, főnök, te is tudod. Most hogy lehet reklámozni vacak írható CD-ket?
— Nektek ez egy könnyű ujjgyakorlat kellene hogy legyen. Emlékezzetek csak vissza a korábbi melókra, azok sem tűntek valami biztatónak az elején, aztán látjátok, mi lett mindegyikből!
— Ja, az M0-ás reklámkampánya tényleg emlékezetes. Annyira jól megcsináltuk, alig várta a nép.
— Arról meg már nem mi tehetünk, hogy még most sincsen készen.
— Ja, ahogy a metróról sem. A Zénó egyik szófordulatára ma is kicsordul a szememből a könny.
— Tényleg Zénó, neked sincs egy mentőötleted? Hogy mégis hogy a francba lehetne az emberekben felkelteni a birtoklási vágyat? A CD-forgalmazók kezdenek zúgolódni, nem megy nekik az üzlet.
— Talán van valami, de nem lesz könnyű... — mondta Zénó, majd meglazította a nyakkendőjét és közelebb húzta magához a számítógépet. A kurzor fürgén mozogni kezdett a Commercial Bullshit Builder 2008 Extended Team Suite ablakában.

Egy héttel később kitört a lehallgatási botrány. Befolyásos emberek nagy gyakorisággal kezdtek írható CD-vel a kezükben televíziós kamerák és fotóriporterek előtt mutatkozni. Zénót nagyon megdicsérték a felettesei.