Sikerült tervszerűen megjárni Debrecent, méghozzá autóval, mert ugye hajnalban Pisti visszatette a mozdonyba a laposelemet, dehát mire abból értelmes közlekedés lesz, addigra úgyis leesik valami komolyabb mennyiségű hó, ami miatt megint lehet furákat írni a kijelzőre, szóval inkább a biztos megérkezést választottam. Érzed az iróniát. Most hunyjunk szemet afelett, hogy magát az utazást eredményesnek lehet-e tekinteni, amennyiben pont csak a legfontosabbat nem sikerült elintézni, mindenesetre arra jó volt, hogy megismerjünk néhány kimondottan remek viccet — felkérem WarPriestet, hogy tegye itt közzé a kuglisat, amely pusztít, mint az árvíz, én nem érzem magam alkalmasnak erre —, meg hogy kiszámoljam, mekkora lehúzás az egyetemi parkolás. (Nagyon nagy.)

Itt van a nyakunkon a szeretetünnep. Nyilván mindenki magából indul ki, de azt látom, hogy ahol — akárhol — tíznél több ember verődik össze (nem úgy!), ott mindenki legalábbis szívesen lebaltázná a többieket és furcsa mód ez nem azért van, mert legbelül mindenki pszichopata és ilyentájt ez a frusztráció miatt felszínre tör, hanem mert legbelül mindenki bunkó és ilyentájt ez a frusztráció miatt felszínre tör. És akkor előkerülnek a három szók, amik az ünnep hangulatához abszolút nem illenek. "Sor vége amott!" — mondjuk a halpultnál Golce & Dabbana felsőben elénk tolakodó jampinak, mert érzékenyek vagyunk a félórás sorbanállást követően kiharcolt előkelő pozíciónkra (és az általa hangulatfokozás céljából bömböltetett mobildiszkóra FŐLEG), és amikor a szakember a túloldalról a testápoló faeszközzel azt kérdezi, hogy a halat leüsse-e, akkor úgy benne van még az emberben, hogy "de úgy suhintson már, hogy ide is jusson". Három szó hallatszik, amikor tetszőleges parkolóban elfogynak a helyek és valaki fogja magát, kib... kibillenti az elakadásjelzőt, ahol neki tetszik, mert legalább nem kell messzire vinni a lapostévét, aztán ez úgy működik, mint az illegális szemétlerakás, hogy egy hülye elkezdi, a többi meg hozzáteszi a magáét és a végén már mindenki tilosban parkol, a rendőrjárőr meg körbenéz, látja a problémát, de megértő, mert szeretetünnep, megy is tovább 70-es táblánál 80-nal haladókat trafizni, mert abban van fantázia, a beláthatatlan kanyarban, záróvonal hatálya alatt, kereszteződés ferdén csíkozott részén autóoszlopot előző 5-ös BMW-t vezető suhanc lekapcsolásában meg nincsen, mert hadd élvezze a srác a technikát, ha már egyszer keményen megdolgozott érte. Valaki. Meg hát szeretetünnep.

Köszönti Önt az Implementáció-függő blog!

Köszönjük termékeink iránti fokozott érdeklődését! Sajnos e remek pillanatban semmi Önnek tetsző újdonságot nem talál honlapunkon, mer’ annyi a dolgunk, hogy nagyonsok. Látogatása fontos számunkra, ezért kérjük, képzeljen ide valami Önnek tetsző újdonságot, majd kapcsolja a kellemes élményt ezen weboldalhoz, hogy a jövőben tudatalatt is a blog meglátogatására tudja ösztönözni önmagát!

Köszönjük Önnek, hogy ily módon hozzájárul a saját szórakoztatásához!
Üdvözlettel:

Szerkesztőség

...is István. A BKV vezérigazgatója ezentúl saját gépkocsiját használja, amíg a cég nyereséges nem lesz. Reméljük, megbízható modellt vásárolt, amivel kihúzza azt a húsz-huszonöt évet. Gazdasági híreink következnek. A világgazdasági válság mindenki vállára tett súlyos keze betette a lábát az oktatási szektorba. A legnagyobb kár a felsőoktatásban várható. Az általunk megkérdezett független szakértők kivétel nélkül a megszerzett kreditpontok mennyiségének jelentős csökkenését prognosztizálják az aktuális félévre vonatkozóan. Egyikük hozzátette: kis híján sírva fakadt, amikor összevetette a most rendelkezésre álló mutatók alapján számított értékeket a válság kitörése előtt, szeptember folyamán elvégzett becslésekkel. Egyelőre nincsenek pontos adatok arra vonatkozóan, hogy hány hallgató érintett. Ezzel a déli híreknek vége, a reklám után bulvármagazinnal folytatjuk, amelyből megtudhatják, vajon tényleg a színesfémlopásra hivatkozva mondta-e le magyarországi koncertjét a Metallica együttes. Híreket legközelebb egy ór...

I can haz yur patiecne?

Mindjárt kiderül, mit.

Úgy vettem észre, mostanában a saját vicceimen én szórakozom a legjobban, mondhatni magam vagyok a leghálásabb közönsége magamnak*. Problémát ez akkor jelent, ha lefekvés előtt fél órával a klotyón tartózkodás közben gondolat kerekedik a fejemben (az epifánikus toalett fogalmát nyilván ismeri mindenki, aki látta a Scrubs megfelelő epizódját) és ez a gondolat odáig finomodik, hogy fél órával később nem tudok elaludni, mert folyton interruptol a saját ökörségemen való röhögcsélés. Szerencsére reggelre teljesen elfelejtkezem az egészről, így nem is említem soha a blogban. Tulajdonképpen óvom az egészségeteket. Szedhetnék érte pénzt.

Egyik ismerősöm a lapterjesztő bizniszben utazik, konkrétan újságárus, és a minap azt mesélte, hogy elképesztő mennyiségben veszik az emberek a szemetet. (Figyeljük meg, hogy akármit is dolgozik valaki, társaságban előbb-utóbb előkerül a szakma. Informatikusnál legalábbis mindenképpen, boncmestereknél talán van némi helyzeti előny.) Például a hetente megjelenő sztármagazinokból általában háromszor többet ad el, mint a többi heti- és havilapból összesen. Engem ugyan nem tart felfokozott izgalmi állapotban, hogy ezen a héten vajon melyik híres majomról derül ki, hogy óvodában véreshurka volt a jele, vagy kitart-e a mája a következő lapszámig, viszont ha ezek az információk ennyire kelendőek, akkor talán volna értelme meglátni a piaci rést és készíteni egy lapot a legfrissebb, legtrendibb pletykák helyett olyasmikről, amik egyáltalán nem frissek és főleg nem trendik.

Mondjuk egy ilyet:

A tartalom természetesen igazodna a mai elvárásokhoz, íme a József Attiláról szóló cikk egy részlete:

Több olvasónk jelezte, hogy számos alkalommal látták József Attilát a balatonszárszói vasútállomás környékén, ám egyetlen ízben sem vásárolt menetjegyet. Megkerestük a költőt és többek között erre is rákérdeztünk. "Nem tervezek utazást a közeli jövőben, ha erre próbál célozni, és sohasem bliccelnék. A tömegközlekedés nem az én világom, lírai szempontból kifejezetten unalmas téma. Viszont borzasztóan érdekelnek a teherszerelvények. Van bennük potenciál." Más forrásaink arról számoltak be, hogy Attila az elmúlt hetekben különösen gondterheltnek tűnt, ám környezete nem aggódik érte, mivel mindig sikerül túltennie magát a problémáin.

Szerintem most vált érthetővé a cím. Mégegyszer.

Eszem lenne, már kurva gazdag lennék.