A kora hajnal óta szakadó eső és az előző ünnepnap megtette a hatását, a roppant gáláns, 8-tól 10 óráig tartó ügyfélfogadásra 9 előtt érkezve sem kellett távcső az alacsonyabb sorszámú szerencsések megpillantásához. Szelep úr belépett, megtörölte a cipőjét, sorszámot húzott, majd alig 15 percnyi várakozást követően máris tompán puffant az ügyintéző pultján a magával hozott iratköteg.

– Ezt a bankban adták magának?
– Igen.
– És nem mondták, hogy mi kell még hozzá?
– Nem. Azt mondták, hogy ezt a pakkot egyben kell ide elhoznom.

Szelep úrnak valójában azt mondták, hogy hozza el egyben ezt a pakkot, itt majd az okos és kedves ügyintéző okosan és kedvesen ránéz és látni fogja, hogy minden megvan, ami szükséges és elkezdi az ügyintézést. Most az okos ránézésnek kellene következnie a terv alapján.

– Aha – mondta az ügyintéző és egyre borúsabb tekintettel lapozgatott.
– Mindhárom iratból három darab van – próbált segíteni rajta Szelep úr.

Az ügyintéző reakciója nem más volt, mint a világ összes fájdalma egyetlen sóhajba sűrítve. Nyilván hiányzik a pakkból valami, aztán lehet menni a bankba pótoltatni. De nem, mert:

– Igazán összekészíthették volna!
– Mi a probléma?
– Nincsen sorbarakva!

Az ügyintézésnek ezen a pontján Szelep úr érezte, nagyon észnél kell lennie, nehogy véletlenül hangosan ki találja mondani, amit gondol. Például olyanokat, hogy azért a közel tizenháromezer forintos eljárási díjért már beleférhetne annyi, hogy a hölgy az AAABBBCCC sorrendű iratcsomóból előállít egy ABCABCABC-t, amiről persze csakis ő tudja, hogy neki olyan kell. Vagy hogy legalább nem ad elő emiatt egy rövidebb litániát.

– Úgy látom, mindegyikből három van – állapította meg a hölgy.
– Nahát! – tódította Szelep úr.

Hazafelé baktatva Szelep úr megegyezett magával abban, hogy nem von le az esetből messzemenő következtetéseket. Elvégre egyáltalán nem jellemző a hivatali ügyintézések során, hogy az ügyintéző elfelejtené: az ügyfél – vele ellentétben – nem jár be mindennap a hivatalba, így nem is lehet tökéletesen tisztában az ügyintézés csínjával-bínjával. Ez csupán egyedi, szerencsétlen eset lehetett, talán a hölgy is restelli magát miatta.

Szelep úr természetesen álomvilágban él. A hivatalok meg egy másikban.

Az a nagy szerencsénk, hogy ezek közül egyik sem a miénk.

A létező leglassabbra állított egérkurzor végre elérte a böngészőprogram görgetősávját, az ügyintéző pedig a legnagyobb igyekezettel és beleéléssel kezdett függőlegesen szkrollozni, szándékán kívül is demonstrálva azt a tényt, hogy az 1366x768-as képernyőfelbontás a világon semmire sem jó.

– Az aktiváláskor beállítottunk egy kezdő jelszót, amit majd az első belépéskor meg kell változtatni. Nyolc és tizenöt karakter közötti hosszúságúnak kell lennie, tartalmaznia kell számot, kis- és nagybetűt, de ékezetest nem.
– Rendben.
– Utána kilencven napig lesz érvényes, tehát kilencven naponta újat kell megadnia.
– Értem.
– Nincsen a rendszerben jelszómódosítás, hanem a kilencven nap után egyszercsak nem fog tudni belépni és akkor az elfelejtett jelszó gombra kattintva kérhet új jelszót, amit utána rögtön meg kell változtatnia… Mondtam talán valami vicceset?
– Nem, nem, csak végiggondoltam az eddigieket és nagyon remélem, hogy a pénzügyi szakértőik felkészültebbek, mint az informatikusaik.

Szelep úr egy korábbi kalandja itt olvasható.

• június elején önszántukból felhúzzák a Crocs papucsot és szeptember elsejéig le sem veszik, menjenek bárhová,
• akárhol megállhatnának beszélgetni vagy bámészkodni, mégis ott teszik, ahol a leginkább útban vannak másoknak,
• vízsommelier-nek nevezik magukat,
• az UPC most futó boldogvölgyes reklámszpotjaiért felelősek, továbbá
• emberek, akik felütéssel próbálják felhívni a figyelmet számukra zavaró vagy érthetetlen dolgokra,

hát mi van veletek?

Ecclestone megúszta: nem bűnös, de nem is ártatlan:

A 83 éves üzletember pere áprilisban kezdődött a Gerhard Gribkowsky-féle vesztegetési botrányban, és a tárgyalások egészen októberig eltartottak volna. Az eljárás azonban idő előtt lezárult, miután a müncheni ügyészség megegyezett Ecclestone ügyvédjével 100 millió dollár kifizetéséről. […]

Az ügyészség állítólag azért ajánlotta fel Ecclestone-nak, hogy idő előtt véget vethet az eljárásnak, mert a várakozásaikkal ellentétben eddig nem találtak a bűnösségére utaló bizonyítékokat.

Töröm a fejem ezen a egészen, hogy sikerüljön másképp értenem, de mindig oda lyukadok ki, hogy Ecclestone úr most némi pénzért cserébe elintéztetheti, hogy ne cseszegessék azért, mert korábban pénzért cserébe elintéztetett – illetve pont, hogy nem, vagy talán mégis – valamit.

Te Bernie, nem lesz ebből baj?

Nem közveszélyes a részeg bringázás:

Úgy érezték, a részeg kerékpárosoknál az önveszélyességen túl nem áll fenn a közveszélyesség lehetősége – írják a Kormányzati Információs Központtól az MTI-nek.

Azért figyelmeztetnek, hogy ezzel csak azt a szabályt változtatták meg, ami egyáltalán nem engedte, hogy alkohol legyen a kerékpáros szervezetében. Van olyan szabály is, hogy a kerékpárosnak képesnek kell lennie a biztonságos vezetésre, ez továbbra is ott van a KRESZ-ben.

Úgy érzem, a Kormányzati Információs Központnál a napi aktatologató rutinon túl nem áll fenn a következetes gondolkodás képességének lehetősége.

Hogy van-e a kerékpáros szervezetében alkohol és hogy attól az alkoholmennyiségtől ő még éppen alkalmas-e a biztonságos vezetésre, és főleg hogy erről van-e bármiféle szabály a KRESZ-ben, az a való életben eddig sem foglalkoztatott egyetlen kerékpárost sem – pedig az ittas kerékpárosnál kevesebb alkalmas személy létezik annak eldöntésére, hogy képes-e biztonságosan közlekedni, ugye –, most majd legfeljebb a félénkebb fixis hipszterek is meg merik inni a második kézműves sörüket a romkocsmában.

Amúgy az autóvezetőknél is eltörölhetnék a zéró toleranciát, hiszen alapesetben a részeg autósnál sem áll fenn a közveszélyesség lehetősége, amíg otthon, a négy fal között csinálja és nem a forgalomban, közúton.