Nem találtam olyan képet, ami az énekest megfelelően szétcsúszott állapotban ábrázolja, ezért...

Ugye ezernél nem többen sütötték el ugyanezt a honfoglalás óta?

Hogy az olvasóban azonnal kialakuljon a megfelelő mértékű szimpátia, rögtön az elején közlöm: aki kanyarodó sávot előzésre használ, annak tüstént utána lövetnék.

Lakott területen belül kocsisor halad mögöttem — betartom az ötvenet, közellenség vagyok, hajlak meg —, szemből hasonló alakzat érkezik. A szemből jövő sort vezető jármű szeretne balra lekanyarodni, tehát keresztezné az én utamat, felezővonalra húzódva áll és néz. Na, mondom, tegyük jobbá a világot, elengedem — előzékeny vagyok meg közellenség, haljak meg —, hadd kanyarodjon le, ne tartsa fel a mögötte jövőket még percekig, mire a mi sorunk elmegy mellette. (Nem tudják jobbról kikerülni.) Látványosan lassítok (achtung boyracers: látványos lassítás != három méter féknyom plusz felszálló gumifüst plusz gázfröccs), fénykürtölök neki kettőt, szedjed aláfele barátom. Nem szedi. Néz. Előre, bambán. Megint villantok kettőt, lendítem a karomat, hátha analóg jelzésekre gyúr, fogy a távolság, harminccal gurulok felé. Semmi reakció, néz előre üveges tekintettel. Elfogy az a kétszáz méter, ami közöttünk az elején volt, nincs mit tenni, gázra lépek, majd beenged akkor az, akinek hat anyja van. Erre megmozdul a feje meg a keze, meglódul a járgány és közvetlenül előttem elkezd kanyarodni.

Másik történet. Fekete dízelkormot fújó, majdnem széteső konténeres fémhulladék-szállító szerelvény mögé ragadunk be páran. Aki látott már ilyen járműből menetszél által kirepített vas ajtót az úttestre potyogni, annak van annyi esze, hogy nem megy közvetlenül a roncs mögött. Hosszú, elnyúló, beláthatatlan jobbos ív, kétoldalt sűrű növényzet. Előzni szabad, de ez nem jelenti azt, hogy lehet is. Barátunk másképpen gondolja. Barátunk úgy gondolja, ő tud. Öt kocsit egy szuszra. Kanyarban. Úgy, hogy a rövidke belátható útszakaszból még az a füstölgő szar is kitakar egy jó darabot. Belekezd, el is hagy minket, már csak a sárkány van előtte. Ekkor tűnik fel szemből Sárkány Kettő. Pánik. Jobbra rántás. Lecsúszik a padkáról a jobb kerék. Leszikrázik az alja, szakad a lökhárító. Pánik. Balra rántás. Felugrik a padkára a jobb kerék, át is dobja a kocsit az úttest bal oldalára. Ott is lecsúszik, ott is leszikrázik, ott is leszakad. A sor megáll, végre kijön a pattogásból a szerencsétlen, valahogy lehúzódik a fűre. Lassan kiszáll a sofőr, az autó mellett kapaszkodik a tükörbe, annyira remeg a lába. Hátul a gyerekülésben síró kissrác. Apa megmutatta.

Végignézve a jelen és a közeljövő notebook-kínálatát és az általuk felvázolt (dizájn)trendeket, ha rendelkezésemre állna a megfelelő tudás és technológia, biztosan elkezdenék kifejleszteni egy olyan, otthon méretre szabható fóliaréteget, ami a glare-type kijelzőket tükörből ismét monitorrá varázsolná. Halálra keresném magamat.

A római úszóvébén férfi 200 méteres mellúszásban világbajnok magyar sportoló edzője szerint a siker titka döbbenetesen egyszerű:
— Hát, gyúrt a Dani.

Azt tapasztalom, hogy van a felhasználóknak egy csoportja, amely bár évek óta használ számítógépet mondjuk Windows XP-vel, legtöbbször alapvető és nyilvánvaló beállítási lehetőségekkel sincsenek tisztában — nem ismerik az opciók értelmét, a létezésükről meg legfeljebb akkor szereznek tudomást, ha véletlenül a szemük elé kerül a kérdéses panel, amikor elkeverednek valamelyik menüben.

Aztán azt is tapasztalom, hogy ugyanez a csoport meglepő optimizmussal tölt le, telepít és próbál alkalmazni mindenféle olyan — részben persze shareware — programot, amely a rendszer "teljesen biztonságos" gyorsítását, finomhangolását ígéri és bízik abban, hogy több ilyen program használata esetén azok pozitív hatásai kvázi szuperponálódnak.

Nagyon szomorúak, amikor kiderül, hogy ez nem így van.

IMHO: amit Windows XP-n nem lehet beállítani a Vezérlőpult eszközeivel meg az msconfig-gal és a TweakUI-val, azt már nem is érdemes beállítani.