A benyelt posztok egyik legjobbja következik:

Illúziórombolás (2011. Márc. 22.)

Nem, ez most nem egy Aurorával és velem megesett történet lesz, most másról lesz szó. És nem, nem ezért illúziórombolás a post címe :-) Amúgy ha már (megint) Auroránál tartunk, már gondolkodom, hogy lefoglalom a sztorikaurorarolesrolam.tumblr.com-ot, és akkor majd tudjátok, hogy a webnek azt a szeletét kell nagyon nagy ívben elkerülni. Nem, még okostelefonról sem szabad ránézni. Volt, aki két sort meglátott az oldal szövegéből - és hetekig kórházban kezelték.

Elkalandoztam.

Tehát amiről most szó lesz, az valami egészen más. Grááh! Nem nagyon tudok szabadulni a Repülő Cirkusztól... Tehát.

Nemrég a nyakamba szakadt rengeteg e-könyv, köztük sok régi nagy kedvenc sci-fi, egy vagon Galaktika (de még mindig sok kellene), Star Wars könyvek, stb, stb. Ami most lényeges, hogy gyermekkorom meghatározó olvasmányai közül is köztük volt egypár, történetesen ilyenek, hogy Üvöltő Bika, Föld Alatti Piramis, és még pár Lőrincz L. László könyv 1997 előttről, mikor még tudott jó sci-fit írni, és konkrétan minden könyv, amit saját nevén írt, időtlen klasszikussá vált - de ami lényegesebb, hogy Nemere Istvántól megvan a Titkok Könyve 1-2-4 (a 3-at és a 2010-es ötödiket még vadászom), illetve a Tények és Talányok és a Rejtélyes Elődök című művei.

Ezeket én annak idején csillogó szemmel olvastam, mindig is lételemem volt a rejtély, az érdekesség, az anomáliák. Mivel akkor még nem volt netem, nem tudtam utánajárni az egyes idézett eseteknek, és nem tudtam ellenőrizni a leírtakat, hogy egyrészt valóban úgy vannak-e, másrészt más források mit írnak róluk. Most azonban, hogy megvannak e-bookban, kényelmesnek tűnt, hogy az újraolvasások során néhány érdekes résznél utánanézzek legalább annak, hogy a könyv írása óta milyen új fejlemények történtek egy-egy eset kapcsán, vagy hogy mi a hivatalos álláspont. Szóval több ízben utánanéztem a dolgoknak, és most igazán csak egy dolgot emelnék ki: a Legújabb Titkok Könyvében (Titkok Könyve 4) (2005) szerepel a következő passzus:

Az Uránuszon nem találtak még rádióadót, sem más gyanús dolgot. Viszont van egy holdja, az Umbriel, amely roppant módon különbözik minden más égitesttől. A kb. 400 kilométer átmérőjű szabálytalan kis holdon nincs semmi! Úgy értem, egy karcolás sem. Vagyis míg a milliárd éve az űrben keringő égitesteken a kis holdakon is sok kráter, becsapódás, ütközés nyomait láthatjuk, az Umbriel szűziesen tiszta, érintetlen. Feltehetjük tehát, hogy ez egy mesterséges bázis? Amelyik irányítható is. Ha pedig lakói, a "személyzete" képesek azt irányítani, akkor kitérhetnek minden ütközés elől, hisz műszereikkel arról jó előre tudomást szerezhetnek.

A Naprendszerben jelenlegi ismereteink szerint már lassan hatvannál is több holdról tudunk (csak a Szaturnusznak eddig vagy 25 holdját fedeztük fel) és ezek között ez az egyetlen, amely így néz ki. Talán azért, mert ahol jár, az Uránusz körül, az még kívül esik a kisbolygók övezetén, kevesebb meteorral találkozhat? De akkor nézzük csak meg az Uránusz többi tizennégy (!) holdját! Azok tele vannak kráterekkel, ütközésnyomokkal. Pedig ugyanott keringenek, ahol az Umbriel.

Ennek kíváncsiságból rögtön utána is néztem, hogy mégis szkeptikus körökben (ismerd meg ellenséged) milyen magyarázatok vannak erre a jelenségre. És a következőt találtam a Wikipedián:

Covered by numerous impact craters reaching 210 km (130 mi) in diameter, Umbriel is the second most heavily cratered satellite of Uranus after Oberon.

Ami még ennél is rosszabb, az a kép a szócikk mellett: 1986-ban készült, és tisztán mutatja a krátereket, semmiféle szűzies tisztaságról nincs szó..

.

Ez a felfedezés kicsit megsújtott, mert azért ezt a tévedést tényleg nagyon egyszerűen el lehetett volna kerülni. Bár Nemere István saját bevallása szerint Internetet nem használ, de sokat búvárkodik archívumokban, könyvtárakban. Akkor most higgyem el azt, hogy nem látott egy képet sem az Umbrielről a könyvhöz végzett kutatása során? Hmm...

Ez nem jelenti azt, hogy a Nemere István könyveiben közölt összes tény ilyen volna, mert sok van, amelyik utánanézés után is megállta a helyét. Az egyik kedvencem például a Cleve Backster munkásságáról szóló rész az első Titkok Könyvében. Backster volt az a fazon, aki hazugságvizsgálót kötött növények leveleire, és mikor valami veszélybe kerültek a növények, például valaki égő gyufát közelített hozzájuk, a mutató kilengett, mintha a növény ordítana. Később olyan kísérleti eredmények is születtek, hogy amikor az égetéssel megbízott személy, mikor még csak rágondolt arra, hogy most meg fogja égetni a növény levelét, már akkor kilengett a mutató. Erre vonatkozólag csak olyan forrásokat találtam, ahol többé-kevésbé sikerült megismételni a professzor egykori eredményeit.

Az Új Titkok Könyvében található egy fejezet glozeli leletekről, és arról, hogy a helyi régészek, illetfve a Francia Tudományos Akadémia régészei milyen nagy harcokat folytattak azért, hogy hamisítványnak nevezhessék a tárgyakat. Erről az esetről szintén a Wikipedián lehet olvasni, és bizony remekül mutatja, hogy a hivatalos tudomány képviselői milyen elszántak tudnak lenni, mikor meggyőződésről van szó. (Ugyanakkor sajnos a másik oldal is képes erre...) S glozeli leletek nem hamisítványok, és bár tucatnyi észérv szólt emellett (például az, hogy hat év leforgása alatt összesen több, mint 3000 tárgy került elő), mégis évtizedekbe telt, mire belenyugodtak az akadémikus urak, hogy hát tényleg valódiak. Egészen elképesztő, hogy komolyan azt hitték, hogy lelkes hamisítók háromezernél is több hamisítványt képesek készíteni - Persze, ha magukból indultak ki, akkor érthető: ha a hamisítók csak fele olyan lelkesek, mint amennyire vehemensen a tudós urak támadták a leleteket, akkor még a mai napig vésnék a kőtáblákat azok a bizonyos ismeretlen elkövetők... :-)

Mégis muszáj leírnom még valamit. A Tények és Talányokban van szó arról a rejtélyről, amit mostanában mindenki a "Tunguz meteor"-ként emleget, pedig mindmáig nem tisztázott, mi okozta a nagy robbanást 1908-ban. Amint látható, még a Wikipedia is csak addig megy el, hogy

"The explosion is believed to have been caused by the air burst of a large meteoroid or comet fragment at an altitude of 5-10 kilometres (3-6 mi) above the Earth's surface." (kiemelés tőlem)

Szóval nem tudjuk, mi volt. A könyv ezt írja:

[A szemtanúk] sokszáz kilométerre egymástól - és természetesen egymástól teljesen függetlenül - látták a repülő objektumot! Méghozzá száz és száz kilométerekre egymástól azt látták, hogy ilyen vagy olyan irányban repül az. Nem lehetséges tehát - tették fel a kutatók a kérdést - hogy ugyan csak egy objektum volt természetesen, de az nem mozgott végig egyazon irányban, hanem pályát változtatott..? így hát az egyszerű tajgai emberek délnyugaton is és délkeleten is láthatták a "tüzes testet". Ziegel professzor, összehasonlítva a szemtanúk szolgáltatta adatokat a pusztítások térképre vitt adathalmazával, kijelentette: az objektum repülése közben egyszer csak irányt változtatott, leírt egy 600 kilométer hosszú ívet, vagyis: elvégzett egy "repülési manővert"!

Én mindig is ezt tartottam az egyik legerősebb érvnek, és mindig ezt citáltam, mikor valaki amellett kardoskodott, hogy biztosan meteorról volt szó. Hogyhát a repülési manőver. Viszont így az Umbriel után... sajnos megrendült a hitem egy kicsit ebben az érvben is. Részben azért is, mert effektíve ellenőrizhetetlen a neten - ezt tényleg csak úgy lehetne kideríteni, ha az összes beszámolót beszerezzük és összehasonlítjuk. Pár forrást átnéztem a neten, azokban nincs említés efféle manőverről, de ez nem jelenti azt, hogy nem igaz. Csak nagyon-nagyon nehezen ellenőrizhető...

Nem tudom, hova akartam ezzel kilyukadni. Az biztos, hogy ha meg tudom szerezni majd a Titkok Könyve 3-at, akkor ugyanolyan lelkesedéssel fogom olvasni, mint a többit (a harmadikat nem olvastam annak idején sem). Viszont akár szkeptikus az ember, akár nem, mindig érdemes utánanézni a tényeknek. Főleg most, hogy már minden infó pár kattintásra van tőlünk...

Én nem vagyok se szkeptikus, se fafejű, mint egyes főiskolai tanárok, szóval ha én azt mondom, hogy fontos a forráskutatás, akkor azt komolyan kell venni. Egy beadandónál vagy egy szakdolgozatnál viszont sokszor vonakodtam forrásokat keresni, mert nem akartam, hogy befolyásolja a témáról alkotott gondolataimat. John Carmack a következőt mondta erről:

"The idea that I can be presented with a problem, set out to logically solve it with the tools at hand, and wind up with a program that could not be legally used because someone else followed the same logical steps some years ago and filed for a patent on it is horrifying" (Forrás)

Tehát ha én saját erőmből végigtolok egy gondolatmenetet valamiről, aztán utánanézek és másnál megtalálom ugyanazokat a következtetéseket, akkor sem dolgoztam hiába, ahogy azt a tanárok mondják, hogy nem kell mindig feltalálni a spanyolviaszt. De én néha fel akarom, mert ha végigjárom az utat, akkor az enyém. Ha csak elolvasom előre, amit valaki más már kitalált, az csak magolás. Persze néha segíthet, és néha szörnyű (mint Carmack esetében) rádöbbenni, hogy nem új gondolat, ami eszembe jutott, de akkor is ott az érdem, amit nem vehet el senki, hogy én önerőből jutottam el eddig, és nem csak szajkózok valami olyasmit, amit olvastam valahol. Persze miután ezt megtettem, utána kell nézni, hogy más is rájött-e már erre, különben ugye plagizálás, stb.

A gondolkodást nem lehet megspórolni. Még akkor sem, ha itt az Internet és "minden rajta van". Aurora nap mint nap megcáfolja ezt egyébként, például a "hernyósodok" szó megalkotásával legutóbb (lásd előző poszt kommentjei). Ja, erről jut eszembe: ha Schmitt Pál hernyósodik, akkor már várom, hogy mikor lesz belőle pillangó. Hátha az majd tud helyesen írni...

Wow, most látom csak, hogy pont a plagizálással meg az önálló gondolatokkal foglalkozó bekezdés után került elő valahogy Schmitt Pál... pedig hol volt ekkor még az a bizonyos ügye. Mindjárt meg is teszem az egyes bekezdések karakterszámait a lottón...

Van még pár technikai gondok miatt eltűnt poszt, úgyhogy itt is a következő máris:

New Horizons (2011. Márc. 19.)

Aurora éppen egy Spektrumon látott dokumentumfilmről mesélt, ami az afrikai kakaóültetvényeken dolgozó gyerekek(!) sanyarú sorsáról szólt. Hogy például nem tudnak iskolába járni, mert az állam nem támogatja, csak akkor, ha van 3 tanterem, és az iskolában csak egy volt. Konkrétan a következő párbeszéd zajlott le:

Aurora: Persze ha nagyon akarnának, akkor tehetnének valamit, mert volt ott jó sok fa. Építhettek volna akkor fából egy iskolát...
S@ti (felcsillanó szemmel közbevág): Faiskolát!
Aurora (szünet): Soha többé nem mesélek neked semmit...

Szóval már-már Polcz péteri* magasságokba emelkedtem. De talán még nem tartok ott.

*Nfol értette, de a többieknek: Polcz Péter volt az a GAMER magazinbeli cikkíró, aki a szerkesztőségben állítólag folyamatosan hülyébbnél hülyébb szóviccekkel fárasztott mindenkit ("Játsszunk Tekken kettőt, ketten, kettőt" - mondta PPéter, és kiküldtük a szobából)

Újabb elnyelt bejegyzés reposztja következik...

A fárasztás matematikája (2011. Márc. 18.)

Aurora egyik nap este már fáradt volt, én pedig kaptam az alkalmon, és random mondatokkal ("De a csimpánzoknak ne köss pulóvert!", "Az elefánt nem is azon a vonaton van") tovább fárasztottam, mire ő közölte, hogy felélénkült szellemileg, mert mínusszor mínusz az plusz, tehát ha fáradt és tovább fárasztom, akkor élénkebb lesz.

Ez érdekes módon ellentmond egy korábbi, szintén közös megfigyelésünknek, úgyhogy peer review-ra és kettős vak kísérletekre lesz itt szükség a kérdés eldöntéséhez. Tárcsázom is a brit tudósokat.

(Ez a post is elég fárasztó lett, de legalább van. Pont mikor már azt hittétek, abbahagyom a blogolást :-) )

Heh, ez de ironikus - most tényleg befejezem a blogolást. Igaz, csak itt, de akkor is...

A blog lezárását az egyik olyan post ismétlésével kezdem, amit valami miatt ugye benyelt a xoo.hu rendszere. Ez rögtön rendhagyó is lesz, mert sajnálatos módon ezt a gigaposztot nem tudta feldolgozni a Reader cache-e, és így sajnos elnyíródik még a filmek és a játékok előtt. És mivel nincs belőle backupom sehol, már nem tudjuk meg, mit írtam annak idején a 2010-es évről úgy összességében...

NÉP 2010 (2011. Január 4-5 körül írhattam...)

Ez a post aztán valóban rendszeridegen lenne tumblr-en, ha ekkora szövegfalat tennék ki a dashboardra, akkor máris jönne legalább 7-8 unfollow. Azaz maradna 4-5 követőm - azok is azért, mert nem látták :-)

Node ennek is elérkezett az ideje, itt a Nagy Évzáró Post 2010-hez!

Kezdjünk némi személyes vetületekkel: 2010 volt a legjobb év eddigi életemben, hiszen ebben az évben lett barátnőm Aurora :-) Ugyanezen okból feltételezem, hogy 2011 még ennél is jobb év lesz. Azért mégsem hagyom abba a posztot itt még... :-))

Ebben az évben lettem Teamleader is, karrierem tehát töretlenül ível felfelé... Volt fociVB is, amit végigmikroblogoltam, bár sajnos nem az általam óhajtott végeredménnyel zárult - ugyanakkor sose gondoltam volna, hogy pont mire a döntőbe jutnak, addigra megy el a kedvem a Hollandoknak szurkolástól (még mindig egymilliószor jobban akartam őket, mint a Spanyolokat, akiket ki nem állhatok, persze). A németeknek kellett volna nyerniük. De ez teljesen egyértelmű, már le se írom. Vagy...

No, akkor nézzük a nem annyira személyes vetületeket, azaz albumok, filmek, játékok...

2010 általam meghallgatott albumai (totál összevissza sorrendben, ahogy jön)

LCD Soundsystem - This is Happening

A Sound of Silver albumot már 2008-ban hallottam, de az nem igazán érintett meg, nem is emlékszem már rá. Annyit viszont meg tudok állapítani, hogy ez jobb. Sokkal jobb, még emlékezetes számok is vannak rajta. A stílust magát nem szerettem meg, de pl. a You Wanted a Hit illetve a Pow Pow című opuszok bizony jók, pedig érdekes módon nem túl remarkábilisak sem zeneileg, sem szövegileg. Még csak kreatívnak sem nevezném őket, de mégis azok, hiszen megjegyeztem őket.

Gorillaz - Plastic Beach

A 2005-ös Demon Days után (amin 3-4 jó track volt és a többi meg értékelhetetlen volt körülbelül) egy elég konzisztens albummal sikerült előállniuk a fiúknak. Már nem annyira őrült a hangzás, mint korábban, akár a feltűnésük idején (Clint Eastwood ugyebár), de ez egyáltalán nem ártott meg. Jó album, meglepően jó. A Stylo nem üt akkorát, mint amennyire be volt hype-olva - Bruce Willis szerepe se volt olyan hűdehűde a klipben - de tökjó retro hangulatot teremt és egy elég szolid track. És a többi is hasonló színvonalú, végig. Szóval jó!

The Chemical Brothers - Further

Vesztettek a hangzásukból a fiúk, egész sokat. A Swoon még egész jó, de a korábbi cuccaikhoz képest a többi track kb. sehol sincs. Bár ez már a 2007-es We Are the Night albumnál elkezdődött, de bíztam benne, hogy visszafordul. Nem fordult... :-(

Disturbed - Asylum

Az Another Way to Die-on kívül nem igazán tudok róla igazán maradandó számot mondani. Ami azért nagy szégyen, mert az Indestructible albumról bizony több ilyen is volt, és két év alatt ekkorát zuhanni színvonalban... Persze ha azt nézzük, akkor már 2000 óta romlanak, hiszen a legjobb albumuk még mindig az első, a The Sickness. Azt akár még ma is kiadhatnák újként. És lehet, hogy mások azzal magyarázzák, hogy a Disturbed tulajdonképpen megkomolyodott és azért nincsenek rajta azok az üvöltések amiket már az előző album óta hiányolok, de én erre azt mondom, hogy az egyéni hangzás az fontosabb, mint a komolykodás, tehát engem ez a magyarázat nem érdekel, én igazi Disturbed-hangzást akarok!

Chicane - Giants

Ez az album nagyon jó, ez egészen biztos, de inkább háttérzenének, ugyanis a Where do I Start-on kívül nem igazán van rajta megjegyezhető szám. Persze azok is jók, amik nem azok, mert szeretem hallgatni őket bármikor. Csakhát nem mondhatnánk, hogy minden második track Saltwater színvonalat képviselne. Mindenesetre ajánlom!

Anima Sound System - Tedd a Napfényt be a Számba

Ez az album szerencsére szakított azzal a hagyománnyal, ami miatt az a veszély fenyegette az ASS-t (ez nem nézki jól...), hogy átalakul egy közepes Asian Dub Foundation klónná. Ezek már ismét zeneileg és szövegileg is kreatív alkotások. Nem tudom hányadán állok vele, mert nagyon a gagyi és az egész jó határán egyensúlyoz végig az album. A Switch Me On a legjobb track szerintem, aminek párszor láttam már a klipjét is, és... szerintem játékosnak szánták, de... Nem sikerült elérni ezt a célt. Pedig a látszattal ellentétben ez nem egy gagyi szám. Meg az album is tökjó úgy egészében is.

Lostprophets - The Betrayed

Már az előző 2006-os Liberation Transmission albumnál is gyengülést éreztem az örök klasszikus Start Something-hez képest, de ez most erősebb cucc, mint az előző. A 2004-es albumhoz képest viszont alulmarad. Nincs rajta olyan igazán ordító klasszikus mint anno a Last Train Home vagy a Last Summer voltak, de mindegyik szám jó. A legjobb szám messze a Dirty Little Heart, amire lehet még emlékezni is!

Armin Van Buuren - Mirage

A 2008-as Imagine albumhoz képest jócskán gyengébb dalokról beszélhetünk, ez egy erős közepes AvB-től. A legnagyobb probléma ismétcsak a jellegtelenség. Míg az Imagine tracklistáját szinte fejből tudom, itt talán egy-két dal címe maradt meg. A legjobb dal a Youtopia, ami az Owl City énekesének hathatós közreműködésével készült és a hallgatása közben azt fogod a legjobban sajnálni, hogy nem lett ilyen az összes többi szám. Mert sajnos nem lett ilyen...

Underworld - Barking

Nem csak a Trainspottinghoz írt dal miatt, hanem speciel a 2002-es A Hundred Days Off című album miatt is szeretem őket. Elképesztően kreatív hangzás, és megjegyezhető dalok jellemezték az együttest. Eddig. Merthogy ez az ugatás ez tényleg úgy hangzik, mintha csak ugattak volna valamit az alkotók tekintet nélkül arra, hogy a végeredmény mennyire lesz markáns, zeneileg konzisztens vagy akár csak megfelelő. Az első track még nem is annyira szörnyű (bár sokkal gyengébb mint az említett előző albumukon bármi), de mikor a színvonal nem akar javulni a harmadik-negyedik szám után sem, akkor komolyan pánikba esel. Nem ajánlom, főleg azoknak nem, akiknek tetszett a 2002-es album.

Maroon 5 - Hands All Over

A M5 első albuma egy egészen kiváló, szinte megismételhetetlen mestermű volt, nem is volt rajta egy gyenge szám sem. A hangzást megtartották a következő (gyengébb) albumon is, és most, a gyengülés eddigi legalacsonyabb létrafokaként kijött ez az album. Teljesen jellegtelen, megjegyezhetetlen, jellemtelen, stílustalan. Nagyon haragszom rájuk emiatt, mert sikerült pont olyan műanyag egyenhangzást kreálniuk a sajátjukból, amik közül annak idején 2002-3-4-ben (fene tudja ugye, hogy a Songs About Jane mikortól "számít") pont nekik sikerült kitörniük (persze többek közt azért). Nagyon gyenge dalkollekció, nem ajánlom! (Ezt az álláspontomat azóta már nem tartom fenn: elég tisztességes egy album ez, azért, csak több hallgatásra volt szükség, mire beérett. Aurora tett róla, hogy megszeressem :-))

Faithless - The Dance

A To All New Arrivals-t nagyon nem értettem 2006-ban, talán csak egy-két jó számot találtam rajta. A király még mindig az 1996-os Reverence album, ha a konzisztenciát nézzük. Egyébként vannak zseniális dalok a No Rootson is, meg a Sunday 8PM-en is, szóval egy best of összeállítás lenne talán a legjobb. Ezzel az albummal egyébként nincs semmi különös gond, a számok jóval hallgathatóbbak és jobbak, mint az előzőn, de kiemelkedő szám csak egy van rajta, a Sun To Me című opusz. Igen, a filozófiai és metafizikai implikációk ellenére szerintem van értelme annak a kijelentésnek, hogy egy albumon minden szám kiemelkedő. Ezen nem :-)

Linkin Park - A Thousand Suns

Ezt az albumot úgy vártam, mint a Linkin Park visszatérését a kicsit félresikerült Minutes to Midnight után, de sajnos csalódnom kellett. Nem is az elkészült dalokkal van baj igazán, hanem az el nem készültekkel. Az album tele van egyperces random hangokból összedobott maszatolással, tehát a 15 track közül csak 8 nevezhető tulajdonképpen zenének. Ami felháborító, főleg azért, mert az a nyolc azért nem annyira rossz. A Wretches and Kings a kedvencem, magasan, de a többivel sincs komoly gond - persze az első két album szintjét nem nagyon érik el. Ha mind a 15 dal igazi dal lenne, akkor most lehet, hogy egy 3. helyezett albumra emlékezhetnénk, de így nem..

.

Massive Attack - Heligoland

Végre, végre, VÉGRE! 2006-tól kezdve minden évben megígérték ugye, hogy végre kijön a MA 5. albuma, de újra és újra semmi nem lett belőle egy zseniális számon (False Flags) és némi "2007 tavaszán megjelenik és Weather Underground lesz a címe" típusú hitegetésen kívül. De most végre tényleg itt van. Az első, amit fülbetűnik (jaj) az album hallgatása közben, hogy a hangzás valahogy nyersebb, nincs annyira a végletekig finomítva mint mondjuk a Mezzanine (továbbra is a világ legjobb albuma!) vagy a 100th Window esetében. Ez nem jelenti azt, hogy visszatértek a 90-es évek elején általuk megteremtett trip-hophoz - épp ellenkezőleg, nagyon is újszerű, első hallásra számomra nehezen is emészthető audiális élményről van szó. A hivatalos magyarázat szerint:

I think it's got definitely a more organic feel,[9]" says Del Naja of Heligoland. "100th Window was very much about this amalgamation of everything joining, and eventually the process was so extreme that you couldn't tell if there was a string part if it was electronic or natural. [There were] lots of organic parts that ended up sounding very electronic.

Azaz:

"Szerintem érezhetően sokkal organikusabb" - mondja Del Naja a Heligolandről. "A 100th Window arról szólt, hogy hogyan lehet összehozni, összevegyíteni mindent, és maga a folyamat annyira szélsőséges volt, hogy nem tudta senki megmondani, ha például volt egy húros rész, hogy ez most elektronikus vagy természetes hangzás. [Volt sok] organikus rész, ami végül úgy hangzott, mintha az is elektronikus lenne."

Én azt mondom, hogy a 100th Window is mestermű, az is egy stílus, hogy minden elektronikusnak hangozzon (nem tudom azt feltételezni, hogy ezt csak utólag vették észre, nevetséges lenne ilyen zenei istenekről ilyesmit gondolni, koncepció volt az vastagon), és igaza van a MA-nak, nem kell arra törekedni, hogy saját előző albumaikat másolják, ők tényleg az az együttes, ami minden egyes új kiadott lemezen valami újat és nagyon durván átgondolt hangzásvilágot tudott felmutatni. Ez itt sincs másképpen.

Ha az előző albumokból indulunk ki, nehéz felfogni pl. az első és a harmadik tracket (amik már az album kiadása előtt is hallhatóak voltak), és én nagyon aggódtam, hogy miért ebbe az irányba mentek el, mikor ugye ott volt a False Flags meg a Live With Me, amik annak idején állítólag reprezentálták, hogy hogyan fog az új album hangzani. Namost nem úgy hangzik, és eleinte, pár hallgatás után én el is könyveltem, hogy a Rush Minute és az Atlas Air a legjobb, mert az kb. hasonlít az eddig megszokott MA hangzásra, a többi meg jellegtelen maszatolás. Azonban nem álltam meg itt, újra és újra meghallgattam minden tracket, mert egyrészt mégis MA, másrészt pedig tudom róluk, hogy mekkora zsenik, szóval próbáltam megérteni, mit is alkottak. És akkor jöttek a revelációk sorban.

Ellövöm a poént: ez az album 2010 legjobbja. Ugyanis 3 gyenge track (Babel, Psyche, Flat of the Blade) kivételével mindegyik kiemelkedő,zseniális és megunhatatlan. Megérte összességében 7 évet várni. A gyenge trackekkel az a baj, hogy nem elég kreatívak - bár ettől még hallgathatóak. A többi viszont zseniális, a Pray for Rain például annyira hipnotikus, hogy hiába lassú, nem tudtam eddig még soha elkapcsolni, ha elkezdődött. Ugyanez a helyzet a Splitting the Atommal. A Girl, I Love Youban van egy elemi erejű, elsöprő energia és dinamika - nem lehet nem szeretni. A Paradise Circus érdekes ritmusaival és átgondolt felépítésével szintén az örökké emlékezetes elektronikus szerzemények csarnokába emeli magát. A Saturday Come Slow egy picit unalmas, de azért komolyabb gond nincs vele. És végül az album két legjobbja jön, a Rush Minute és az Atlas Air, amelyekről annyit tudok mondani, hogy a Mezzanine tracklistájára bármikor beférnének. Ennél nagyobb dicséretet nem is tudok most így hirtelen kitalálni :-)

Blonde Redhead - Penny Sparkle

A zseniális 2007-es 23 után (amit ha már akkor ismerek, valószínűleg befér valahová a top3-mamba...) nem igazán sikerült nemhogy zseniálisat, de még maradandót sem alkotni. Meg fogom még hallgatni párszor, de négy-öt hallgatás után sem lett jobb, úgyhogy ez egyelőre ennyi...

Poets of the Fall - Twilight Theater

A PotF 2005 óta stabil meredekséggel gyengül. A zseniális Signs of Life után jött a már csak nagyon jó Carnival of Rust, aztán a közepes Revolution Roulette, majd most a kifejezetten gyenge Twilight Theater. Remélem, hogy a következő album újrakezdi a ciklust a SoL-szinttől és kihagyja az "értékelhetetlenül pocsék"-fázist... A TT tartalmaz pár jó tracket, de édeskevés ahhoz, hogy emlékezzek rá két év múlva. A RR-re se emlékszem. Abba kéne hagyni az alliteráló albumcímeket, fiúk...

Röyksopp - Senior

Természetesen a 2009-es harmadik helyezett Junior album nagytesójáról van szó, amit ez a két norvég úriember úgy értelmezett, hogy kicsit komolyabbra, ambientebbre veszik a figurát. Hát, két track kivételével ez a próbálkozás nálam nem jött be (konkrétan Moby albumainak második CD-jein is szétunom a fejem). Mondjuk attól, hogy valami lassú és szubtilis, nem kellene uncsinal lennie (lásd Air), de ez sajnos nagyrészt az lett. A The Alcoholic és a The Fear a két említett kivétel, ezeket ajánlom, a többit felejtsük is szépen el...

Janelle Monae - The ArchAndroid

Ha nincs a TvTropes Album Exchange Club, akkor nem jut eszembe soha meghallgatni ezt az albumot (nem is tudtam még a létezéséről sem annak az előadónak), és megbántam volna, mivel eléggé fura, de helyenként kreatív és összességében eléggé érdekes zenéről beszélünk. A Wondaland című szám például örökké fémjelezni fogja számomra a 2010-es évet :-)

Caribou - Swim

Sokak évzáró listáján mint 2010 egyik kiemelkedő elektronikus alkotása jelent meg, ezért meghallgattam. Az Odessa valóban nagyon jó, a Sun meg tisztára Berlin House-anyag, de itt kb. ki is fulladt a dolog. Van még két-három track ami megjegyezhető, a többi meg teljesen jellegtelen és erőtlen. Ha tényleg ez 2010 egyik legjobb elektronikus albuma, akkor baj van...

Kanye West - My Beautiful Dark Twisted Fantasy

Szinte minden "2010 top albumai" listán ez jött ki elsőnek, úgyhogy muszáj volt meghallgatni, mielőtt lezárom a posztot. És elég meglepő módon - ez egy jó album. Nem 2010 legjobbja, de jó. Mindegyik szám hallgatható és kreatív mind zeneileg, mind szövegileg (bár a sok trágárság néhol már zavaró lehet). A vége felé azért elgyengül, de még úgy is egy bizonyos szint felett marad. A kedvencem a Monster és a So Appalled

... és itt ér véget számunkra most tragikus hirtelenséggel ez a post. Még a top3-amat sem tudnám most felidézni, azaz hogy melyik két album zárkózott fel a MA új albuma mögé a dobogóra. Amiket a filmekről, sorozatokról, játékokról írtam, az pedig pláne elveszett az utókor számára. Most vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy az utólag visszatett posztok közül ez az egyetlen olyan, amelyik elnyíródik, tehát a következőkben közlésre kerülő régebbi bejegyzések már teljes pompájukban fognak tündökölni...

Ez a pillanat is eljött hát. Egy darabig még ámítottam magam, hogy posztolok én még ide, és nem veszi át a Tumblr-em teljesen a hatalmat, de átvette. Átvette, tehát ideje lezárni ezt a blogot. Annyit még megteszek, hogy azokat a bejegyzéseket, amiket a XOO rendszere valami miatt benyelt, azokat újra kiteszem (hála a Google Reader cache-ének, még megvannak, illetve van egy, amelyik nem teljesen, de azt is újra posztolom), utána pedig megírom a búcsúposztot.

Mozgalmas volt ez a hét(!) év, és ideje van a búcsúnak. Akinek még mindig feedben van a blog, az még várja ki, ezt a pár posztot, utána akár ki is veheti - csak addig ne, amíg örökre el nem hallgat...

Pár hónapja találtam ezt a fantasztikus ötletre alapuló oldalt, amire csak be kell írni a twitteres felhasználónevedet, és az eddigi twitjeidből generál neked új bejegyzéseket. Sokkal többet szórakoztam volna én ezzel, csak sajnos volt olyan, hogy egy hónapig legalább nem működött, hiába nyomogattam a "get your next tweet" gombot, semmi sem történt. Most valami sugallattól vezérelve megint előtúrtam a könyvjelzők közül (valójában nincs is sok könyvjelzőm, a már látogatott oldalak címének töredékét gépelgetem a címsorba és enterezek), és most működik!

A következő halálos szövegeket sikerült (többek között) generálni vele:

A film tényleg nem kapcsolta fel a telet. Nem túl európai hozzáállás. Plusz egy karaktert is, azt a chair.

A telet most senki ne kapcsolja fel, hála istennek annyira rossz filmet azért nem láttam mostanában, amitől júniusban tél lenne. Amúgy éppen egy széken ülök, és karakter is vagyok. Azt a!

- ilyen szóviccek kiötlőinek egy kicsit minőségileg a tippet, csak remélni tudom, hogy gőgicsél?

Igen, volt az utóbbi időben pár olyan szóvicc, amitől majdnem gőgicsélni kezdtem. Ne kattintsatok a linkre!

Milyen okai lehetnek annak, ha a fehércsokival borított mandula az új Vastagbőr poszt a horror...

Na erről fogalmam nincs...

SPAM? A kijelentkezés-paradoxon: :O Ennél jobb FPS-engine-t még be se jutok keresztül, örömmel jelentem.

FPS-engine vásárlásáról beszélgettünk ma JonC-vel, ez talán arra utalhat. A kijelentkezés-paradoxon most nem rémlik, csak a vízforraló-paradoxon. Ennek ellenére, lehet, hogy valahol a tweetjeim dzsungelében tényleg volt ilyenről szó...

CM a válaszért :- Na, real-time jönnek a jégeső... Nemrég egy special hell...

Ezt a toolt egy profilikusabb twitter accounton remekül lehet használni művészfilmek párbeszédeinek legenerálásához.

Ez a csirip nem erre jön be. És awesome a külső hőmérséklettől is not available in the brown bear - ilyen.

Dadaista haikupoétánk újabb remeke.

És most nézzünk sok ilyet, folyószövegben:

Ha évente csak loading, loading, loading, végeláthatatlanul :S Teljesen kifogyott a spam... Süt a fejem... Én 25 fok februárban még szerencséd van... :D Update-elgetem a Top News a csiripen... Akkor jól állnak a cikkben! - höhö :D Az időkép szerint még a bírónak nincs konkrétan. Ez a site-on! Hallelúújjaaaaa!!! Ha tetszett az ébresztő beállítása? Biztos azért, mert minden szituációra van az egyetlen tudománág, ahol? Jah, én itt az egyik alapműve, ha a tegnapi csiripjeim meg is letölthető. Új poszt a chair gépén. Röhögés :-) Nekem egyszerűen nem volt zseniális, de most láttam meg senki nem lett? ... bár bevallom, nekem is zavarodtam pár másodpercre, hogy a meeting úgy kezdődik, hogy érdemes-e. Barnakabátosok, aki 25 fok alatt a Lotus Notes eszköztárait, mindig kétrét görnyedek a real-time a? Alvó kisbaba hogy a Foxnál vannak a felvételben szerepelnek... Tudtam, hogy nem működik?

Na, itt hagyom abba, még az "emberiség elleni bűn"-szint elérése előtt. Aki bírta aggyal, annak hatalmas respekt, a többiek szégyelljék magukat, nagyon nagy élményről maradtak le. Azt is elterveztem már, hogy ilyen szövegeket nyomtatok ki nagy panelekre, bekeretezem őket, egypár pöttynyi festékkel megmázolom - úgy, hogy még bőven olvasható marad - és kiállítom egy galériában. Profit!!!

Eljönnétek a kiállítás megnyitójára?

Több téma is lenne, amiről írnom kellene, de valahogy nem visz rá a lélek. Úgyhogy most filmeket fogok értékelni :-)

Hitman (2007)

Szó szerint semmire nem számítottam, és azt is kaptam nagyjából. Egy pozitív meglepetés ért: amikor beharangozták (még régen) a filmet, akkor azt gondoltam, hogy Timothy Oliphant nem jó a 47-es szerepére. Tévedtem, vannak villanások, amikor látszik, hogy jó lenne. Csakhogy a karakterrel és a sztorival olyan szinten nem kezdenek semmit az égvilágon, hogy azon semmilyen színészi játék nem segíthet. A Hitman játékok nem álltak túl közel a szívemhez, szóval személy szerint ez nekem nem fáj annyira, de el tudom képzelni mit érezhetnek azok, akiknek a kedvenceik közé tartoznak a kopasz hős kalandjait elregélő játékok. 4/10, még egy decens akciójelenet sem akadt benne.

The King's Speech (2010)

Tipikusan észre lehet venni, hogy milyen húzásokkal, fogásokkal hajtottak az arany szobrocskára - azt viszont el kell ismernem, hogy a rendezés és a plánok nagyon rendben voltak, volt egypár olyan kameranézet, amire még most is emlékszem, tehát erre tényleg nagyon odafigyeltek. A sztori és a karakterek úgy félig-meddig rendben voltak, de semmi kiemelkedő. A hype-hoz viszont csak úgy tudott volna felérni, hogyha valami extrát hoz. Nem hozott, így lett a sokadik "annyira nem jó, mint amennyire hype-olják" típusú film. Pedig a téma megérte volna a figyelmesebb feldolgozást. 6/10, egyszernézős.

The Next Three Days (2010)

Azt írták róla, hogy érdekesen mutatja be azt, hogy hogyan süllyed bele egy tanár az alvilág mélységeibe, mikor feleségét gyilkossággal vádolják. A gond mindezzel csak annyi, hogy Russell Crowe arcszerkezete számomra eleve olyan, hogy ha kiszínészkedi a gőzölgő beleit az asztalra, számomra akkor sem tűnik úgy, mintha átélné a szerepét. Vagy ha nem tette, akkor meg az a baj. Mindenesetre végig indiszponált a játéka, és lehe, hogy ő próbálkozott, nem tudom. A történetben nincs szinte semmi új elem, úgyhogy ebből a rendezéssel és a színészi játékra való odafigyeléssel lehetett volna maradandót kanyarítani. Nem sikerült. Vonszolja magát a film, el-elveszik a feszültség, mintha a főszál sem érdekelte volna az alkotókat annyira. Más meg nagyon nincs ebben a filmben. Talán egy bónuszpont jár a nem hollywoodi befejezésért. 6/10

The Hangover (2009)

Igen, nekem csak most került sorra, közvetlenül a második rész előtt néztem meg. Nem fogok túl bő lére eresztve nyilatkozni róla: volt egy egyedi hangulata, volt benne némi marháskodás, volt benne egypár "na, ez nem hiányzott" típusú poén és hát körülbelül ennyi. Az ötletért mindenképp dicséret illeti a készítőket, a kivitelezés lehetett volna jobb, de nincs vele komolyabb baj. Egyszer érdemes. 6/10

The Hangover 2 (2011)

Eleve jön a kérdés ugye, hogy érdemes volt-e folytatást készíteni az eredetinek. Ha látatlanban még úgy is felelnék, hogy igen, a film megnézése után már határozott nemet üvöltenék, ugyanis a másodikban sikerült az első film legelőnytelenebb és leggusztustalanabb vonásait, poénjait, szituációit kiemelni és továbbvinni - ahelyett, hogy okosabban és kreatívabban álltak volna hozzá a feladathoz. A helyszínváltozáson kívül más, új, vagy legalább értékelhető humorforrás nem is nagyon van. Egy random összevisszaság az egész, amit az első rész felépített (ha csak 6 pont erejéig is), azt le is zúzta ez a második rész elég rendesen. 3/10 a verdikt. Csak ha nagyon nagy rajongói vagytok az első filmnek. Csak akkor.

Monsters (2010)

X évvel ezelőtt egy idegen űrhajó zuhant a Földre, egy fertőző zónát létrehozva. Két karakternek egy bizonyos helyzetben nincs más választása, mint keresztül menni a zónán. Ennyit a rövid összefoglalásról. A film maga unalmas, se egy tanulság, se egy üzenet, se egy igazán jól kidolgozott kontextus. Le is lövöm az egyik poént: a legjobban azon lepődtem meg, hogy a főszereplő fotós és a csaj, akit átkísér a zónán a film nagyjából felénél (tehát az első 30 perc rendben eltelik a semmivel) oda kerül, hogy komppal átmennek Mexikóból Amerikába (ne kérdezzétek), vagy át kell menniük a zónán. Namost mivel ez a film felénél történik, teljesen nyilvánvaló lesz, hogy valami gond lesz a komppal. A gond pedig az lesz, hogy amikor fel akarnak szállni, kiderül, hogy a csávó otthonfelejtette a csaj útlevelét. Öhh? Nagy szemeket kerekítettem, mikor ezt megláttam. Ez valami kifacsart, a film hangulatába egyáltalán bele nem illő realizmus vagy fekete humor akart lenni (nem igazán lehetett eldönteni). Utólag belegondolva, még tetszik is ez a megoldás, mert emberi - csak a karakterek gyenge kidolgozottsága nem indokolta a létjogosultságát egy ilyen megoldásnak. Uncsi, lassú, semmi akció. Szörnyek is alig, szóval a cím its felfoghatatlan. Még átvitt értelemben sem, olyan nagyon gonosztevő embereket sem szerepeltettek az alkotók. Szétfolyó, értelmetlen, 4/10.

Paranormal Activity 2 (2010)

Na, ez tetszett! Amúgyis szeretem ezt a műfajt, és az első rész is tetszett. Új elemként bekerült a biztonsági megfigyelőrendszer, amire egy egész jó in-universe magyarázatot is sikerült kitalálni. Az is nagyon jól sikerült, ahogy az első filmmel összekötötték az eseményeket. Az meg pláne bónuszpont, hogy még egy kicsit előrefelé is mentünk az időben, pedig ez technikailag végülis egy prequel. A hab a tortán pedig az, hogy sikerült ebbe is tenni egy emlékezetes pillanatot, ami talán nem volt annyira sokkoló, mint az első rész hasonló jelenete, de én biztos, hogy emlékezni fogok rá, és egyébként remekül fémjelzi a filmet. Komolyabb negatívumot nem is tudok mondani, talán a színészi játék néhol, de abszolút nem zavaró. Jó film, ajánlom! 8/10

Machete (2010)

Ha legalább akció lett volna benne kicsit több. De ebben a műfajban etalonnak továbbra is az Alkonyattól Pirkadatig és a Planet Terror tekinthető. Pedig ez is betalálhatott volna, de elszórakozták. Üresen telnek a percek, pedig mi akcióra szomjazunk. Megy a duma, pedig mi akcióra szomjazunk. A nyitószekvencia, az első 3 perc reményre adhat okot - aztán elunalmasodik, elhülyül. Graham Chapman azért joggal maradt ülve, annyira nem hülyült el, de majdnem. Egy-két említésre méltó jelenet van csak benne, de múlt héten láttam és már alig emlékszem valamire. Nem ajánlom... 5/10

TRON: Legacy (2010)

Az eredeti Tron 1982-ben azzal tarolt, hogy két újdonság is volt benne: gyakorlatilag az első film volt, ami élőszereplős módon mutatta be, hogy milyen egy számítógép belseje, valamint a képi világot is kitalálta ennek megjelenítéséhez. A renderelés minősége valami egészen elképesztő volt, főleg ha belegondolunk, hogy 1982-ben készültek a képsorok. És nem csak a vektorgrafikás részekre gondolok, hanem mondjuk a fénymotorokra is. Ehhez képest 2010-ben már csak egy 2.0-ás környezetre futotta. És nem is igazán sikerült korszerűsíteni az analógiát, Flynn fia még mindig diszket kap a hátára, mert ugye az néz ki jól vizuálisan. Ami nem baj, csak legalább legyen akkor valami más, ami változott. De nem, szinte ugyanaz minden a filozófiát tekintve, illetve kapunk egy kicsit homályos sztorit az ISO-król illetve a szokásos "a számítógép félreértette, és kinyírt mindenkit" szitut. Már nem is linkelem ezekre a TvTropes-ról a trope-okat, már annyit se ér. Ezerszer láttuk már, ironikus, hogy pont a Tron-sorozatnak lett volna esélye rá, hogy ezeket először (vagy legalábbis forradalmi vizualitással először) süsse el, de 28 évvel később erre már esélye nincs. Amire itt pontokat lehet még adni, az a Daft Punk zenéje, ami zseniális és egy sokkal jobb filmet idéz, illetve Flynn epikus jelenete az End of Line klubban. Az vitathatatlan, hogy ennél sokkal több kellett volna. 6/10 End of Line.

The Limits of Control (2009)

Jarmusch filmjeinek mindig is volt egy egyéni, lassú hangulata, ami ebből sem hiányzik. A sztorivonal nem túl jelentős, voltaképpen azt figyeljük, ahogy egy középkorú, fekete férfi bolyong. Céltudatosan bár, de bolyong. A végén valamilyen szinten megvilágosodik előttünk, hogy mi volt ez az egész, de a részletek persze hiányoznak. Nekem az elemek tetszettek is (a két eszpresszó, a hülye metafizikai utalások, a lassú hangulat), és az élmény is rendben lehetett volna, ha nem lett volna ennyire repetitív a film: azt azért nem kellett volna háromszor végignéznünk, hogy emberünk a lépcsőkön sétál illetve minden új helyszínen ugyanazt a rutint adja elő. Ez már sok. A végén Bill Murray zseniális, de mire odáig eljutunk, szénné unjátok a fejeteket. Így még lehet, hogy még jobban, hogy ezt olvastátok :-) Az egésznek az értelme persze nem derül ki, s ez valahogy még jól is áll a filmnek azon a ponton. Ennek ellenére csak 5/10-et tudok adni. Kacérkodtam, hogy megéri e a hatos csak azért, mert Jarmusch, egészen addig, amikor ezt magamban ki is mondtam, és rájöttem, hogy "csak azért, mert Jarmusch" nem. :-)

United 93 (2006)

A WTC elleni támadások napján eltérített egyik repülő sztoriját adja elő ez a film szinte egyáltalán nem túldramatizálva, kicsit dokumentarista, kézikamerás stílusban. Azért nehéz értékelni, mert egy emlékezetes karakter, jelenet, beszólás nincs benne, és mindezt ki tudják magyarázni az alkotók, hogy hát ők inkább a hitelességre és az életszerűségre törekedtek. És számomra akkor nincs értelme. Így mindenki az arctalan tömeg része volt számomra, és nem kínált fogást magán sehol a film. Sehol. És amelyik film nem ragadja meg a figyelmemet, azt nem tudom jobbra értékelni eleve, mint 4/10. Kár érte, a témát szerintem kicsit hagyományosabban, de odafigyelve sokkal jobban is fel lehetett volna dolgozni.

Ez volt most az utolsó, amint látjátok, megintcsak igen sanyarú idők járnak rám filmek szempontjából. Már elég régen nem láttam 9-10 pontosat, és ez 2008 körül még meglepett, de ma már nem tud. A következő post filozófiai jellegű témát fog feszegetni, talán holnap vagy a jövő héten valamikor, ezt most tulajdonképpen azért írtam, hogy írjak valamit.

Aurora éppen egy Spektrumon látott dokumentumfilmről mesélt, ami az afrikai kakaóültetvényeken dolgozó gyerekek(!) sanyarú sorsáról szólt. Hogy például nem tudnak iskolába járni, mert az állam nem támogatja, csak akkor, ha van 3 tanterem, és az iskolában csak egy volt. Konkrétan a következő párbeszéd zajlott le:

Aurora: Persze ha nagyon akarnának, akkor tehetnének valamit, mert volt ott jó sok fa. Építhettek volna akkor fából egy iskolát...
S@ti (felcsillanó szemmel közbevág): Faiskolát!
Aurora (szünet): Soha többé nem mesélek neked semmit...

Szóval már-már Polcz péteri* magasságokba emelkedtem. De talán még nem tartok ott.

*Nfol értette, de a többieknek: Polcz Péter volt az a GAMER magazinbeli cikkíró, aki a szerkesztőségben állítólag folyamatosan hülyébbnél hülyébb szóviccekkel fárasztott mindenkit ("Játsszunk Tekken kettőt, ketten, kettőt" - mondta PPéter, és kiküldtük a szobából).

Aurora egyik nap este már fáradt volt, én pedig kaptam az alkalmon, és random mondatokkal ("De a csimpánzoknak ne köss pulóvert!", "Az elefánt nem is azon a vonaton van") tovább fárasztottam, mire ő közölte, hogy felélénkült szellemileg, mert mínusszor mínusz az plusz, tehát ha fáradt és tovább fárasztom, akkor élénkebb lesz.

Ez érdekes módon ellentmond egy korábbi, szintén közös megfigyelésünknek, úgyhogy peer review-ra és kettős vak kísérletekre lesz itt szükség a kérdés eldöntéséhez. Tárcsázom is a brit tudósokat.

(Ez a post is elég fárasztó lett, de legalább van. Pont mikor már azt hittétek, abbahagyom a blogolást :-) )

Bár angolul egyáltalán nem hangzik jól a rövidítés, hogy ne mindig NÉP legyen, megváltoztattam a címet. És most nézzük, milyen is volt 2009:

Filmek

Avatar - Mindent elmondtam már erről a filmről, amit el lehetett. Az évtized moziélménye, ahhoz képest, amilyen a film, még kevés hype-ot is kapott :-) Egyszerűen elvarázsol. Varázslat. Ez az, amiért a mozit kitalálták. És én már tudtam ezt régebben is. Lehetőleg IMAX-ben nézzétek! 10/10, 2009 legjobbja, könnyedén.

District 9 - A másik film, amit nagyon vártam, és mindenki nagyon várt, és úgy hype-olták, hogy "újradefiniálja" a sci-fi műfaját. Hát nem sikerült. De ha ezt ki is vesem, akkor se lesz egy partikulárisan jó film, inkább csak erős átlag. A powersuit-os részek jók voltak - egészen az Avatarig. Sorry... 7/10

Ice Age: Dawn of the Dinosaurs - Én azok közé tartozom, akiknek még tetszett a második rész, de ennek a harmadiknak már frankón semmi értelme nem volt. Próbáltak még egy kis pénzt csengetni a kasszába úgy, hogy mindent összehordanak. Teljesen inkomprehenzibilis a film, de legfőképp az, hogy hogy kaphatott ez zöld lámpát? És miért mentem rá el moziba? 5/10

Inglourious Basterds - Moziünnepen néztem, és bizony ünnep volt, mert ez egy nagyon jól összerakott, perfekt tempójú, egyszerűen kemény film. Mestermű, sokaknak a Ponyvaregénynél is jobban tetszett. Én eddig azért nem megyek el, de mindenképp megadom rá a kilencest, mert óriási volt. Csak így tovább, Tarantino - akinek az elméjének az épségéért sokszor komolyan aggódom: "medve zsidó"...? Húhhhuhh... 9/10

Moon - Na, én ezt jobban vártam, mint a District 9-et, végre egy olyan film lehetett volna, ami az általam hőn imádott 2001 nyomába érhet... Dehát Duncan Jones nem Stanley Kubrick. Sajnos igazából semmi nem történik a filmben, és sajnos érezhetően. Mert vannak ugye kemény üres félórák a 2001-ben is, de annak minden kockájából süt a zsenialitás. Itt üres az egész. És az ember legalább a végére várna valami tvisztet vagy ilyesmit, de még az sincs. Így épp csak nézhető... 6/10

Partly Cloudy - A Pixar-rövidfilm, ami az UP! előtt ment. Már tavaly is azt mondtam, hogy ezeknek nem romlik a minősége, és tényleg. Aranyos, humoros, zseniális! Ha minden igaz, itt nézhető, de psszt... 9/10

Star Trek - Nem tudom megbocsátani a plot hole-t egyszerűen. A sztori legalább óvodás szinten legyen jól kidolgozva, utána jöhet a többi. A látvány nem volt rossz helyenként, de semmi, értsd 0 maradandó jelenet van benne. 5/10

Terminator Salvation - Ezt nagyon vártam Christian Bale miatt, merthogy ő még nem szerepelt igazán rossz filmben: na most megtette. Érdekes módon pont Sam Worthington történetszála ért valamit ebből a filmből, az még egész jó is volt (csak ne nevezzék Terminátornak). A jövőkép nem stimmelt, az akciójelenetek nem voltak jók, a kontinuitás arconköpve (már a harmadik rész által is, de itt aztán már teljesen)... Vártam Michael Ironside alakítását is, de igazából csak egy random parancsnokot alakítot, tényleg bárki lehetett volna... 6/10, de tényleg csak Sam miatt.

The Butterfly Effect 3: Revelations - Már a második rész se volt jó, de ez még katasztrofálisabb: igazából csak fogják az első film alapötletét és elsütögetik különböző sztorikhoz. Itt ilyen nyomozós-tvisztes lenne a dolog, de nagyon gyenge, a végén a tvisztnél még ásítottam is egyet, hogy "hát persze". Nagyon nem ajánlom: 5/10

The Proposal - Romantikus vígjáték, egyszer jó moziban, de legalább a jobbak közül való. Műfaján belül sok rosszat nem lehet róla mondani. Pont jó, semmi extra igazából. 6/10

The Taking of Pelham 1 2 3 - Azon kívül, hogy pont azt a metrót rabolja el Travolta, amit a legtöbbet használtunk New Yorkban (azon a vonalon volt a szállás), nem sok jót tudok róla mondani. Olyan semmilyen, már alig is emlékszem rá... 5/10

Transformers: Revenge of the Fallen - Az akciók sokkal jobbak benne, mint az első részben, ezt emg kell hagyni, amúgy a történet igen gyenge, meg a poénok is. Felejthető, ami sajnálatos, mert én bírom a Shia gyereket is, meg volt egy fantasztikus erdei csata, csakhát mivel nem sikerült megcsinálni a filmet rendesen, ezért senki nem fog rá pár év múlva már emlékezni. Van, aki már most sem emlékszik. Ami még különösen érdekes, hogy hogy lehet az, hogy Michael Bay egyik pillanatban még tud kamerarángatás nélkül akciójelenetet rendezni, legközelebb meg már nem. Most akkor tud vagy nem tud? Cameronnak azért a cipőfűzőjét se kötheti be, de nem is célja, az látszik is. Vesd össze még ezt és ezt. Ez volt az a film, amiből én messzemenő következtetéseket vontam le a filmművészet jelenlegi állapotáról. Ja, meg van már erről egy review-m is, ahol nem szidtam le olyan nagyon... Igazából a nagyzolás az, ami ebben a filmben a legtaszítóbb. MB effektekért felelős stábja büszke volt arra, hogy több mint hatvanezer részből áll egy-egy robot a vásznon. Namost ha emellé ilyen felfoghatatlan cselekményt hegesztenek, mint ami ebben a filmben van, akkor ne csodálkozzanak, hogy senki nem képes felfogni, hogy mi van. Higgyétek el, aki azt állítja, hogy ennek a filmnek van értelme, az hazudik.... 5/10.

Watchmen - Azt mondják a népek, akik olvasták a képregényt, hogy majdnem verbatim az adaptáció. Hát ha tényleg, akkor még kevésbé értem a hype-ot, mert a sztori nem annyira jó, hogy még valami irodalmi top100-on is szerepeljen egyetlen képregényként. Na neeee... A film meg egyszerűen szólva: béna. Uncsi, és egyszerűen nincs jól megcsinálva. Hiányzik az a képesség, amivel beszippant a saját univerzumába. Engem nem tudott. A soundtrack meg atrocitással egyenlő. Egyedül Rorschach karaktere említésre méltó, mert az egész jó volt. A többi kuka. 3/10

X-Men Origins: Wolverine - Egész jó a megvalósítás, habár a sztori helyenként nagyon nem jó. Valami sokkal sötétebb dolgot vártam eredet-sztorinak, így kicsit lightos a dolog. Viszont olyan nagyon nem tudok haragudni a filmre, mert van egyfajta varázsa. Na nem zseniális, távolról sem, de legalább még emlékszem rá... 6/10

Zene

Hoobastank - For(n)ever

Sajnos nem tekinthetek el attól, hogy az album címe milyen borzasztóan színvonaltalan szójáték, mert ugyan már a 2006-os albumuk sem volt jó, de ez már teljesen megbocsáthatatlan, hogy az egész albumon csak egy (1) emlékezetes (borderline zseniális) szám van, az pedig a The Letter. A többi az őrületesen felejthető... Én még várom, hogy mikor sikerül megismételni a The Reason album zsenialitását.

The Prodigy - Invaders Must Die

Sok zenekritikus kiröhögte szabályosan, mert a hangzás 10 évvel ezelőtti, vagy legalábbis a stílus a 10 évvel ezelőtti Prodigy-t idézi, mintha nem fejlődött volna az együttes. Erre két dolgot mondanék: egyrész nem feltétlenül baj az, ha valami működik és csinálunk még egy(pár) művet a működő formulára építve (lásd a New Order két legújabb albumát!), másrészt pedig azért vannak új elemek bőven a hangzásban. Harmadrészt: a Prodigy az előző albumával már egyszer próbált újat (nekem az is tetszett), de a meg le lett szólva azért, mert a hangzás túl experimentális. Szóval semmi se jó, mi? Dehogynem Ez az album jó!!! Nem tudok rossz számot mondani róla (talán a Black Smoke uncsi kicsit), egyszerűen végig zseniális! A legjobb számot egyszerűen képtelen vagyok kiválasztani, mert mind fantasztikus, úgyhogy hallgassuk meg a címadó dalt.

Röyksopp - Junior

Az albumcím az előzőekhez képest nem valami nagy, viszont a kontent az nagyon ütős. Eleinte annyira nem tudtam hová tenni, de a fejemre nőtt. Szinte mindegyik track emlékezetes valamiért, mind a zene, mind a szöveg zseniális annak ellenére is, hogy sok újdonságot hoz a hangzásban a duó. Ennek legeklatánsabb példája a Vision One című track, amit hirtelen ránézésre (izé... hallgatásra) meg nem mondana az ember, hogy Röyksopp, de fantasztikus olyan "na ezt nem gondoltam volna"-szerűen :-) Legjobbat nem nagyon tudok választani itt sem, de ha muszáj, akkor itt van a The Girl and the Robot.

The Lonely Island - Incredibad

Itt nem lehet haragudni a gyenge szóviccért, mert a szövegek egyébként is magukért beszélnek. Paródiaalbumnak jó, bár egy-két jobb tracket még el tudtam volna viselni. A legjobb track természetesen az örök klasszikus I'm on a Boat!

Static-X - Cult of Static

A Static-X-et mindig is bírtam, de most elmentek egy kicsit olyan irányba, amiről inkább azt tudnám elképzelni, hogy Dicskának tetszik. Egyébként nem rossz, kicsit pszichotikus, kicsit őrült, de határozottan hallgatható metál muzsikáról van szó. A legjobb track a Tera-Fied, a YouTube-on csak élő felvételek vannak róla, úgyhogy sajnos nem tudom linkelni.

Franz Ferdinand - Tonight: Franz Ferdinand

Új a hangzás, de a stílus a régi, szerethető, innovatív dalok, amelyek megmutatják, hogy a FF halad a korral, sikerült 2009-re aktualizálni az együttest. Minden dal hallgatható, a Ulysses a legnépszerűbb, nekem mégis a Twilight Omens tetszik a legjobban, nem azért mert annyira újszerű lenne, hanem pont azért, mert hibátlanul hozza a már ismert formulát.

Depeche Mode - Sounds of the Universe

A 2005-ös fantasztikus hangzású Playing the Angel után valami elképesztő minőségi visszaesésnek lehetünk tanúi. Lassú, álmos trackek követik egymást, sehol az update-elt hangzás, ami jelen esetben azért rossz, mert unalmas. Ha a 2005-ös hagyományok maradtak volna, akkor azt mondom, hogy jól hozták a színvonalat, így viszont sajnos nem tudok róla sok jót mondani. Amit tudok, az is rossz, hiszen a legjobb track a Wrong.

Placebo - Battle for the Sun

2004-2005 tájékán nagyon bírtam a Placebót, de most már egyre kevésbé. Ugyanis az akkor legújabb albumuk szinte végig zseniális volt, meg az előte lévők is. A 2006-os Meds című opusszal azonban mgindultak a lejtőn lefelé, és úgy tűnik nehéz lesz a megállás. A legjobb track a Breathe Underwater, ami tényleg nagyon jó, de nem sikerült ezt a dallamosságot végigvezetni az albumon. Kár érte...

The Crystal Method - Divided By Night

Sokaknak az a véleménye, hogy a TCM energiája hiányzik ebből az albumból. Én azt mondom, nem veszett el, csak átalakult: a fantasztikus basszus a Divided By Night-ban, a sodró lendület a Kling to the Wreckage-ben és a Sine Language-ben egyszerűen bizonyítják, hogy a TCM igenis ott van a háttérben. Az már más kérdés, hogy sok experimentális dolog került bele, de mindegyik ilyen elem úgy van megvalósítva, hogy látszik (hallatszik), hogy nem csak összedobtak valami újat, hogy bekajálja a nép, hanem tényleg odafigyeltek minden apróságra. Van rajta pár olyan track, amiről soha nem mondanám meg, hogy TCM (pl. Black Rainbows), de az album végére érve én azt mondom, örülök, hogy új oldalukról is megismerhettük a fiúkat, azzal együtt is, hogy azért 2-3 olyan igazi TCM-es szám igenis van rajta. A legjobb köztük a Drown in the Now, amiről sokan azt írják, hogy... mondjatok már egy rendes magyar megfelelőt az "overproduced"-re... Egyébként ez nem overproduced, hanem pontosan a megfelelő mértékben van behangolva, hogy összeálljon tökéletesen. Ha overproduced zenét akarnak hallgatni azok, akik erre ezt mondják, azok hallgassanak Ronald Jenkees albumokat. A két lassú szám közül pedig nekem a Black Rainbows a befutó, orrhosszal.

Kasabian - West Ryder Pauper Lunatic Asylum

Nekem már az Empire se tetszett annyira 2006-ban, és a srácok továbbra se tudják elérni az első albumuk hangzását. Próbálnak mindig valami újat, de nálam ez így nem klappol. Míg az első albumról szinte az összes tracket meg tudom nevezni, a másodikról már csak a Shoot the Runner és a Stuntman volt emlékezetes, erről már csak egy track, az Underdog fog beugrani. Van itt azért még potenciál, én bízom abban, hogy meglesz ez legközelebb!

MuteMath - Armistice

Elképesztően felemelő, lendületes, örömzenét játszanak a fiúk! Szinte semmi rosszat nem tudok elmondani erről az albumról! Talán egy-két gyenge szám becsúszott, de a legtöbb azért egyszinten van a legjobbal, ami természetesen nem lehet más, mint a zseniális Electrify. Még amikor elmennek a kicsit melankolikusabb, lassabb tempó felé, akkor is sikerül nagyon jót alkotni (No Response). Az év egyik meglepetése, bár nekem nem jött olyan váratlanul, mert a 2006-os albumuk is nagyon ott volt!

Daughtry - Leave This Town

A 2006-os zseniális azonoscímű album után itt a következő, ahol félig-meddig sikerült kiherélni a hangzást, ami naggyá tette az előadót. Itt már hagyományosabb dallamvezetés jellemzi az eddig sem sok kockázatot vállaló rádióbarát muzsikát játszó bandát, és ez bizony nem pozitívum. Olyan sok emlékezetes számot nem is sikerült összehozni ezúttal, a legjobb a Learn My Lesson, de ez is nagyrészt inkább olyan semmilyen. Nagyon kár érte, mert itt érdemes lett volna fejleszteni kicsit a dolgokon.

Client - Command

Ezt az albumot vártam nagyon, de most, hogy itt van, nem igazán tudok mit mondani róla... Jellegtelen, főleg ahhoz képest, hogy a 2007-es Heartland mekkora jó volt. Egyszerűen még kedvencet se tudok erről választani... Nem mondom, hogy rossz, de a Clienttől ennél sokkal-sokkal többet vártam!

Breaking Benjamin - Dear Agony

Nagyon az epikus hatásra megy ez az album, de valahogy nem jön össze. A BB egyébként se változtatott nagyon semmit a hangzásán, és ez nem is lenne rossz, ha jól hoznák amit tudnak, de itt ez nem jön össze. Valami hiányzik, valami eszenciális. Márpedig ha teszünk az albumra egy olyan című tracket, hogy Anthem of the Angels, akkor ennél sokkal jobban kéne ám csinálni. Sokkal jobban.

Ronald Jenkees - Disorganized Fun

Ahogy azt már kifejtettem, RJ-vel pont az a baj, hogy nem csinálja úgy, ahogy jön neki, hanem csiszolgatja és... overproducálja a műveit. A címmel ellentétben a rendszertelenség csak két trackben nyilvánul meg igazán, meglepő módon a Disorganized Funban és a Throwing Fire-ben. Amit a Guitar Sounddal művelt, az meg egyenesen megbocsáthatatlan. Így az albumon a Disorganized Fun a legjobb ebben a formában, de amúgy a Guitar Sound improvizált verziója veri. Le is rippeltem a YouTube-ról, és én inkább azt a verziót hallgatom :-) RJ-nek továbbra is azt üzenem, hogy csak üljél le és játssz és pörköld cédére ami kijön, gondolkodni nem kell.

Soilwork - The Chainheart Machine

Dicskának biztos tetszik, de nekem mindegyik track ugyanúgy hangzik. A Figure #5 az sokkal jobb volt, mert volt dallama is a számoknak. Ez így számomra nem jön be.

Tiesto - Kaleidoscope

Vannak rajta jók, de még a legjobbak sem érhetnek a 2004-es Just Be albumon tapasztalható fantasztikus magasságok nyomába. Egyszerűen fogyasztható és tizenkettő egy tucat dalokkal van tele ez az album, és Tiestótól egyáltalán nem ezt várjuk...

Air- Love 2

A Pocket Symphony után annyira nem vártam ezt az albumot, mert az annyira katasztrofális volt, hogy azt hittem, végleg elveszett az Air számomra. De nem: sikerült egy a Moon Safarira emlékeztető alkotást összehozni, és ez igazán kelemes meglepetés volt. Felsorolni felesleges, mik rajta a jók, mert egy-két kivétellel mindegyik az, de a közhiedelemmel ellentétben nem a Sing Sang Sung a legjobb, hanem a So Light is her Footfall. Nem TELJESEN Moon Safari színvona, de közel van és jó!

Wendigo - Audio Leash

Erről az albumról csak annyit, hogy magyar és csúcsminőség, de ezt már egy másik blogger sokkal jobb szavakkal bemutatta, mint én, úgyhogy inkább linkelem az ominózus postot, amiből az is kiderül, hogy az album hol tölthető le teljesen legális módon.

Owl City - Ocean Eyes

Wow! Ezek a srácok kialakítottak egy felismerhető hangzást (némi vokóder-segítséggel, dehát jó ez), és a szövegeik meg a "kellemesen bugyuta, ugyanakkor néha filozofikus magasságokba is eljutó" típusból vannak, a dallamok meg fergetegesek. Egyszerűen hallgatható! A legjobb szám természetesen a Fireflies, de elképesztő az egész album! A év meglepetése számomra, a Fireflies-ra azt találtam mondani, hogy 2009 legszebb száma. Hát, tartom...

Sok album kimaradt itt még, pl. a következő együttesek 2009-es művei: Basement Jaxx, Muse, Mew, Metric, Papa Roach, Three Days Grace, de ezeket még nem tudtam elégszer meghallgatni ahhoz, hogy adekvát véleményt tudjak formálni róluk. És nagyon haragszom a Massive Attackre, hogy csak egy EP-t adtak ki, és az se olyan jó, mint ahogy azt a False Flags-ből sejteni lehetett. Ejnye!

A 2009-es album TOP 3 tehát így néz ki:

1. Prodigy - Invaders Must Die

2. The Crystal Method - Divided By Night

3. Röyksopp - Junior

Az Owl City csak hajszállal maradt le a harmadik helyről!

Nem 2009-es, de jó dolgok

1. StarCraft (1998-1999)

Hát igen, én csak most estem bele így ebbe a dologba, igazából egy nagy-nagy problémám van vele, de ezt már mondtam is ezen kívül az egész játék tulajdonképpen varázslatos. A jobbklikk-problémáról pedig csak annyit, hogy életemben először érveltem az amúgy általam nem igazán szeretett Occam-borotvája elvvel. De igazam volt, ezt még a vitapartner is elismerte. Továbbra is értetlenül állok. Egyébként nem leszek benne nagyon profi, szeritnem online 1on1-ben kb. soha nem fogok tudni nyerni, de 3v3 meg 4v4 meccseket simán nyomok időnként. Mert jó.

2. PES 6 (2006)

A játékokkal kapcsolatban igencsak sanyarú a sorsom, amennyiben még mindig 2004 nyarán frissült utoljára a gépem, és így online játszani csak olyan játékokkal tudok, amik mennek is a gépemen. Mindenesetre a PES6-hoz még mindig van közösség, és egyszerűen zseniális a játék. A hollandokkal játszom, és általában úgy is kapok ki, mint ők. Fantasztikus 10%-os nyerési mutatóm van, de van PlayStation 2 kontrollerem, amit direkt ezért vettem magamnak karácsonyra. Azzal egy-két százalékot javult is a játékom :-) Az SC mellett ez az év online tevékenysége nálam (már az UT-t nem számítom ide, mert az örök)

3. Buffy, the Vampire Slayer (1997-2003)

Idén néztem végig, és azt mondom, érdemes mind a 7 szezont végigkísérni, de legfőképpen az első 3-at. A harmadik a legjobb, az végig zseniális! A legzseniálisabb epizód pedig a negyedik szezont lezáró Restless. Amúgyis tele van ikonikus, hisztérikusan vicces vagy abszolút könnyfacsaró momentumokkal (néha egyszerre a három), a vége felé pedig szerepel egy kicsit Nathan Fillion is. Aki nem találja túl darkosnak, az kezdjen bele és nem fogja megbánni!

4. How I Met Your Mother (2005)

Ezt a sorozatot idén sikerült felfedeznem, és tetszik! Eleve, hogy Whedon hősei közül ketten is benne vannak, az meg hab a tortán, hogy a többi karakter is jó. Egész jó 8-9-es epizódokat hoz a sorozat, ami feltétlenül kellemes meglepetés volt. Most vagyok a második szezon elején és tetszik a átívelő szál is, nem csak az egésznek a kellemes idiotizmusa :-)

5. Weekend Players - Pursuit of Happiness (2008)

Feltétlenül muszáj kiemelnem ezt az albumot, mert minden ízében zseniális kis chillout-muzsika. Kicsit poposabb, mint a Massive Attack, de ettől eltekintve rájuk emlékeztet valahogy. Nincs rajta gyenge track, és ha tudtam volna a létezéséről, akkor a tavalyi NÉP-ben kiütötte volna a Coldplayt a harmadik helyről simán!

Amit várok 2010-ben

- Massive Attack album! Igen, még nem adtam fel :-)
- Új Zagar album!
- Firefly Season 2 (ezt minden évhez ide fogom írni innentől kezdve)
- Érdekes módon filmet nem nagyon tudnék most mondani, amit várok, de majd lesz.
- Hmm, sorozatot se tudok mondani... Hajjaj... Persze Whedon új sorozata, ha a nem a már említett lesz, akkor azt, de...

... tényleg ennyi. Ez persze nem jelenti azt, hogy 2010 rossz év lesz ilyen szempontból, csak annyit, hogy jelenleg keveset tudok arról, hogy mi lesz. Úgyhogy erről többet majd a 2010-et lezáró nagy postban hallhattok (olvashattok). Addig is azt mondanám, hogy 2009 számomra a mikroblogging éve volt több szempontból is, úgyhogy 2010-ben is inkább a Tumblr-en és a Readeren leszek aktív.

Ígyhát mindenkinek BUÉK, ide pedig próbálok azért havi 1 postot legalább kanyarítani :-)

Ja, és még egy random dolog: az év szava a "ridiculous" volt számomra, csak keressetek rá, hogy hány postban szerepel a mikroblogomban...