Superbar
Még február elején telepítettem fel a laptopra a Windows 7 32 bites bétáját (build 7000) az XP mellé. Nem szántam őt napi használatra, mert az XP úgyis kiszolgálja a jelenlegi tevékenységemet, mégis úgy alakult, hogy azóta jóval több időt töltök el a 7-tel. Azt kell mondjam, meglepett, ugyanis használható, kellemes rendszer benyomását kelti. Már ha megszokja a júzer.
Nem fecsegnék most sokat, akit érdekel a Windows 7 és a vele érkező újdonságok, az ezer helyről tájékozódhat, kezdheti rögtön Paul Cottage-cheese Thurrott* weboldalával, a WinSuperSite-tal; amit ott nem lel meg, az nincsen. Egyetlen dologra térek ki csupán, ez pedig az új tálca, a Superbar.
Remek ötletek vannak implementálva benne, viszont néhol megszokást igényel a megjelenése és a működése is. Ugye az a nagy nóvum, hogy — amint az a képen is látszik — alapból szinte lehetetlen megmondani egy tálcagombról, hogy az egy parancsikon vagy egy futó alkalmazást reprezentál éppen. Vagy mindkettő egyszerre. Merthogy az is lehet. Ha rögzítesz egy programot a tálcára, akkor azt megnyomva elindul maga a program. Ha megint megnyomod az ikonját, akkor a már futó példányt minimalizálja, nem pedig újat indít. Jogos a kérdés, hogy akkor miként lehet két fájlkezelőt elindítani: hát úgy, hogy a másodiknál a gombra kattintást megtoldod egy SHIFT billentyűvel. Viszont ekkor még mindig egyetlen ikon tartozik a két ablakhoz. Nem tudom, mi lesz azzal, aki nem szeret ALT+TAB-olni, illetve tudom**, mindenesetre eleinte koncentrálni kell. Ellenben zseniális, hogy bizonyos programok ikonjára jobbal kattintva egy lista jelenik meg, amin megtaláljuk az adott programmal legutóbb megnyitott fájlokat, ráadásul ez a start menü bal szélére pinnelt programokkal is működik, csak ott nem kattintani kell, hanem elég rámutatni és jobbról máris beúszik a hozzá tartozó lista. Ötös.
Annak viszont örülnék, ha a tálca hátterének be lehetne állítani egy egyszínű mintát is, amin nincsen kamu fénytörés.
Nagyon megtetszett még az ablakok gyors átméretezésére használható Aero Snap funkció. A lényege annyi, hogy tetszőleges programablakot a billentyűzettel tudunk pozícionálni és méretezni, pl. a Win+balra kombináció az ablakot a képernyő bal széléhez igazítja és átméretezi úgy, hogy a képernyő felét takarja el. Így könnyen egymás mellé tehetünk két ablakot anélkül, hogy azokat egérvontatással át kellene méreteznünk és a korábbi ablakméretet sem felejti el.
Nem tudom, mi lesz a Windows 7-ből, mire megjelenik, jelen állapotában kecsegtető. Azért egy Linux megy majd mellé.
* Ejtsd: túró.
** A működése visszabutítható a megszokott szintre fájdalom nélkül.
erenon @
Nemtudom, hogy az eredeti macdock hogy csinálja, de az awn egy nyilacskát rak(hat) a futó programok alá, és akkor már minden nyilvánvaló.
Nfol @
erenon: Itt is megváltozik kicsit a gomb, lásd a képen a Chrome ikonja körüli kis domború keretet, meg az egeret odahúzva ki is színezi a hátterét. De amikor sok alkalmazás fut egyszerre, akkor elég átláthatatlanná válik a tálca. Mellesleg nekem ugyanez a gondom az összes dockot imitáló megoldással is.