Formula 1, Bahrein Nagydíja. A Ferrari F2005 első bevetése. Ki korán kel, álmos marad. Rewind...

A két időmérő után úgy tűnt, a Ferrarinál rátaláltak a jó ösvényre az új autóval, legalábbis M. Schumacher második rajtpozíciója erre utal. Barrichello viszont nem örülhet túlságosan, a szabadedzéseken alig tudott pár kört menni a váltó hibája miatt, végül kicserélték a motorját is - utolsó rajtkocka. Alonso a Renault-ban indulás előtt elmondott egy imát a guadalupei szent szűzanyához, hogy az eddig parádésan muzsikáló rajtautomatika ne most mondjon csődöt, de mire a végére ért, már nyomhatta is a pedált. Az első pár körben csupán annyit történt, hogy Alonso és Schumacher egymást kézenfogva megléptek a mezőnytől, egyedül a toyotás Trulli tudott valamennyire a közelükben maradni; mögöttük pedig a két Williams-BMW és a másik Toyotával Ralf Schumacher, majd a szép csendben előretörő Raikkönen és a Montoyát helyettesítő de la Rosa igyekezett. A másik Renault Fisichellával műszaki hiba miatt kiállt. Aztán sokáig nem történt semmi, majd hirtelen kevesebb lett a mezőny egy Schumacherrel, mégpedig az idősebbikkel. Michael méterekkel követte ugyan Alonsót, de nem került előzési pozícióba, aztán pedig az egyik erősebb kanyar előtti fékezési szakaszon elcsúszott, és visszajött ugyan a pályára, de jelentősen lelassult és kiállt a versenyből. Valószínűleg az ő autójában is a váltó ment tönkre. Ezek után Barrichello is elkezdett lassulni, sorra vesztette el a pontszerző helyeket, nem is fejezte be az utolsó kört, hanem ő is kiállt. További izgalmakat csak Sato BAR-Hondája és annak füstölő fékbetétje szolgáltatott volna, ha nincs Montoya és nem szenved sérülést. De Montoya volt, szenvedett sérülést is, helyette pedig a McLaren-Mercedes egyik tesztpilótája, Pedro de la Rosa ült autóba, és úgy gondolta, hogy ha már ott van, kihozza a helyzetből, amit csak lehet, azaz produkálta magát. Ez oda vezetett, hogy ő lett a hétvégén az egyik kedvencem, mert látszott rajta, hogy igen, ő menni akar, előzni akar, pontot akar szerezni, meg akarja magát mutatni, hogy három évnyi kihagyás után is tud versenyezni. Igaz, néha sikerült elszámítania magát, de a hibákat mindig javította egy-egy előzéssel. A dobogóra végül Alonso, Trulli és Raikkönen állhatott fel, szerintem megérdemelten. A futam tanulsága az volt, hogy a Ferrari bizony továbbra is komoly fenyegetés az összes csapatra nézve, az új versenygép még küzd ugyan gyermekbetegségekkel, de ezeket rohamtempóban fogják kijavítani Maranelloban, így csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek ismét a csúcs közelébe.