November közepe van és pulóverben járok és nem fázom.

Az idő pedig relatív, továbbá létezik az időparadoxon. Mert a héten többször találtam magamat olyan szituációban, hogy a valamiből hátralévő idő és az általam érzékelt idő között fordított arányosságot véltem felfedezni, magyarul minél kevesebb volt még hátra, annál hosszabbnak tűntek a percek. Ez főleg matematikával kapcsolatos órákon jelentkezik, nem tudom, van-e összefüggés.

De azt sem értem, hogy a GMail-es fiókomba miért kapok olyan leveleket, amiknek nem én vagyok a címzettje, hanem valami karrieriroda ("Szeretnék regisztrálni!" — ennyi volt a levélben, most írjam vissza, hogy "Oké, megengedem." ?), meg hogy mért kapom meg azokat a leveleket, amiket az első levélre reagálva írtak más hallgatók, akik szintén kaptak a levélből.

Egyébként a Xubuntu működik, majd áradozok róla, ha letelik a kritikus egy hét.