Alig másfél hetes, előre be nem jelentett pauza után máris folytatjuk műsorunkat. Gyanakvóbb olvasóink megnyugtatása végett kijelentjük, hogy nem a médiahatóság sötétített el minket, mi magunktól is kellően sötétek tudunk lenni, amennyiben erre lakossági igény mutatkozik.

Hétfőn sajnálatos körülmények között elhunyt Kolonics György olimpiai bajnok kenus. Ezúton gratulálnék a teljes magyar médiának, amiért egy ilyen eset kapcsán sem tudtak lejönni a megszokott "csak keményen" vonalról és egy valamennyire őszintének látszó megnyilvánulást sem voltak képesek mutatni az elmúlt három nap alatt, ehelyett mindenhol azzal foglalkoznak, hogy vajon kokszolt-e Kolonics és hogy a mentő öt percet késett vagy tizet, mert az egészből ezt kell nekik kiragadni, ez hozza a pénzt meg a nézettséget. Engem mondjuk inkább az érdekelne (ha már bulvár), hogy egy olyan edzőtáborban, ahol valami százötven sportoló — közöttük ugye olimpikonok — napokon keresztül kihajtja a lelkét a Dunán, szóval ott miért nincsen egy kellőképpen felkészült orvosi csapat?

Pekingben ott leszel.