Jövök haza Numerikus matematika előadásról — a Lagrange-féle interpolációs polinom Newton-féle alakja száz percben —, a lépcsőházban a péntekenként megszokott kötegnyi Tipp újság hever, egyet elveszek, elvégre a mellékhelyiségben is el kell foglalnunk magunkat valamivel, amíg várakozunk az ihletre. A heti szalagcím a következő: "Milliókat remélt, örülhet, hogy él", alatta "Nigériai átverés — 10 jelentkezőből 8-nak nyoma vész". Mi a fene, véletlenül egy tízéves lapszámot nyomtattak ki? — emígyen gondolkodom és lélekben felkészülök arra, hogy a következő oldalon szembetalálkozok egy Windows 98 Plus! hirdetéssel, a sportrovatban pedig egy Zidane-nagytotállal emlékeznek meg a franciák győzelméről a foci-vébén.

Sajnos nem ez a helyzet, ez egy friss lapszám, viszont úgy tűnik, sikerült találni egy szerencsétlent, aki bedőlt az ezeréves spamnek, mi több, még vállalja is botorságát. A cikkben amúgy szépen el van mesélve, hogy egészen kereknek tűnt a történet, volt táska, volt benne pénz is (valamennyi), ám egyszercsak elkezdtek sokan lenni a különféle pénzeket követelők és megjelentek a tajvani vegyszeres pénzvalidátorok, akik baráti összegért cserébe felhasználhatóvá varázsolták a táska tartalmát. Valamint az is kiderült, hogy arrafelé elég jó árfolyamon váltanak dollárt vesére és májra. És akkor már nem annyira tetszett a környezet.

Ilyenkor kicsit örülök annak, hogy nincsen időm és pénzem ilyen kalandokra, holnap ugyanis indulok Peruba, ahol tíz százalékot kapok, ha segítek kiásni valami maja vagy azték kincset.