Már két napja nincsen napközben telefonvonalunk. Valami állat építkezés közben kifordította a helyéről az elosztóládát, amihez mi is kapcsolódunk, a telefonszerelők meg időarányos bérért dolgoznak. De legalább éjszakára visszakapcsolják a hol jó, hol nem jó vonalat. Én meg azt tervezgettem hétfőn is és kedden is, hogy éjszaka jól felkelek és ha van vonal, akkor netezek egy cseppet. Olyankor úgyis olcsóbb. Persze ha egyszer lefeküdtem, utána eszem ágában sincs már felkelni, inkább aludtam tovább. A mai reggel amúgy is húzós volt, később ébredtem, mint akartam, aztán kapkodhattam magamat összefelé, hogy nyitásra odaérjek az okmányirodába. Vesztettem - már ott voltak hárman is. Nem baj, ezt kibírjuk, gondoltam, és igazam is lett. Háromnegyed óra múlva már hazafelé autóztam, valamiért olyan jókedvem lett, hogy majdnem elfelejtettem bekanyarodni a falunkba vezető úton...

Azután jobb dolgom nem lévén, elkezdtem kutatni méretes kompaktlemez-gyűjteményemben, amikor a kezembe akadt a Gothic lemeze. Az már korábban, az Icewind Dale első részének Gamer-mellékletként történő megjelentetése után kiderült, hogy az RPG nem az én műfajom. Most mégis belekezdtem a Gothicba, és egészen rabul ejtett a világa, a három egymással szembenálló tábor, a három idea, valamint az, hogy a burok alatt mindenkinek van valami rejtegetnivalója. Ha az irányítás nem lenne annyira körülményes, akkor még jobban szórakoztam volna, illetve elég frusztráló tud lenni, ha az első tíz perc azzal telik, hogy megkeressem, melyik gombbal lehet egy pirosló szamócát felvenni a földről, lévén semmilyen dokumentációm nincsen hozzá. Szóval remek volt, mindenkinek volt valami ügyes-bajos dolga, amiben lehetett nekik segíteni, csak aztán valaki megemlítette, hogy később varázsolni is kell majd a mágusok legyőzéséhez. Hoppá, innentől kezdve lőttek az egésznek. Persze oké, hogy a számítógépes RPG-k többsége arra megy ki, hogy a végén megmentsük a világot valamitől vagy valakitől, és valóban halál unalmas lenne mindenkitől egyszerű feladatokat kapni, de nekem egyszerűen herótom van a varázslásoktól. "Alighogy megmentem a világot, máris újra bajban van. Nem lehetne egy csepp nyugtunk?" Azt sem értettem teljesen, hogy ha valaki lépre csal engem és az őrzők védelme nélküli helyen leüt és elveszi mindenemet, akkor később ha megtalálom, miért nem lehet a párbeszédet úgy terelni, hogy a végén viszonozhassam neki a kedvességét? Arcplasztika, barátilag. Ehelyett országos cimborákká kell válnunk. Kell! Szerepjátékban! Érted...