Korábban megvettem a vonatjegyet, a nagyállomáson csak átsuhantam, magam előtt súlyos gondolatokat görgetve. Az első peronnál száguldottam volna le az aluljáróba, amikor egy sötétebb bőrű srác megszólított angolul. Érdekes volt a csevej, mivel mindketten az akadémiai angolt beszéljük, csak én káeurópai akcentussal, ő meg ilyen török beütéssel. Lényeg annyi, hogy tudta, hová szeretne utazni, jegyet is vett már, csak éppen fogalma sem volt, melyik vágányról indul majd a vonata. Mondtam neki, hogy lemegyünk az aluljáróba és megnézzük jól a kiírásokat; a negyedik vágánynál meg is találtuk, nagyöröm. Mutatja a jegyét, valamit mindenképpen ki akart hozni a menetjegy vásárlásának időpontját jelző sorból:

— It it the time when the train leaves?
— That’s not the time of the departure of your train, it doesn’t matter.
— Then what is it for?
— It’s the time when you bought your ticket. You see, you bought it five minutes past half past one. (13:35)
— That makes sense, I thought it was something more important.
— Well, it also indicates the number of today’s displeased passengers, but that’s a company secret.
— Haha. Thanks for your help!
— You’re welcome.

Ha már a MÁV viccet csinál a közlekedésből, hadd nevessünk mi is. Mióta a korábbi állandó késések miatt későbbre tették a vonatok indulását, ugyanúgy hozzák a vonatok a tíz perces késéseket, csak most már az új időponthoz képest. Hosszában tágul a sín a melegtől, vagy mi van?