Fél hat után nem sokkal megérkezett a bácsi egy nénivel, köszöntek és bevonultak a fürdőszobába. A mintegy három méteres táv alatt a bácsi megjegyezte, hogy nem kell aggódni, seperc alatt meglesz az egész expedíció. Na, mondom, just you wait! A bácsi rettentő mód fel volt szerelkezve, egyetlen zsebéből hat csavarhúzó és két fogó került elő, amint lassacskán szembesült a korábban vázolt műszaki csodával. A négy csavart simán legyűrte, viszont a nyitási művelettel elvolt egy darabig, elvégre az ajtó nem nyílt ki sehogy, és amint jósoltam, leemelni sem lehetett. Szerencsére a vizsgálathoz elég volt egy harminc centis rés, annyira valahogy ki tudtuk feszíteni az ajtót a cső szétvágása, a vízóra összetörése és a főcsap letörése nélkül is. Pangó kondenzvizet viszont nem talált sehol, ezt a megállapítást arra alapozom, hogy a berendezés csak porzott.

Alant egy kép a kérdéses szerelvényről, amelyet bátorkodtam ritka igénytelen nyilakkal és némi magyarázó felirattal megcsinosítani, ha már maga a felvétel elképesztően defókuszált és zajos:

Ezúton gratulálnék a kivitelezőnek és a műszaki átvevőnek. :(