— Halló?
— Üdvözlöm! Fontos Valaki vagyok A Cégtől és Földesi Norbertet keresem.
— Majdnem megtalálta.

A lényeg az, hogy Fontos Valaki A Cégnél koordinátor és valaki beajánlott engem A Cégnél és ők most úgy gondolják, hogy én vagyok az az ember, akire nekik éppen nagy szükségük lenne; gondoltam is, hogy elég nagy bajban lehet A Cég.

Egyébként sem kellene mindent elhinni, amit rólam hallotok. Pár nappal ezelőtt az egyetemen összetalálkoztam egy volt osztálytársammal (nevezzük B-nek), ráköszöntem, ő meg magasról. Ha így, hát így. Tegnapelőtt összetalálkoztam egy másik volt osztálytársammal (legyen K), aki felháborodott hangon közölte velem, hogy nem érti, hogy lehetek ekkora bunkó, hogy B köszön nekem, én meg magasról. És akkor próbáljam meg megmagyarázni. Azt hiszem B megérdemli, hogy legközelebb én őt magasról.

Nem éppen rövid beszélgetésünkből mindössze annyi derült ki, hogy Fontos Valaki A Cégen belül egyfajta Morpheus és szerinte én vagyok Neo. Megegyeztünk abban, hogy pár nap múlva ismét felhív, hogy legyen némi időm átgondolni az állásajánlatot, ami egyébként meglehetősen kecsegtető, csak éppen semennyire nem értek az adott területhez és nem is fér bele az időmbe.

Ráadásul elfelejtettem megkérdezni, hogy vannak-e arrafelé pirosan világító diódaszemű gépek, mert ha vannak, akkor inkább elhekkelgetek itten a nyúlüregben, oszt’ viszhall.

U.i.: Délután mesélte Sanyi, hogy felhívta őt egy fickó és azt mondta neki, hogy ő Neo (mármint hogy Sanyi Neo). K*cs*g Építő!