Az úgynevezett hosszú hétvégéből eddig eltelt idő jelentős részét töltöttem el hasznosabbnál hasznosabb dolgokkal. Például vadul kódolom a grafika házikat. Sajnos ez a WinBGI dolog eléggé furcsákat bír művelni, ennélfogva adott feladat megoldása nem merül ki adott feladat megoldásában, hanem beleinklúdolódik (akarom mondani: importálódik) adott feladat megoldása közben fellépő rejtélyes, bosszantó, megmagyarázhatatlan jelenségek észlelése, felismerése, elhárításukra tett erőfeszítések sokasága és úgy általában rengeteg nem várt WTF elem. (Például egy egyszerű, két egyenesre értelmezett Sutherland-Hodgman poligonvágó algoritmus futtatásának eredménye a nagyobbik gépen — meglepő módon — egy két egyenes által elvágott poligon, a kisebbik gépen viszont — tádáám! — felbontásváltás. Oszt’ rakd össze.)

A Javával meg az van, hogy minél jobban beleásom magamat, annál kevésbé értem az egész gondolkodásmódját. És hiába rajzolok magamnak saját UML diagramokat, meg folyamatábrákat, mint eddigi elakadásaim alkalmával, semmivel nem jutok előrébb. Sőt. Ha az elmúlt két hétre visszagondolok, akkor mindenképpen azt látom (illetve érzem), hogy a dolgokba fektetett idő és energia mennyisége fordított arányt kezd mutatni az eredményekkel, és ez elszomorít, mert kissé megborítja azon feltevésemet, hogy bár fantasztikus zseni nem vagyok, a kellő idő ráfordításával és gyakorlással igenis lehet szépen fejlődni és haladni. A mostaninál több időt viszont nem tudok rászánni, mert már nincs miből; talán ha megtanulnék galoppozás közben pottyantani, nyerhetnék pár extra pillanatot, de akkor már olvasni sem lenne alkalmam. (Na meg a fíling!) És így is folyamatosan az az érzésem, hogy semmire nem jut idő; amit eltöltök az X dologgal, azt éppen az X dologra szánt időből elvett időnek érzem, ami filozófiai problámákhoz vezet, amikkel mégúgysincs időm foglalkozni, de ettől még vannak és basszák a csőrömet.

A nap egyik híre egyébként az, hogy Fernando Alonso elhagyja a McLarent, de még mindig nem tudni, hol versenyez jövőre. Gondolom rettenetesen megtörte, hogy két év után egyszercsak feléje kezdett el fújni a szél a szennyvíztelepről, még az is eszébe jutott, hogy kétszeres világbajnokként megkérdez más kétszeres világbajnokokat, hogy most mit tegyen, de Mika Hakkinen még Raikkönennel pusztítja a Sétálójancsit, M. Schumacher meg hétszeres világbajnok, tanácsot tőle sem kérhet a nyilvánvaló matematikai differencia miatt, a csapatvezetés már hónapok óta ki nem állhatja, szar egy helyzet, hevítsük az ügyvédeket üzemi hőfokra aztán majd lesz valami, egy kétszeres világbajnoknak csak akad egy nyomorult ülés valahol. Végülis azzal sem veszít sokat, ha egy középcsapatnál lehúz egy évet szerényen.

A nap másik híre az, hogy megjelent a Need for Speed ProStreet PC-s demója és a kipróbálók egybehangzó véleménye szerint:
1. akármilyen gépen szaggat,
2. az irányítás (gy.k. az egyik NAGY NÓVUM) tré (tehát nem szokatlan, hanem tré),
3. a fizikai modell (a másik NAGY NÓVUM) csak a sajtóanyagban tűnik másmilyennek, mint eddig.
Persze le lehet majd hozni öles betűkkel, hogy a játékosoknak bejön a komolyabb játékmenet (OMG: komolyabb a játékmenet, mert leginkább előre kijelölt és/vagy zárt pályákon kell versenyezni és közben még fékezni is kell élesebb kanyarok előtt), az ingyenes BMW M3 Challenge kipróbálói meg röhögve fetrengenek majd, amíg nagy nehezen összegyűlik nyolc vote a verseny indításához. (Ezt majd egyszer megmagyarázom mindenkinek, aki nem játszott a játékkal és nem S@tinak hívják.)

Holnap pedig, ha tehetitek, nézzétek 10.55-től az m1-en a valenciai MotoGP-futamok közvetítését, remélhetőleg addigra megoldják, hogy lehessen hallani a kommentátorok hangját az idegesítő középfrekvenciás sípolás nélkül is. Csutkagáz belétek!