Mai problémamegoldó körutam végeztével gyorsan le is vonnám a legkézenfekvőbb tanulságot: Pénteken még a fű sem nő.

Négy személlyel szerettem volna beszélni különböző okoból kifolyólag, a négyből senkit sem sikerült becserkészni azalatt a négy óra alatt, míg ott voltam. Viszont az ügyintézőkkel sikerült felvetetnem a Valószínűségszámítást. Őket egyébként sajnálom, mert a tárgyak meghirdetése és a korábban meghirdetett tárgyak adatainak javítása mellett most a hallgatók eltűnő vizsgajegyeivel is nekik kell foglalkozniuk, meg hát ők is ugyanolyan égi áldásként élik meg a Rendszert, mint mondjuk én. De hogy lássátok, hogy nem magamtól találom ki mindazt, ami az előző bejegyzésekben szerepelt, mutatnék két képet, amelyeket ma délelőtt készítettem a portyázás közben.

Ez az üzenőfal a földszinten található és azt javasolja, hogy menjek fel az emeletre a legfrissebb órarendért. Mit gondoltok, mi van az emeleten?

Az emeleten semmi nincsen. Az állapotok további illusztrálására íme még két kép: ezek az ETR-es bajokkal foglalkozók második védelmi vonalának irodaajtajára vannak kitéve és az etr.hu oldalról kimásolt szöveg szerintem óvatos, burkolt kritikának is tekinthető:

Kicsit elmosódottak a képek, mer’ remeg a kezem mint állat.

Amúgy pedig elkészülni látszik a nagy mű, hamarosan újra kinyit a bót’!