Hűha, én aztán jó sok időre eltűntem... Utoljára csaknem két hónappal ezelőtt láthatott tőlem új sorokat az internetes közönség, azóta aztán jó sokminden történt, bele se kezdek, inkább csak a lényeget.

Nemrég felraktam a YouTube-ra ezt a videót, aminek kapcsán el kell mondanom, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi mocskot én még a nyakamba életemben nem kaptam, de a descriptionben leírtam, hogy számítottam rá, meghát amúgyis: a harmadik után már nem lepi meg az embert, hogy egy negyedik kommentáló is leb*zik*cs*gözi. Ez az élet rendje, ugyebár. Jó kis vihart kavartam, jelenleg 74 kommentnél járunk, ez a most discussed videóm jelenleg, érdemes vetni rá egy pillantást, és utána beleolvasni az első 10-15 kommentbe.

Léderer jól kiszurkolta nekünk ezt az 1-0-at, a bosnyákmeccset pont a második videó szerkesztése közben kiugorva néztem meg (jó kis kétórás szünetet tartottam tehát az alkotói folyamatban, ezalatt ugrott be a videó vége is), a videót most még nem tudom linkelni, mert még renderelődik, de majd fogom tudni hamarosan. A fiúk játéka tetszett, végre már csak egy momentum emlékeztetett a hajdani színvonalra (Nfollal már kitárgyaltuk MSN-en), csak Dzsudzsák önzőzik még néha sokat. De amúgy jól haladnak a fiúk, ha sikerül ezt a nívót megtartani, akkor még bármi lehet akár a törökök ellen is. Íme, már el is mehetnék futballszakértőnek a TV-be; ők se mondanak általában ennél többet.

E bejegyzés megszületésében elévülhetetlen érdemei vannak Nfolnak, akinek ezúttal is köszönöm, hogy vendégművészként szerepeltet engem. Ha nem tenné, ki tudja, mikor bukkantam volna fel újra. Hiába, szörnyű ez a globalizációs idő...