"Mi lett volna, ha...?" Így kezdődnek azok a gondolatok, amiket az ember kénytelen elfelejteni, ha nem szeretné magát állandóan szerencsétlen áldozatnak érezni. Mi lett volna, ha várok egy hónapot a monitorvásárlásal? Olcsóbban tudtam volna megvenni. Mi lett volna, ha sávváltás előtt nem nézek bele kétszer a tükörbe? Valakinél lenne egy betétlap tőlem. Mi lett volna, ha egy héttel később fizetek elő a mobilinternetre? Választhattam volna olcsóbb és nagyobb csomagot, aminek a létezése egy hete még hétpecsétes titok volt. De mondom: ezeken felesleges utólag rágódni, meg bosszankodni miattuk, mert úgy történt, ahogy, adott helyzetben a legoptimálisabb döntést hoztuk (nyilván), kész, vége, és különben is, direkt van így az egész, a nagy agyalásnak pedig kizárólag a paracetamol–gyártók látják hasznát.

De vajon mi lett volna, ha végre valami értelmes dologról írtam volna ma?