Itt látható a két here – bal és jobb –, mindketten leszálltak.

A Méhek zenekarról először tavaly hallottam, amikor elindultak a Magyar Rádió Humorfesztiválján és ha jól emlékszem, a zenei kategóriában a döntőig jutottak el. Már akkor nagyon tetszett az, amit ők csinálnak, ismert vagy új dallamokra halál idióta szövegeket szerkesztettek, amolyan Romhányi–rímhányó stílusban (Frédi és béni, tudod...). A minap Mefi linkfalán találtam egy hivatkozást a weboldalukra, ahonnan letölthető a teljes diszkográfiájuk. Szerintem megéri azt a negyven megát, hogy gazdagabb légy egy élménnyel; különösen ajánlott a Dallas–dal, az Óriásposzter, a Teknószám, illetve a Jaj, Béla, vigyázz, az ütvefúró veszélyes szerszám! című szerzemény, végezetül pedig ki ne hagyjátok a Jellószabmörint, mert abból az is kiderül, hogy nyitott szájjal könnyebb.

(A zeneművek meghallgatása után az agyban esetlegesen kitörölhetetlenül rögzülő dallamok okozta kellemetlenségekért mind a Méhek, mind e blog szerzője elnézést kér, ám felelősséget nem vállal.)