Webmikulás. Mert ha van biomikulás meg ökomikulás, akkor legyen webmikulás is. A webmikulás is hoz ajándékot a gyerekeknek, akkor is, ha jók és akkor is, ha rosszak. Persze megéri jónak lenni, a jó gyerekek ugyanis mind szép weboldalakat szépen megjelenítő böngészőprogramot kapnak tőle, míg a rosszaknak csak szép weboldalakat meglehetősen csúnyán megjelenítő, nagyon buta hibákkal rendelkező böngészőprogram jut, ráadásul jövő mikulásig viselniük kell egy "Én ma is használtam Internet Explorer X-et!" feliratú pólót. A nagyon rosszak pólóján az X helyén egy hatos számjegy szerepel, a kevésbé rosszakén meg hetes.

Szóval ma is megrendítő élményekkel lettem gazdagabb, amikor próbálgattam a kis projektemet. Én készséggel elhiszem, hogy rengeteget dolgoztak a hetes verzión, hogy belekerüljön használható módon az adathalászat elleni védelem, meg az RSS-támogatás, meg a fülek. De akkor miért maradtak benne olyan hibák, amik már a hatos IE-ben is megvoltak? Mondok példát is rögtön.

Múlt héten belekezdtem egy vadonatúj oldal elkészítésébe. Nem titkolt célom volt, hogy a blogot ismét formába hozzam, ugyanakkor úgy szerettem volna elkészíteni a kódot, hogy egyrészt megfeleljen az XHTML 1.0 ajánlásnak (erről később), másrészt legyen hozzá egy korrekt stíluslap, ami szintén megfelel az ajánlásnak, harmadrészt pedig alkalomadtán minimális átalakítás árán tudjam beüzemelni vele az adatbázis-alapú blogot (amit most olvasol éppen, az még mindig statikus HTML). A gyakorlatban ezeket a célokat nem kellett szétválasztanom, ugyanis a szabványoknak történő megfelelés magában hordozza a kód egységességét, átláthatóságát, azaz könnyedén módosítható bármely része, ha éppen arra van szükség. Azonban rá kellett jönnöm, hogy egy ponton túl minden egyes, a szabványosság felé tett lépéssel újabb és újabb hibajelenségek bukkannak fel IE használata esetén.

Már írtam nemegyszer, hogy az elsődleges platform a Firefox. Amikor blogot írok, vagy bármilyen más oldalt fabrikálok a magam vagy mások örömére, elsősorban Firefoxban nézem meg az eredményt. Amíg abban nem azt látom, amit szeretnék, addig más böngészőt el sem indítok. A Firefox az alfa és az omega. Utána megnézem Operával, ami pár milliméteres pozíciós eltéréseket kivéve jól jeleníti meg az oldalt. És ezek után jön csak az Explorer. Méghozzá a hetes, amely a hatoshoz képest jelentős előrelépés és közben mégsem. Verziószámtól függetlenül elcsúszik benne az oldalsó linklista. Verziószámtól függetlenül képes megjeleníteni szöveget olyan helyen, ami az oldal határain kívül esik. Verziószámtól függetlenül leszarja, hogy felül, a "Napi okosságok" felirat a CSS-ben a fejléc bal szélétől kissé beljebb, függőlegesen középtájra van igazítva. A hatos pedig képes arra, hogy egy 770 képpont széles téglalapba nem tud beleszorítani egy 500 és egy 200 képpont szélességű téglalapot, mert szerinte nem férnek el egymás mellett. Így inkább szépen alátördeli. Ha tehát az oldalsó menüt nem látjátok, bátran görgessetek le az oldal aljára, ott lesz a menü is.

Mint írtam fentebb, törekedtem az XHTML 1.0-nak történő megfelelésre. Eredetileg a strict módozatot preferáltam, amíg rá nem jöttem, hogy abban tilos a hivatkozásoknál target tulajdonságot megadni, vagyis minden egyes link azonnal elnavigálna innen, azt meg én nem kultiválom különösebben, illetve ti, olvasók sem nagyon szóltatok amiatt, hogy az új ablakban/fülön megnyíló linkek zavarnának titeket. Így maradt a transitional verzió, aminek minden tekintetben megfelel az oldal. A CSS is teljesen érvényes. Úgy gondolom, azzal, hogy ezeknek az ajánlásoknak megfelelő lapot készítettem, kellőképpen kimutatom az igyekezetemet és a továbbiakban nem fognak érdekelni az IE visszásságai.

Ennél többre nem vagyok hajlandó. Ha más böngészővel találtok valami hibát vagy volna pár észrevételetek, írjátok meg. Velem lehet tárgyalni (majdnem mindenről). A webmikulás tehát hozott nektek egy szép új blogot, abban egy szép unalmas bejegyzést, amin nyilván mindenki halálra unta már magát. A bagázs fele azért, mert nem érdekli, a fele meg azért, mert ő is készített már weboldalt. Érdekes kérdés lehetne, hogy mindezt miért éppen ma adtam elő nektek, mikor annyi minden más, szórakoztató dolog is történt a világban... Például óvodások tízezreinek hasadt meg a tudata, amint kora őszies időben várta a pelyhes hóval együtt érkező Mikulást. Például befejeztem az NFS Carbont (erről holnap bővebben). Például a buszon akkor váltott a lejátszó a Drowning Pool Bodies című számára, amikor a sofőr egy tempós kanyar közepén rúgott egy egészségeset a fékpedálba és páran majdnem elestek. (Említett szám refrénje ugyanis ez: Let the bodies hit the floor!) Hangulattrack a javából!

(Oldalra felírtam pár régi-új nethuszárt, így már nem hiányzik onnan sem _birge, sem pedig Dicska blogja. Hiány pótolva. Mára ennyit.)