Hello tourist!
Reggel nyolckor harminc fok van. Áram meg nincs. Kiváló párosítás. Merészet gondolok, kitolom a bicajt az udvarra és alig félórás procedúra során sikeresen feltornászom az abroncsokban a légnyomást, miközben alig lesz olajos a két kezem, a vállam, a térdem és a homlokom. A melegtől a pumpában megfolyt a kenőzsír és mindenfelé fröcsög. A kutya röhög rajtam. Csúnyán elázik a bundája. Végre elindulok, mindegy merre, csak haladjunk, a menetszellő hadd jöjjön szembe brutálisan.
Egy egész mező, ami napra forog.
Ez a fénysorompós vasúti átkelőhely megfelelne az EU-előírásoknak.
Ez a töltés, itt mindig várni kell (loading...).
A távolabbi fehér pacára rá van írva, hogy tilos fürödni.
A tavaszi árvízkor még víz is volt itt, most kb. 30 centi mély.
"Én is megnövök eccer." - mondja a fehér kő.
A Végtelen határok sorozat legvidékibb epizódja...
A vaskorlát azzal van elfoglalva, hogy mállik.
Legközelebb erre megyek. (A képen elrejtettünk egy mókust is.)
Richard Burns Rally-féle utánérzés: "Two hundred. Keep left: Don’t cut, into bump..."
Sajnos nincsen fotó arról a négy személyről, akik ott jártamkor éppen a hidat őrizték, nehogy elmenjen onnan, ahol van. Azt mondták, nem készíthetek róluk fotót, mert a híd a legrövidebb záridővel készített felvétel alatt is hirtelen elszaladhat. Kár. Megnéztem volna, ahogy szaladnak utána...