Tegyük most félre azon előítéletünket, miszerint a májkrém annyira amorf, hogy nincsen neki oldala. Mivel a matematikáról lehet beszélni tábla és papír nélkül is, csak úgy elméletben, különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül feltehetjük, hogy a májkrémnek igenis van oldala. Több is. Mindezt akkor tudjuk belátni, ha definiáljuk a kenyérszeletet is. Ha leképezzük a májkrémet a kenyérre, akkor egyértelműen látszik, hogy a májkrémnek van legalább két oldala, ebből az egyik nem látszik, a másik meg igen.

Ebből következik, hogy megint S@ti blogjára vagyon itten utalva több ízben is, illetve az is látszik, hogy milyen hatásai vannak egy reggel nyolcas Kalkulus előadásnak, amelyre késve érkezik az ember. Mondjuk nem maradtam le semmiről, ezúttal nem mentek el a francba a határértékek, mint múlt héten, és aktatáskák sem lettek hirtelen mozdulattól felcsapva, úgyhogy kénytelen voltam azon gondolkozni, mennyire lehetetlen a helyzetünk, amennyiben ma tanulunk előadáson olyat, amiből tegnap este már zéhát írtunk erős izgalmi állapotban...

Előadás után azt tapasztaltuk WarPriesttel, hogy esik az eső. Bizonyíték szerzése címén én ebben az esőben tettem meg a mintegy száz métert a Kémia épület és a Könyvtár épülete között, ezzel a meleg szobában alkotott bejegyzések körül kialakult téves információk terjedésének véget is vetek. Aztán megnéztem, hogy feltűnt-e valakinek a dátumok előtti néhány pontocska, és ha feltűnt, akkor egyértelmű-e a szerepük - a hasznosság errefelé még nem jellemzője az opcióknak -, de nem. Ebből arra következtetek, hogy mindenki tudja és érti is, és zéhában erre a kérdésre tökéletesen bináris választ fog adni.

Teljesen exkluzív és rendhagyó módon tudok most beszámolni a vasút eddigi egyetlen olyan péntekjéről, amikor a kiszemelt vonat időben érkezett, időben indult, aztán időben érkezett és megint időben indult. Külön köszönet illeti kedves igentahó utazótársat, amiért a folyosón lehúzta az ablakot, amikor rágyújtott - mert nemdohányzó, de ki nem szarja le... -, aztán visszahúzni nem bírta, és inkább odébbállt, nekem meg egyből ötvenes karom lett, mire fel bírtam húzni.

Most olyan jóságokkal foglalkozok, mint hogy feltöltöm a blog jelenleg szigorúan titkos anyagait a tárhelyemre, meg rádöbbenek, hogy múlt héten megállapítottam, hogy Debrecenbe vittem egy újságot, amiben van valami fontos és haza kell hozni, de elfelejtettem; vírusirtót és tűzfalat telepítek az aktiválatlan Windowsomra és közben bbLean doksikat túrok halomra. Egyszóval: elvagyok, mit talajvíz. Magasan fent.