Igen, megvolt. Megírtuk a Kalkulus zéhát. Délelőtt nagyjából sikerült felfognom - akarom mondani, memorizálnom - az iránymenti deriválás lépéseit, meg sok-sok integrált rajzoltam fehér papírlapokra tollal. Utána elhaladtam a soros Algoritmuselmélet gyakorlatra, ami nemcsak halálosan unalmas volt, hanem még kiábrándítóan tudománytalan is. Például a mi csoportunkban senki nem tudja, hogyan kell bebizonyítani, hogy f(n) eleme O( g(n) )-nek. Ma, a gyakorlat utolsó két percében elmondták. Ugyanúgy nem tudja senki...

De legalább öt perccel a Kalkulus ZH kezdete előtt el tudtam jönni. Megyek is le az első emeletre a szokásos teremhez, ahol egy papír közli velem, hogy az óra a negyediken lesz megtartva. Felrohanok a negyedikre a lépcsőn, annyi időm marad, hogy előszedjem a tollat és a számológépet, aztán lehuppanok WarPriest mellé a padba, aztán kapok feladatlapot, aztán...

...aztán elfog egy fura érzés. Mivel ezen a héten szinte minden nap áldoztam a Kalkulusra néhány órát - mondjuk emiatt is olyan a heti blog, amilyen -, a feladatok gyors áttekintése után arra jutok, hogy valamit mindegyikkel tudok kezdeni. Nézzük az elejét! Egy határozatlan és két határozott integrál kiszámítása. Nos, ööö, a háromból egyet tudok biztosan megoldani, egy másikat az utolsó percben körmölök le, a harmadikat meg... Talán rájöttem a trükkre, talán nem, mindenesetre néhány lépés után ott tartok, hogy a kiszámítási folyamat végtelen ciklusba torkollik. Breakkel kilépek belőle, és megyek a többire.

Sorozatok határérték-számítása Rⁿ-ben, megy. Többváltozós függvény adott pontbeli, iránymenti deriváltjának meghatározása, megy. Illetve, remélem megy, ugyanis kiszámoltam egy mátrixot, amikor rájöttem, hogy nekem ez a mátrix nem jó, viszont a transzponáltja tökéletes volna a célra, úgyhogy elfordítottam jól. Volt még olyan, hogy többváltozós, vektorértékű függvény szélsőértékeinek meghatározása, meg volt egy többváltozós integrál is. Mókás, hogy ezeket könnyebben megoldottam, mint az elején az egyszerű integrálokat... Nem is mókás.

Éppen tudok egy idézetet, ami ide illik, de jól elvetted a kedvemet a le Big Mac-kel, és különben is, ne fogd a fegyvert arra a szerencsétlenre ott hátul, mert még lelövöd a végén és akkor mehetünk majd a főnök elé pólóban meg rövidgatyában, aktatáskával és félelmetes hajzattal...