A cím remek példa arra, hogyan lehet szép magyar nyelvünket elkelkáposztásíthatatlanságosságossá tenni három betűvel. Muszáj volt, mert Fejgeom előadáson sikerült felborítani a félév menetét totálisan, nulla toleranciásan, borzasztóan.

Eddig ugyanis úgy volt, hogy ugyebár gyakorlaton mindenki megírja a kedves aranyos zéhákat - kettőt, plusz a javítózéhák, akinek kell... -, aztán eldől, hogy kep-e gyakorlati aláírást, aztán mehet vizsgázni, ha kapott. Namost, ebből a mai délelőtt folyamán a következő formájúra bonyolódotta procedúra.

Az első zéhát már megírtuk két hete, meglett, nem érdekes. A második zéhát utolsó előtti héten írtuk volna meg, a pótzéhákat meg utolsó héten. A gyakorlat időpontja hétfő 14.00, az előadásé hétfő 10.00. Bácsó tanár úr úgy határozott, hogy legjobb lesz hamar megírni a vizsgát, mert utána nem lesz idehaza, satöbbi, és a vizsga időpontjaként kijelölte az utolsó héten az előadás időpontját, azaz hétfő 10.00-t. Ebben az lesz a mókás, hogy elméletileg ugyanezen napon, mintegy négy órával később fog csupán kiderülni, hogy ki mehet vizsgázni a gyakorlati aláírás birtokában, illetve még lesznek olyanok, akik a vizsga megírása után írnak javítózéhát, hogy vizsgázhassanak. Lol.

Az ISzK-ban pedig olyat láttam, hogy nem is hiszem el. A hónapok óta halott négy gép közül az egyiket javították a rendszeresek, hárman. Ez abból állt, hogy egyikük feltűrt ingujjal matatott a gép belsejében, a másik kettő pedig egymást folytogatta egy tápkábellel. Bash-gyanús...