Ahogyan azt előre gondoltam, a blog frissítése volt a legutolsó dolog, amire időm és/vagy energiám maradt volna, meg ilyenkor más is foglakozzon a családjával, ne pedig énvelem, meg a sekélyes fogalmazványaimmal. Párszor már belegondoltam, hogy vajon kik olvassák ezt a blogot egyáltalán, már azokon kívül, akikről tudok. Mert az oldal statisztikái szerint van olyan nap, hogy nyolc különböző ember is betér ide az oldalamra. Vajon ebből hány tudatos, és vajon hányan jönnek vissza ide később is?

Érdekes közeg ez az internet, néha a lelkes vagy lelketlen szörföző pont ott talál magának valami jót, ahol legkevésbé számít rá. Érdekes, mert az internetezők érdekessé teszik. Gondoljak akár azokra a fórumokra, ahol értelmes, kulturált, informatív társalgás folyik, vagy azokra, ahol az ország különböző pontjain élő, magukat a trónra képzelő trógerek osztják hasonló értelmi képességű társaiknak az észt. Pszichológusoknak kötelező terep az ilyen hely, garantáltan megtalálnak mindenféle tipikus mentalitást és lelki torzulást.

Más. Elkezdtem írni egy komplett(nek nevezhető) végigjátszást a Grand Theft Auto: San Andreashoz. De ezt olyan módon szeretném megírni, hogy a játék tényleges ismerete nélkül is élvezhető, olvasmányos legyen. Ehhez kicsit ki kell színeznem az eseményeket, nem mintha a maguk valójában nem lennének elég izgalmasak vagy részletesek, csak képek nélkül talán szabadabb az ember fantáziája.