Azt hiszem, hogy tavasszal le lesz tarolva a PC-s játékpiac. Ha akkor jelenik meg PC-re a GTA san Andreas. Igen, mondhatja bárki, hogy már a fanatizmus határát súrolja, amit összeírok erről a játékról, de aki tíz percet játszik vele, az azonnal megérti.

Egyszerűen nem lehet megfelelő szavakkal illetni a GTASA-t. Mérete hatalmas (még annál is nagyobb), kivitelezése közel hibátlan, lehetőségei határtalanok (illetve jelen állás szerint sem tudom ép ésszel felfogni mindazt, amit művelni lehet, pedig még csak 5%-nál járok a sztoriban), hangulata fergeteges. És mindez tökéletes összhangban, egymást erősítve tódul a játékos arcába. Ami nagyon megfogja a játékost, az a mérhetetlen aprólékosság, odafigyelés. Ha egy bárba betévedve a falnál játékautomatákat látunk, akkor természetes, hogy kipróbálhatjuk őket. Ugyanitt tétre biliárdozhatunk egy másik játékos vagy gépi karakter ellen. Van lowrider-garázs, ahol a megfelelő autókat tudjuk átalakítani - tető, lökhárítók, keréktárcsák, festések, nitró, üléshuzat, hidraulika - , majd ezzel a járgánnyal a megfelelő helyre hajtva kihívhatunk másokat ugráltató-versenyre. Ez abból áll, hogy a kocsiba szerelt hidraulikát a jobb analóg karral működtetve kell a zene ritmusára megjelenő irányba mozdítani, és ha időben megtesszük, akkor pontot kapunk érte. Ha elrontjuk, akkor az ellenfél kap pontot. Ugyanilyen módon lehet egy bárban táncolni, csak ott gombokat kell nyomkodni. A fórummeeten látott táncgép után ez hatalmas flash volt számomra :).

Természetesen a korábbi részekben lévő civil küldetések is megvannak, lehetek taxisofőr, rendőr, mentős, tűzoltó, új elemként ezúttal lehet házakba betörni, örömlányokat fuvarozni, és állítólag árut szállítani (utóbbit még nem találtam meg). Az eddigi küdetések igazából bemelegítő jellegűek voltak, de mind érdekes, izgalmas. A történetet nem szeretném lelőni senki elől, de kellett már graffitiket lefújni festékszóróval, fegyvereket lopni egy szigorúan őrzött katonai raktártelepről, valamint egyik alkalommal egy frissen szabadult régi havert hazavinni, majd az ő haverját a város másik feléig motoron üldözni.

Lehet, hogy a PS2 kontrollerét kell még szoknom, de szerintem jóval nehezebb lett a játék. Autó nélkül botorság ellenséges területre menni, mert nagyon hamar kicsinálnak, és ezúttal nagyon kevés életerő-növelő vagy golyóálló mellény power-upot találtam. Igaz, az életerőt sokkal egyszerűbben lehet befolyásolni: evéssel és ivással. Persze lehet járni konditerembe utána, különben hamar magunkra öltjük a Dopeman gúnynevet (dope = zsír). Az első infók után azt hittem, hogy ezzel totál elszúrják a R*-nál, de hálistennek ez nem így van. Elég néha ránézni a kis táblázatra, és ha gáz van, akkor foglalkozni vele, nem igényel félpercenkénti csekkolást. A bandatagok általában négyesével járnak, szóval velük vigyázni kell nagyon, még a kocsit is hamar szétkapják. Mi is mehetünk bandával, de ahogy észrevettem eddig, komáink elég hamar elpatkolnak.

Nagyon jó lett viszont a rendőrök belövése: ezentúl már nem fogunk magányosan felénk futó gumibotos járőrökkel találkozni, egyetlen csillagnál is hamar lőni kezdenek ránk. Ha többen vannak, akkor bekerítenek, fedezék mögé bújnak. A motoros járőrök meg iszonyat durvák. Menet közben lövöldöznek ránk a motorról, nagyon gyorsak, nehéz őket lerázni. Vidéken terepjárós sheriffek erednek utánunk, és a komolyabb domborzati viszonyok mellett jó eséllyel elkapnak. Ha már domborzat: végre van magasság és mélység! Eleve a város is egy hegy oldalára épült, és a belváros szokásos egyenletessége után igazi felüdülés a szűk, szerpentines utakon menni. Vannak ugyan néhol durva lejtők, ahol a csutkafék sem állít meg...

Járművekből szintén rengeteg van, egyesek a korábbi részekből ismerősek, de a többség új típus. Mindegyiknek eltérő tulajdonságaik vannak, néha két hasonló gép között is érezhető az eltérés. A személyautók és furgonok, kisteherautók mellett vannak kamionok, amikre végre pótkocsi is akasztható (így persze kicsit lassabb és nehezebben fordul), vannak biciklik, és van traktor is. Ez utóbbi azért nagy poén, mert lassú, de felmegy minden dombra erőlködés nélkül, ráadásul mindenféle utánfutókat is lehet ráakasztani (igaz, kábé öt percig szórakoztam, míg rájöttem, hogyan kell :)).

A hangulathoz sokat hozzátesznek a szövegek. A küldetések között voltak olyanok, amiket azért kellett elölről kezdenem, mert a röhögés miatt lehajtottam egy hídról a folyóba. A levadabb tűzharc közben a kocsiban hamburgert zabáló haver, Big Smoke dumái meg oltáriak! De a sittes ismerős is büszkén újságolta, hogy kapott állást higiéniai technikusként egy kajáldában :). Vagy a folyton füvező Ryder tompult agyú monológjai sem akármik!