A tegnap még eléggé bennem van, azaz erősen tegnapos vagyok még most is. Holnap tehát tegnapelőttös leszek, netán másod-másnapos. Cserébe már képes vagyok elviselni magamat józanul is.

Délelőtt olyan hihetetlen dologgal foglalkoztam, amiről mások még ábrándozni is csak éjjel, fene nagy magányban merészelnek. Mivel a múltkor említett, a motortérben igen tevékeny órákat eltöltő patkány koma továbbra sem került elő élve avagy megmurdelve, az autó kénytelen a garázson kívül, az udvaron tartózkodni. Ezen a héten eddig is sok hó esett, nappal viszont általában olvadt a hó. Ezekből következik, hogy ha én ma déltájban valahová autóval akartam menni, akkor másfél órával előtte ki kellett mennem levakarni róla a több napos fagyott havat. Okos kölyök persze úgy kezdte, hogy beült - egy kupac hó az ülésre -, izzított, fűtést tökig feltekert és ablakokra irányított, majd várt. Aztán kiszállt - újabb adag hó az ülésre -, ami lejött, azt lekaparta, ami nem, azt kézzel szépen lebontotta a motorháztetőről és a szélvédőről. Közben észrevette, hogy a benzintankban tartózkodó üzemanyag mennyisége kezdi közelíteni azt az értéket, amelyet egy kezdő benzincsempész az első benzintank-leszíváskor kötelező jelleggel lenyel. Ezek után extra motorkímélő üzemmódban negyvennel elhalad a benzinkútig - önkormányzati tulajdonú út takarítása sux -, feltankol, ritka értelmes kútkezelővel egyezkedik, aztán gond nélkül eljut Nyíregyházára a csont száraz négyes főútvonal mentén.

Négy órával később hazafelé indultunk. Valamiért az égben addig megukat jól érző hópelyhek úgy döntöttek, hogy e pillanatban a közeledő ünnep szellemét megragadva aláhullanak. Egyszerre. A móka tehát ott kezdődött, hogy a parkolóban megint átlátszóvá tettem az ablakokat, aztán a téli gumi ellenére is el-elkaparó első kerekeket vezérelve kinavigáltam a főútra, ahol 40-50 környékén száguldva gurultunk hazafelé. A főúton végülis nem lett volna akadálya a gyorsabb haladásnak, de ha egyszer mindenki ennyivel bírt menni, akkor nincsen mese. Aztán következett büszkeségünk, a települést elkerülő útszakasz. Következő a helyzet: az úton van három keréknyom, azokon kívül csak letapadt és kissé löttyedt hó. A keréknyomokban pedig tükörjég. Lehet választani, de értelmetlen, egyiken sem lehet kettőnél többel menni értelmesen, főleg úgy nem, hogy a melletted ülő személy még ennél a sebességnél is megállás nélkül buzdít a sebesség csökkentésére. De legalább haladunk; bent a városban gyakorlatilag két nagy kocsisor az egész forgalom: egyik fele a TESCO felé menne, másik fele a METRO felé menne. De nem tud.

Remélem WarPriestnek jól sikerült a diszkmat vizsgája.