Eljött hát az év utolsó hónapjának első napja, amely veszélyes közelségbe helyezi egy bizonyos vörös kabátos, arca helyén nagy fehér - deresnek látszó - bajuszt és szakállat viselő, kissé köpcös - méghogy nem dézsmálja meg az ajándékokat... hát nézzenek már rá! - bácsika kéretlen családlátogató körútját, aki amellett, hogy az imént felsorolt testi hátrányokkal rendlekezik, még egy bazi nagy batyut is magával hurcol oda, ahová a rénszarvasok húzta szánnal a járdán is parkoló autóktól nem tud bekanyarodni. A magam részéről kedvelem az öreget, bár néhány évvel ezelőtt jóval másabb módon gondoltam rá, aztán persze kezdett feltűnni, hogy évről évre jobban hasonlít közeli családtagjaimra. Ekkor olyan három-négy éves lehettem, a traumát azóta is csak részleteiben tudtam kiheverni.

Ha már kiheverés... az tanácsolom nektek, hogy ha valami fontos iskolai dolgotok van, amit határidőre kell megcsinálni, akkor próbáljatok meg mindenféle, a megoldástól különböző cselekvésre buzdító dolgot messzire elkerülni. Különösen figyeljetek - azazhogy pont ne figyeljetek - a kósza programindító ikonokra, mert picit tompul a figyelem, gyengül a koncentráció, és hirtelen azt veszed észre, hogy az SQL-sorok helyén egy kalapos, zebernyeges alak éppen előkapja az igen nagy szórású sörétes puskáját, majd mielőtt egy csapatnyi indiánnal konfrontálódna, még gyorsan meghúzza a whisky-s üveget. Mondom, ilyen furcsa dolgokat lehet észrevenni ilyenkor. Hogyan? Idáig hallottam a kérdést... Azért nem Crimsonland, mert akkor karácsony estig tartana ez a rövidnek indult bejegyzés, hiszen az ezerszámra kupán vágott monszterek változatos elhalálozási módjainak ecsetelése, valamint a leöldösésük közben átélt frenetikus lelki felüdülés elemzése igen sok karaktert venne igénybe.

Jaj, most látom, hogy az előző bekezdésben valamit a kiheverésből akartam kihozni, ami ugyebár nem azt jelenti, hogy elverik a kihét, hanem alvást. Ebből ma reggel kijutott, bár este, lefekvés előtt még véletlenül megvizsgáltam egy függvényt is, így azt hiszem, az okot ezennel megtaláltam. Szóval reggel megcsináltam a másik két függvényvizsgálatot is, aztán folytattam az SQL-szkript írását. Mivel éjjel számos, használhatónak bizonyuló ötletem támadt, amelyket reggelre nagyrészt elfelejtettem, a tegnap még egészen kulturáltan dokumentált állomány mostanra egy posztapokaliptikus, árvíz és villámcsapás sújtotta karakterhalmazzá alakult át, amelyből én magam is hosszas nézelődés árán tudok valami lényegit felfogni. Fontolgatom is, hogy kezdem elölről, de az egyrészt túl egyszerű megoldás, másrészt meg törölni egyszerűbb, mint beírni, úgyhog ez megmarad terv szintjén.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy időnként a Winampot tovább kell léptetnem, amikor éppen nem olyasmit talál, ami akkor éppen nekem jó. Márpedig ha az új Korn-számok egyikét adja be, akkor nekem régen rossz, ugyanis olyankor képtelen vagyok a feladatomra figyelni. Drog ez, mégpedig jóféle.

Hey yo, hey yo, finally you get it
The world ani’t fair, it eats you if you let it

1987. Disturbed - Decadence (3:17) [NFS Most Wanted OST]