Hatkor úgy éreztem, nem aludtam semennyit, ami azért volt jogos, mert valóban nem aludtam semmit. Ha ugyanis lehunytam a szememet, vagy szummákat láttam, vagy SELECT utasításokat. Milyen geek dolog már ez, hogy a rémálmaim is kapcsolódnak az informatikához... Egyszer, némileg módosult tudatállapotban azt hiszem álmomban is Windowst telepítettem, éppen akkor kellett volna betenni a huszadik flopit, amikor felébredtem.

Tegnap mondjuk azzal próbáltam megtörni a monotóniát, hogy egész délután Linuxot használtam. Továbbra sem értem az UHU hardverfelismerőjét, ugyanis egyszer nincsen hang, máskor van, de nagyon recseg, harmadszor meg minden normális, engem kivéve persze, de gondolom ez nem nagy újdonság senki számára, aki meg újszülött, az úgysem olvas engem, tehát neki meg tökmindegy.

A kalkulus zh elég érdekes volt, elhoztam a feladatsort, most úgyis hosszú hétvége lesz, ami magában foglalja az egész őszi szünetünket, azaz november 31-én 0:00-tól november 31-én 23:59-ig végig őszi szüneten leszek. Bele ne sántuljak...
Szóval az a jó a kalkulusban, hogy minden feladatra létezik vagy 2-3 megoldási módszer, kis szerencsével ezek ugyanazt a megoldást adják. Ideális esetben, persze, de egy zh sosem ideális eset. Az egyik egyszerűbb feladatnál meg sikerült annyira alap kifejezésekkel bizonyítanom a megoldásom helyességét, hogy a graduáló óvodásoknak is a könyökén jönne ki az eredmény.

Az adatbázisrendszerek zh már nem volt ilyen fényes, az éjszakai nemalvástól totál el voltam készülve magammal, a feladatsort megkapva pedig kis híján elhelyeztem Vukot az előttem lévő üres padsorba. De úgy látszik, ez csak az érzékek játéka volt, azóta már bőven este van és még mindig élek, ami a délután energiapótlásként betömött csokoládéhalmok relációjában kész csoda.

Ahhoz már későn értem haza, hogy még vonatozzak is másfél órát jóarcú emberek társaságában, úgyhogy az utazást holnap reggelre halasztottam. Az így rámszakadt fél délutánt azzal töltöttem, hogy megnéztem a The butterfly effect című filmet. Namost. S@ti, ha még nem nézted meg, akkor keríts rá sort, mert muszáj látnod. De mindenki másnak is ajánlom, teljesen okés képi világú és felfogható értelmű alkotás, ugyanakkor éppen eleget játszanak benne az idővel és az eseményekkel, hogy lehessen róla trécselni órákat. Az mondjuk rögtön látszik, hogy a Píhez képest mennyivel nagyobb volt a költségvetése, elég szép a szereplők névsora is, a soundtrack pedig tartalmazza a Chemical Brothers My Elastic Eye című dalát. Azért, ha lehet, szeretnék távol maradni a főszereplőhöz hasonló egyénektől.

Ugyanígy életre szólóan kerülném azokat, akik a CSI sorozat forgatókönyve alapjául szolgáló történeteket kitalálják. Ezek egyrészt zsenik, másrészt betegek: zseniális, hogy egy ügy mennyi apró részből áll össze, és beteg, hogy az összes apró részlet oda illik, ahol van, minden meg van alapozva tudományosan vagy érzelmileg. Mondjuk néha csúnyákat nevetek a feliratot készítőkön, amikor nem sikerül annak érteni egy mondatot, ami, máskor meg csodálom őket, hogy a sok káliumpermanganát és részleges farokcsonttörés nem okozott nekik gondot. Bár az is lehet, hogy a magyar szöveget koprodukcióban gyártják önkéntes vegyészek, orvosok és ballisztikai szakértők.

Úgyhogy holnap már otthon leszek, estefelé online leszek, és ha történik valami érdekes, bizisten még aznap megírom. Karottát meg zárják be, hát hogy lehet valaki ennyire autób.zi, hogy a tízperces bemutatóból három percet a földön fekszik mozdulatlanul? Végső soron igaza volt azzal a Ssangyonggal kapcsolatban, csak élőben még annál is megdöbbentőbb, ugyanis nemcsak ronda, hatalmas is. Annak idején a Chokito nem próbálkozott ezzel. Bezzeg ilyen a Gyulainak nem jutna eszébe sosem... Tessék mondani, ha nekem nagy fejem van, tudok bután nézni és elég gyorsan tudom felolvasni az emeltdíjas SMS-számot, akkor lehetek műsorvezető az RTL-nél? ;-)

Hiperkarma - Sosem voltunk senkik.