Reggel arra ébredtem, hogy csütörtök van. Ebben talán nincsen semmi különös, elvégre minden épelméjű ember számára nyilvánvaló dologról van szó. Én viszont a jelek szerint nem vagyok épelméjű, vagy legalábbis valamit nagyon rosszul csinálhatok, ugyanis ha nem olvasnám vissza az előző napi blogokat, nem is nagyon tudnék emlékezni a történtekre. Egyszerűen nem érzékelem az idő múlását, a napok teljesen összefolynak, az általában megvan, hogy vasárnap este visszajövök Debrecenbe, utána meg hirtelen már csütörtök van, akárcsak ma. Pedig hidd el, nem unatkozom napközben egyáltalán, csak utólag visszagondolva az adott napra, valahogy semmi érdekes, semmi megfogható nem ugrik be. A napok meg csak telnek, még alig kezdődött el a félév, mindjárt vége is lesz. Gondolatban valószínűleg még mindig valahol augusztusnál tartok...

Ákos - Dúdolni halkan.

Holnap például két tárgyból is írok zárthelyit, mindkettőt baromi fontos lenne a lehető legjobban megoldani, előző este elhatároztam, hogy a teljes mai napot rászánom az anyag bevágására, aztán ahogy most körülnézek, már dél is elmúlt és még nem csináltam semmit. Jó, igaz, hogy tegnap éjjel 2-ig néztem a CSI New Yorkot, és hogy ma kilenc után ébredtem, de akkor is.

Azért nagyon ne sajnáljatok, nyilván nincsen semmi bajom, csak nem gondolok eleget a magnéziumhiányra, amint az a reklámban elhangzik. Szóval ha fáradtnak, levertnek érzed magad, vagy alvás közben görcsbe rándul a lábad, akkor csak gondolj erősen a magnéziumhiányra és rögtön elmúlik minden bajod.

Ákos - Majom a ketrecben.

Nincs mit tenni, a Winamp ezeket dobta be. Van érzéke hozzá, annyi szent. Mert most ugyanezt dobta be, csak a keményebb hangzásút; az előbb még az instrumentális ment. Most el.