Akik ma délelőtt a fórum környékén jártak - hogyhogy melyik fórum, hát persze, hogy a GO -, azok azt tapasztalhatták, hogy rendszertelen időközönként megjelenek, postolok párat aztán megint eltűnök. S@ti már majdnem gyanút fogott, miszerint valahogyan behúztam egy netkábelt az albérletbe, ez azonban legalább annyira elképzelhetetlen, mint Aba Botond előszava a Kontroll második részének elején. Ugyanis Méréstechnikán voltam, amiről már korábban is ejtettem szót. Programot ugyebár DOS alatt írunk és tesztelünk az ezeréves Borland C-vel, aminek egyetlen jó tulajdonsága a helpje, amiben szépen le van írva minden utasításnak a szintaktikája meg a működése; XP alatt meg nagyban másoljuk egymásnak a használható programrészeket pendrive-ra, elvégre ki a fene hord magánál flopit...

Reggel nyolckor tehát nekiestünk a problémának, ami még ugyanaz, mint a múlt héten, vagyis soros porti kommunikáció két számítógép között, átfordított nyomtatókábellel. Jótanács: ne kezdj bele, mert sokat fogsz szívni. Mi ketten három óra alatt jutottunk el odáig, hogy az egyik gépen beadott 0 és 2⁵-1 közé eső számok közül néhány megjelent a másik gép képernyőjén. Eleinte persze a 2-ből 144 lett, a 10-ből 208, satöbbi, majd a megfelelő átalakítás után már majdnem örültünk is, amikor kipróbáltuk az egészet negatív számok esetén is. Nos, nem működött, de annyira nem, hogy a gép portjára küldött értéket ugyanazon gépen ismét megjelenítve iszonytató hülyeségek jelentek meg. Az óra vége után fél órával megjelenő tanerő - aki egyébként másodállásban állítólag jóga-tanár is - szerint jó úton indultunk el, csak még messze a vége, főleg ha a többi résszel is ennyit fogunk tökölni.

Még annyit jegyeznék meg végszóként, hogy mélységesen felháborít az a tény, miszerint ugyanazon programban írt forráskód az egyik gépen tökéletesen lefordul és lefut, a másikra átmásolva meg dob egy szép hibalistát meg egy rakat warningot, aminek láttán a teremben lévők közösen kezdték el a kollektív géprombolás gondolatát forgatni a fejükben. Egyedül a jógatanár őrizte meg nyugalmát, én nem is értem, ez a jóga ilyen "sz.rok a világ gondjaira"-mentalitást ad az embernek?

Szóval, ekkor döbbentem rá, hogy fél egy van, ami azt jelenti, hogy éppenséggel fél órája zajlik az Adatbázisrendszerek gyakorlatom. Már nem láttam értelmét annak, hogy bemenjek, úgyhogy elmentem a Malomparkba, azon belül is abba az üzletbe, ahol nem vagyok azért hülye, pedig igen. Ugyanis belépve egy akkora képernyővel megáldott Sony VAIO notebook fogadott, amekkorát én még nem láttam életemben, mögötte pedig egy 256 megás videokártya lihegett. Ezen paramétereknek megfelelő magasságú ár is tartozott a géphez, akkora, amekkorát én az életben nem adnék ki egy notebookért, a kicsivel gyengébb, viszont legalább ugyanolyan minőségű Acer Aspire alig feleannyiba került, cserébe szerintem jobban nézett ki és a billentyűzete is értelmesebb elrendezésű volt. Emellett láttam egy fantasztikus, ámbátor a vásárló népek által agyonnyomkodott PSP-t is. Komolyan mondom, ha még telefonálni is lehetne vele, megölné a multimédiás mobilokat teljesen...

Egyszerűen nem hiszem el, hogy sehol nem lehet egyszerű kinézetű, kényelmes fogású, nem vezeték nélküli, de optikai egeret venni. Anno a jelenlegi billentyűzetemért is felkutattam fél Debrecent, mert vagy nem volt belőle magyar kiosztású, vagy vezeték nélküli volt belőle, vagy volt hozzá egér is, vagy marha drága volt. Komolyan, mindenki vezeték nélküli cuccokban utazik? Volt viszont egy igen érdekes billentyűzet, amit kifejezetten játékokhoz terveztek. A betűgonbok egészen kicsik és összenyomottak, a bal oldalon úgy néz ki, mintha egy gamepadet hozzáragasztottak volna. Megnyomkodtam én is, szerintem totálisan idióta cucc, a gombok olyanok, mintha rágógumit nyomnál.

Szóval a lekésett gyakorlat helyett az eggyel későbbire mentem be. Címszavakban: dögunalom, a fórumon senki, a DeviantArtról már az összes képet letöltöttem, jobb híján a Boxshotsot és a Lost in the Boxot olvasgatom, ahol a készítők olyasmikről rántják le a leplet, amiről én álmodni sem mertem eddig. Továbbá kiderült, mi miatt halad az Egyesült Államok arrafelé, amerre:

Ezt persze nem kell komolyan venni, köszönöm nem kérek atomot az ablakom alá, már ott van egy napról-napra csöndesen rohadó Kispolszki képében. Különben is milyen dolog az, hogy az elnök egy zenekarról nevezi el magát?

Bush - Cold Contagiuos.