Hogy mi az az SzSzNySz? Ez kérem egy rövidítés. Egy nagyon szervezett, többnyire idősödő hölgyeket tömörítő mozgalom. Tagjainak célja a tömegközlekedési eszközökön és egyéb nyilvános helyeken - mondhatni közhelyeken - a fiatalság senki által nem kért, gyakorlati úton történő jómodorra tanítása. Vagy eredetileg ez volt, mára nem maradt belőle semmi. Vagy mégis. Például ez.

Buszon zötyögünk hazafelé Kalkulus gyakorlatról, a kórháznál rengetegen szállnak fel: préselődés, nyomorgás, könyökkel óvatlanul orrba verés, lábralépés, ami kell. Közvetlenül mellettem két SzSzNySz-tag leledzik. Először csak apró, résnyire húzott szemeikkel nézelődtek körbe üresen maradt ülőhely után, majd megpróbáltak úgy helyezkedni, hogy mind a nyolc kezüknél legyen kapaszkodó. Ennek folyományaként erősen hozzápréselődtek az utazóközönség párton kívüli többségéhez, így hozzám is. Közepes hangerőn elkezdenek csacsogni arról, hogy régebben még átadták nekik a helyet a fiatalok, sőt, fiatal korukban ők is átadták a helyüket az idősebbeknek. De most már nincsen ilyen, mindegyik felszáll azzal a nagy táskával. (Ezért nem kell diákjáratra nemdiákoknak felszállni, kéremszépen.) És néz rám mind a kettő, mintha a Mount Everestet vinném magammal, ezzel megzavarván az ő kis utazásukat. Néznek. Szúrósan néznek. Idegesítően szúrósan, idegesítően sokáig. Mintha céloznának valamire. Namost, nálam abban a pillanatban a következő dolgok voltak: nyolc darab A/4-es papírlap, egy toll, egy telefon, egy buszbérlet és egy kulcscsomó; a kulcscsomó egy méteres hosszúságú textilen lóg. Ideálisnak látszott a helyezt megoldására, de hosszas vívódás után mégsem kötöttem görcsöt a nyakukra vele.

Nagyon remélem, hogy a szerencsés megmenekülésük után kétszer is meggondolják, mikor kezdenek el szúrósan nézni a buszon. Úgyhogy ha arról olvastok, hogy a Szúrós Szemű Nyanyák Szövetsége feloszlott, tudjátok, kinek kell megköszönni.

Még egy nap.

System of a Down - Suggestions.