Üsd a vasat, míg lemegy az életereje
Ma nincsen órám, tehát nem lesz unalom sem. Délelőtt a gépteremben csücsülök, szépen nyugodtan végigolvasok mindent, ami érdekel. Egészen addig, míg a szomszédos gép elé nem penderül egy srác, aki első ránézésre sem lenne dobogós a normálisok vagyunk-pályázaton. Darab ideig (na ezt kitől nyúltam?) csendben elvolt, aztán megszólalt a telefonja. Itt átkapcsolt az idegrendszere pszichopata üzemmódba, és a vonal másik végén lévő, valószínűleg kedves akárki és a gépterem összes vendége a következőket hallotta: "Na szevasz, mi a sz.r van? Hogy? Nemongyadmá... Jaaj, lelkifordalásod van. Ki a f.szt érdekel a lelkifurdalásod!? Senki nem kérte, hogy legyen! Hagyjad abba ezt a hülyeséget azonnal! Mér kell engem ilyen sz.rokkal felidegesíteni!?" Ezek után lecsapta a telefont - klasszikus és átvitt értelemben is -, majd még percekig kurvaéletezett félhangosan. Nagyon megkedveltük hát.
Ilyen kezdés után muszáj volt hazatérvén elmerülnöm a Dantooine lakosságának ügyes-bajos dolgaiban. Miután Barney célzást tett arra, hogy Bastilát is érdemes lenne magammal vinni a Shelruuk elleni csatába, vérszemet kaptam, és előbb rendet raktam a vádaskodó családok között - nem sikerült valami fényesen -, aztán felvettem a csapatomba Juhanit is. Amiből épeszű ember kitalálná, hogy én nem vagyok nagy szerepjátékos, az csupán annyi, hogy a padawanokra is szép vastag páncélokat helyeztem, és elég sokára esett le, hogy abban talán nem olyan egyszerű a fénykardot forgatni meg ugrálni a célpont körül. Habár Shelruuk ellen a fénykard sem sokat ért, úgy a huszadik összecsapás hozott eredményt, ott is mindenkinél valamilyen klasszikus vágóeszköz - vibroblade, kétpengés vibroblade, short sword - volt. És éppen a leggyengébbik csapattag - Carth - maradt életben, aki egymaga vágott le másfél mandalorit meg két vízfejűt. Azóta a Manaanon nézelődünk, már sikeresen kidumáltam magamat a selkath bíróságon is a Sith bázison történt kellemetlen incidensek után. Nagy kár, hogy a Manaan bejárható része olyan monoton és ismétlődő: egyszerűen nem találok vissza a Köztársaságiak telephelyére. :O
Még két nap.
Poets of the Fall - Sleep.