Már régen fáradtam el annyira mentálisan autóvezetéstől, mint ma. Történt, hogy elmentünk egy nemrégen nyílt helyre körülnézni. A hely lényege, hogy a lehető legközelebb van a korábban egyszerűen KGST-piacnak nevezett shopping area-nak, így a városközponttól odáig megteendő három kilométernyi utat alig kevesebb, mint fél óra alatt tettük meg. természetesen az ilyen össznépi hejehuják elmaradhatatlan szereplői a Mercedesben feszítős, indexelni képtelen vadbarmok, az előttünk fékezéskor és induláskor egyaránt gumicsikorgatós urban racerer, a teherautóval a vonóhorgunkra ráálló fülessapkás sofőrök, és persze a seholsincs zebrán kamikaze módon átkelő gyalogos vénasszonyok.

A hely másik lényege, hogy az előre borítékolható állandó tömegnyomor ellenére ügyesen kicsire méretezték a parkolót. Befelé menet még okés volt a helyzet, kifelé viszont élelmes autóstársak ötletszerű parkolási metódusai nyomán kellemes karizmom nött a kormányszervó ellenére. Az egyiknek fél méterrel kilóg a hátulja, a másik oldalon lenne helyem manőverezni, ha nem állna valaki ott úgy, hogy neki meg oda lóg be valamilye.

Viszont úgy néz ki, elgördültek az akadályok az ötödik fórummeeten történő személyes részvételem elől.