Ma már egészen hamar sikerült felidegestenem magamat. Valahogy zavar, ha a 9:39-es buszt 9:30-kor látom kiindexelni a megállóból, miközben én még a túloldalon várok. Így aztán szépen hazamentem, és kihagytam egy jelentéktelenebb órát (EISZ Adatbázisok a neve, és a lényege az, hogy kérdésekre kell megkeresni a válaszokat adott online adatbázisokban; rém unalmas, de ha meg van az ember kreditügyileg szorulva, akkor viszonylag kellemes kapaszkodó).

A többi órán minden a szokásos volt, csak kalkulus gyakon ment el mindenkinek az esze, amikor kiosztották a múlt heti zh-kat. Az enyém felemás: a könnyű feadatokat sorra elrontottam, néhány nehezet meg jól megcsináltam. Franc sem érti. Ahogy egyikünk találóan megjegyezte utána: "Ezt a tárgyat vagy érteni kell, vagy magolni. Én nem értem, magolni meg nem tudok." Miután kidühöngték magukat, hogy minek egy programtervezőnek ennyi matekot tanulnia, mikor jópár ismerősük dolgozik kemény fizetésekért programozóként, és közük nincsen a matekhoz, akkor a gyakorlatvezető közbeszólt, hogy: "Hát, nektek sem, ahogy láttam..."

Tehát vidám nap volt, illetve az lett volna, ha nem történtek volna más dolgok, amikről nem szeretnék írni. Talán majd egyszer...