11:15. Haladok a vasútállomás felé. Szembe találkozok a szomszédunkkal. Hát te nem Pesten vagy? - kérdi, én meg körbenézek, hogy "Nahát, ez már Pest?!", ő meg nem érti. 11:29-kor megérkezik a vonat, felszállok, majd helyet keresek - a folyosón van is, álló. Körülöttem unott arcok mindenütt, én meg hülye vigyorral próbálok nem emlékezni a Repülő Cirkuszra. Nem megy. Magamban röhögök tovább. Nyíregyházán sokan leszállnak, beülök az egyik fülkébe, az ajtótól legtávolabb eső sarokba. Csak egy idősebb manusz ül bent, egész normálisnak tűnik. Aztán bekérdez egy fickó, hogy van-e még két hely, manusz bólint, aztán amikor a fickó kimegy a cuccokért, félhangosan elkezd motyogni ilyeneket, hogy "Persze fiacskám, gyere csak, ülj le, van itt hely, ülj le nyugodtan, nem kell állni, ha egyszer van hely, minek is állnál...", és így tovább, egészen Debrecenig. Minden történéshez van valami motyognivalója, de nem is ez a rémisztő, hanem mondjuk egy medve. Szóval úgy motyog, hogy rajta és rajtam kívül senki nem hallja, mit motyog. Ja igen, elvileg nekem sem kellene hallanom, merthogy a discmant elővettem korábban, csakhogy a reggeli ellenőrzéskor az akkumulátorok azt mutatták, hogy minden oké, most meg két szám után kikapcsolt a szerkezet, mert lemerült teljesen. Nagyszerű, mindez a négy és fél órás út harmincadik percében.

Debrecenből 20 perces késéssel indulunk tovább, új utastársaim egy házaspár, akik valami nyaralásból hazafelé tartva elhagyták az összes pénzüket. Kinézetre amúgy tipikus tajtmagyarok, akik mindig sírnak, mert évről-évre alig tudják összespórolni a kanári-szigeteki nyaralásra a pénzt. De akkor mit keresnek a vonaton? Lényeg az, hogy a nő egészen Ceglédig végig hisztizett, meg csitrikhez hasonlóan vágta a durcást, mindenkit lehordott, mindent szidott. A férje meg csak ült mellette olyan képpel, mint akiről lemondtak az orvosok. Pedig helyénvalónak éreztem volna néhány nevelő célzatú buksisimi kiosztását, talán javára vált volna a nőnek, hogy többet ne lebegjen nagy nyilvánosság előtt a föld felett több méterrel.

Nyugati, metró, villamos, "Ülj le, úgy kényelmesebb!", dehogy ülök, elég volt négy és fél óra az ülésből. Még mindenem megvan, kivéve a józan eszemet.