Még egy kórházas sztori, bár ez már a legutóbbi kontrollon történt.

Szóval végre gipszlevétel. Kíváncsi voltam, hogy a járógipszet hogyan fogják levágni rólam, mert a felszereléskor láttam a sarokban egy kicsi sarokcsiszolószerű gépezetet és azóta reménykedtem benne, hogy a könnyített gipszet mégsem azzal, vagy legalább nem szemre hasítják szét vele.

Aztán kiderült, hogy de, azzal. És szemre.

Egyszerre többen is vártunk a gipszelőben a levételre, a sorban előttem lévő kissrác eléggé meg volt szeppenve, úgyhogy a mester a feszültséget oldandó elmondta neki, hogy egészen nagyon ritkán szokták gipszlevágás során a begipszelt végtagot is levágni, szóval nyugodtan tartsa oda a karját és ha még mindig fél, ne nézzen oda, ő sem fog odanézni, hehe, majd gond nélkül lekerült a gipsz. És hát ezután jöttem én és az történt, hogy kettőnk (a mester és jómagam) közül valószínűleg tényleg csak én néztem oda, mert egy jó öt centi hosszan felsértette a köszörű a hetek óta napvilágtól és levegőtől elzárt bőrömet, még egy héttel később is csúnyábban nézett ki, mint a műtéti heg.