Nyilván a tegnapi is egy teljesen átlagos napnak indult, újabb boldog órák a gyárban, szegény tojásos vagdalt fejében meg sem fordult, hogy két kellemetlenség is éri majd, nevezetesen hogy olyan alakokkal kell majd együtt mutatkoznia, amilyenekkel inkriminált helyzetében lencsevégre kapták, illetve hogy felrobban miatta a magyar internet.

Mások majd szépen kiszámolják és levitatkozzák, hogy a háromszázas csülkös bableves és a kettőhatvanas somlói galuska a vendéglátóipar szempontjából reális, rentábilis, továbbá az igazság és az önérzet szempontjából ööö… igazságos és dühítő-e; engem ennél jobban foglalkoztat az élmény, a hozzáadott érték, például hogy zárás előtt egy órával beülve már kinézegeti-e a kedves vendégeket a személyzet, már a levesnél körbetörlik-e az asztalukat jó vegyszeres felmosóval, vagy a távolságot félméterenként lopva megvárják, míg beleharapnak az almás rácsos csücskébe és abban a pillanatban be is csusszan a mop a széklábak közé, mint minden rendes üzemi konyhán, foltos-e a kanál meg a villa, ilyenek.

Csorba pohár nélkül szart sem ér az egész, ezt lássuk be, kérem!