Ez az utolsó esténk, úgyhogy felsétáltunk a település határában lévő pincesorhoz. Ott legalább valamivel hűvösebb volt. Hihetetlen ez a kánikula, egész nap fájt a fejem tőle, megittam vagy négy liter vizet, háromszor tusoltam, de semmi nem használ... Mindegy, egyszer úgyis meg kell halni.

Szóval borozó. Jó ismerőim tudják, hogy nem vagyok odáig meg vissza semmilyen alkoholért, a mai nap viszont már annyira kész voltam, hogy bármi különös dolog csak javíthatott rajtam, ezért én is ittam bort. Bizony. Mintegy három deciliternyi muskotályt és egy deci merlot-t. Bajom éppen nem lett tőle, a villanyoszlopot is ugyanolyan ferdének láttam, mint korábban. És azt a metálzöld M3 kabriót birtokló fazont sem láttam értelmesebbnek, mint máskor. Természetesen megértem, hogy olyan autóval szinte kötelező menőzni, egyesben üveghangig forgatni, csikorgósan indulni, de hogy egy 5%-os emelkedőn felfelé tépve miért kell a tök üres úton még dudálni is...? Egyetlen lehetséges indokot tudtam csak felhozni mentségére: valószínűleg így próbálta ritkítani maga előtt a levegőt, hogy kisebb legyen a légellenállás.